Kulturális örökség
Vásárhely a múlt század második felében az ország legnagyobb fazekasközpontja volt. A nagy létszámú fazekasság termékei eljutottak az ország minden részére, sőt külföldre is.
A Fazekasház a csúcsi városrész mestereinek állít emléket, akik – ahogy berendezés is jelzi – a 20. század elején a város fazekasai között is legszegényebbeknek számítottak.
A csúcsi rész mestereinek kerámiája eltér az újvárosi és tabáni fazekasok munkáitól. Jellemző volt rájuk a fehér alapon, kobaltkék mázas díszítés, amely az 1860-as évektől vált népszerűvé. A fehér alap miatt nevezték a csúcsiakat fehéredényösöknek vagy porcolányosoknak. Edényeik vékonyabbak, finomabbak voltak s a kobaltkék máz miatt drágábbak is, mint a másik két városrészben készült kerámiák. Jellegzetes edényük a formástál amely nem korongon készült, hanem formában.
A ház utolsó tulajdonosa Vékony Sándor (1913-2000) fazekas volt, aki 1956-ban Népművészet Mestere címet kapott.
A 19. század második felében épült ház eredeti beosztása: szoba, konyha, kamra. Így vásárolták meg Vékony Sándor szülei 1914-ben. Apja azonban az első világháborút követően meghalt, anyja pedig férjhez ment Csikós István tálashoz, aki odaköltözve a kamrát rendezte be műhelynek. Az épületet a mesterség igényeinek megfelelően többször is átalakították. 1956-ban nyitották össze a kamrát a már beépített eresszel. A 19. században a fazekasok a szobát használták műhelynek is. A korong az ablaknál volt, az agyagot a szoba közepén taposták. Itt azonban már csak télen szárították benn a szobában a félkész edényeket. Ekkor a mennyezet gerendáira vastag fenyődeszkákat, úgynevezett lázsafákat erősítettek, ezekre rakták a félkész edényeket.
A szobában az ajtótól balra a padkás kemence áll, a kuckóban a fogassal. Balra, a sarokban barna színű flóderos ágy látható, gyári készítésű ágytakaróval letakarva. A szoba utca felőli részének másik sarkát az asztal és a sarokpad tölti ki. A ruha tárolására szolgáló sublót tetejét porcelánedények díszítik, a falon családi képek, szentképek kaptak helyet.
A konyhában eredetileg szabadkémény alatt főztek, melyet az 1920-as években bontottak el. Ekkor tették ki a konyha közepén álló égetőkemencét is a színbe.Vékony Sándor idejében a mesterség gyakorlása már teljes mértékben a műhelyben folyt. Így a mai napig itt láthatók a fazekasság szerszámai: a lábbal hajtós fazekaskorong, a festékőrlő, melyet gyakran a mester felesége forgatott, valamint a kisebb kéziszerszámok.
A műhely melletti helyiségbe áll az égetőkemence, melyet maga Vékony Sándor épített föl rekonstrukcióként a kiállítási célra felújított házban.
A Rákóczi utcában álló házat 1973-ban vásárolta meg a Finomkerámia Ipari Művek a mestertől, s 1974-ben a múzeum anyagából berendezve, kiállítóhelyként nyitották.
A ház utcai homlokzatán a tál alakú, feliratos tábla Gerle Margit kerámikusművész munkája.
Kulturális örökség
Dr. Espersit János (1879-1931) lakása két évtizeden át a Dél-Alföld egyik legjelentősebb szellemi központjának számított. A jónevű ügyvéd, függetlenségi, majd köztársaságpárti politikus, polgári radikális lapszerkesztő, irodalmi és művészeti mecénás volt. Otthonában alkotott Juhász Gyula, a ház vendége, majd hónapokig lakója volt József Attila. A magyar irodalom harmadik jelese, aki e házban megfordult, Móra Ferenc. Az épület 1979 óta szolgál irodalomtörténeti kiállítóhelyként.
Kulturális örökség
A múzeum gyűjteményét Jaksa János helybeli tanító munkája alapozta meg, aki 1948-tól kezdte gyűjteni a helytörténeti dokumentumokat, valamint a használatból kivesző paraszti munkaeszközöket és berendezési tárgyakat. A múzeumnak az 1960-as években felújított, a hagyomány szerint a XVIII. század végén épült volt uradalmi inspektorház ad otthont. A falu központjában található épület jellegzetessége az utcai oldalán végigvonuló vaskos oszlopsor és a magas nádtető. A falumúzeum 1973-ban nyitotta meg kapuit e helyen. Ritka tárgyegyüttesek, többek között festett parasztbútorok, cserépedények, a kendertermesztés és -feldolgozás eszközei láthatók az állandó régészeti és néprajzi kiállítások mellett.
Nyitva tartás:
keddtől péntekig: 9-12 óra
hétfőn: zárva
hétvégén előzetes bejelentkezéssel látogatható
Belépőjegyek:
teljes árú: 400.-
kedvezményes: 200.-
Kulturális örökség
Az 1890 táján épült Kovács-tanya mai képe az 1920 körüli állapotot tükrözi. Ez egy szemtermelő-állattartó tanyatípus ló- és marhaistállóval, fedett színnel, nyári jászollal, gabonatároló hombárral, kukoricagóréval. A lakóház szoba-konyha-kamra elrendezésű, szobájában búboskemence áll. Az istállóban és a hozzátoldott színben a paraszti gazdaság minden eszköze föllelhető. Az udvaron látható még a vásárhelyi gazdaságok nélkülözhetetlen építménye, a különálló magtár, de ott állnak a sertés- és baromfiólak, a gémeskút és a kocsiszín is. Hódmezővásárhely a török hódoltság után nagy határú, aránylag gyorsan tanyásodó mezőváros volt. A tanya a XVII-XVIII. századtól az alföldi település, gazdálkodás és életmód sajátos formája lett, 1910-ben 24 700 ember élt 6000 tanyán, a város lakosságának 40 százaléka. A tanyák tűnőfélben lévő világának megörökítésére vállalkozott ez a múzeum a hatholdas kisparaszti tanya épületeinek és tárgyainak a bemutatásával. A nyitvatartási időn kívül bejelentkezéssel látogatható.
Kulturális örökség
Az 1935-ben épült Csipkeház, a halasi csipke bölcsője, ma a Csipkemúzeumnak ad otthont, ahol megtekinthető a halasi csipke 109 éves történetét bemutató állandó kiállítás: eredeti rajzok, a kezdeti színes, selyemszállal varrt csipkék, a több világkiállításon díjnyertes alkotások, a ’pápai ’ és a Julianna csipkék, a 60 féle öltésminta, az 570 munkaórával elkészült mellény és még sok szemkápráztató csipkecsoda. A múzeum látogatásakor lehetőség van csipkevarrási bemutató megtekintésére és különböző álomszép halasi csipkék és emléktárgyak megvásárlására is.
Kulturális örökség
Paprika Ház Paprika Ház A Paprika Ház múzeumként mutatja be a világhírű kalocsai paprika sikertörténetét. Nézegessen képeket a paprikaházról a képgalériában A fűszerpaprika múltjával is megismerkedhetnek az érdeklődők a hazai Paprika múzeumokban. Ezeket Kalocsán a Paprikaházban jelenleg Európa legnagyobb paprika múzeumában találhatjuk meg, ahol a paprikáról minden ismeret megtudható. A turisták által látogatott helyeken számos ajándéktárgy kapható a díszesen csomagolt fűszerpaprikán kívül, amelyeket fűszerpaprika motívumok díszítenek ezek tipikusan fakanalak, terítők, konyhai kendők, kötények, fűszertartók, tányérok, porcelán dísztárgyak stb. A paprika történetéről kiállítás tekinthető meg, ajándék boltunkban szuvenírt vásárolhatnak vendégeink. Folyamatosan idegenvezető mutatja be a kiállítást.
Kulturális örökség
A KNP leglátogatottabb kiállító egysége a bugaci Pásztormúzeum, mely 1975 óta üzemel. Kúp alakú építménye messziről feltűnik a pusztán. A régi alföldi szárazmalmokat idéző épületet Kerényi József tervezte. A múzeum közelében évszázados tölgyek őrzik a puszta nyugalmát. A híres matkói fafaragó Polyák Ferenc akácfába álmodott pusztai embere köszönti a látogatót. A múzeum köralakú kiállító terében elhelyezett tárgyak és ezközök a kiskunsági pásztorhagyományokat idézik.
Kulturális örökség
A hagyomány szerint a honfoglalás döntő csatáját a falu határában vívta Árpád és Zalán. Erre emlékezve építették fel az Alpári-réten az Árpád-kori falut.A hagyományos technikával és anyagokkal felépített lakóegyüttes a kísérleti régészet példája. A bemutatóhelyen a kora középkorra jellemző veremházak, kemencék, gabonatárolók, cserény és kút láthatók. A hagyomány szerint a honfoglalás döntő csatáját a falu határában vívta Árpád és Zalán. Erre emlékezve építették fel az Alpári-réten az Árpád-kori falut. A hagyományos technikával és anyagokkal felépítettlakóegyüttes a kísérleti régészet példája. A bemutatóhelyen a kora középkorra jellemzőveremházak, kemencék, gabonatárolók, cserény és kút láthatók.
Kulturális örökség
1972. június 30-án nyílt meg a nagyközönség előtt a két tanyából álló lajosmizsei Tanyamúzeum első, a tanyai élet tárgyaival hagyományos módon berendezett tanyája. Ez volt Magyarország első tanyamúzeuma. Lakóépülete valószínűleg az 1870-es években épült. A jászberényi eredetű Németh család több nemzedéke birtokolta. Legrégibb gazdája Németh András volt, aki a századforduló tájékán 64 hold földön gazdálkodott. Ebben az időben, ez a földnagyság és a hozzá tartozó állatállomány középparaszti állapotot jelentett. A tanya képe sokat változott az elmúlt száz év alatt. Történetének érdekessége, hogy egyik szobáját századunk elején átmenetileg pusztai iskolaként is használták. A helyreállított és berendezett múzeumtanya a következő építményekből áll: lakóépület kamrával, istálló, nyári konyha, pince, kukoricagóré kocsiszínnel, szerszámos kamra, tyúkól és disznóólak egy fedél alatt. Kisebb építmény a kutyaól, az udvari katlan, és a galambház. Emberi kéz alkotása még a nyári jászol, a gémeskút, és az egész tanyai telephelyet közrefogó karókerítés. Az épületek szabályosan körülveszik a négyszögletes udvart. A melléképületek során kívül terült el a "szérűskert". Itt emelkedtek a különböző takarmányrakások: szénaboglya, szalmakazal, szárkúpok, valamint a trágyadomb és a farakások. A kútnál kezdődő, bekerített nagy gyöpös terület, az egykori "telek", fontos színtere volt a tanya körüli kezes állattartásnak. A tájra jellemző a tanya növényzete. Az udvaron álló öreg eperfák, a lakóépület melletti kis akácerdő, valamint a nyári konyha mögötti gyümölcsfák fontos tartozékai voltak a régi homoki tanya környezetének. A lakóépület berendezése a századforduló korabeli lajosmizsei középparasztok tanyai lakáskultúráját tükrözi. Kevés a díszes tárgy. A bútorok inkább a városi közösségből kiszakadt pusztai parasztok szegénységét, egyszerűségét érzékeltetik.
Kulturális örökség
Dunapataj múzeumának neve a település majd ezer évig használt nevéből, a „Pataj” helynévből ered – Pataj múzeuma a Pataji Múzeum. A Pataji Múzeum Dunapataj nagyközség közigazgatási területén található kulturális, (nép)művészeti, történeti, néprajzi értékek gyűjtésével, megőrzésével, feldolgozásával és bemutatásával foglalkozik. Ezen kívül a múzeum közművelődési tevékenységet is folytat pl. kiállítások, hangversenyek, iskolai rendezvények és egyéb kulturális események szervezésével. A Pataji Múzeum egyedülálló épületeivel és a bennük található gyűjteményekkel Dunapataj és a Szelidi-tó egyik fontos látnivalóját kínálják a látogatónak. A település és a tó iránt érdeklődő nagyközönség, illetve szakemberek számos érdekességet és információt kaphatnak a Múzeumban. A múzeumnak több épülete van, különböző feladatokkal. Állandó, néprajzi kiállítás a tájházban található. Az erdélyi stílusban épült, kazettás mennyezetű unitárius templomban számos alkalommal kerül sor időszaki kiállításokra – főleg képzőművészeti témában. A Pataji Múzeum lehetőség szerint folyamatosan végez gyűjtést: minden olyan tárgy, dokumentum, fénykép stb. a múzeum gyűjteményébe kerül, amely a községgel vagy a Szelidi-tóval kapcsolatos.
Kulturális örökség
lán készletek széles választékát ajánljuk Önnek, amelyek nemcsak életünk jeles napjait varázsolják ünnepivé, hanem mindennapi használatra is kiválóan alkalmasak. Kalocsa múltjában és jelenében meghatározó szerepet játszik a porcelán és a népművészet. A Kalocsai Porcelán Manufaktúra 1971-es alapítása óta arra törekszünk, hogy magas színvonalon ötvözzük Kalocsa és környéke több száz éves, világhírű népművészetének legnemesebb hagyományait a porcelánfestés művészetével. Porcelánfestő manufaktúránk termékei között 200 különféle kézzel festett porcelán, porcelán étkészlet és porcelán díszműáru található. Szívesen vállaljuk egyedi minták festését is^ lepje meg szeretteit, barátait egyedi porcelán ajándékkal! Szeretettel várjuk a Kalocsai Porcelán Manufaktúra bemutatótermében.
Kulturális örökség
Gábor Lajos 1952-ben hagyta a városra a mai múzeum épületét (Kalocsa, Tompa M. u. 5-7.) Akkoriban a szomszédos épületekben a kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövetkezet készítette népművészeti termékeit. A rendszerváltás után, a Háziipar megszűntével a Kalocsa-Korona Tours Utazási Iroda felvásárolta a múzeum melletti épületeket és kialakított egy folklórpresszót és egy bemutatótermet is. Maga a tájház az ún. "partos ház"-ak közé tartozik. Dombra építették a lakóépületet, mely a Duna közelségéből adódó esetleges árvíz esetén védve volt. Vályogból készült, így télen tartotta a meleget, nyáron pedig hűvöst adott. A tetőt náddal fedték^ a kéményen kereszt hirdette lakosainak vallásosságát. Az ilyen jellegű parasztházak általában 3-4 szobásak voltak. Az ún. tiszta szobát a család csak ünnepnapokon használta, vagy ha messziről jött vendég érkezett. Falait az asszonyok szabad kézzel pingálták: az erdők, a mezők és a képzelet virágaival. A második helyiség a konyha volt. Érdekessége a nyitott kémény, ahol télen kolbászt füstöltek. A meleget a kemence szolgáltatta: ebben sütötték az asszonyok a kenyeret is. A következő szoba a lakószoba, a család mindennapjainak színhelye. Egyszerre több generáció is együtt élt ebben a szobában: nemcsak a szülők és a gyerekek, hanem sokszor a nagyszülők is. Természetesen nem hiányozhattak a falakról a szent képek sem: a család katolikus hitének jelképei. Az utolsó szoba korábban kamra volt, ahol most egy kis kiállítás keretében követhetjük nyomon a kalocsai népművészet fejlődését. Hiszen a kalocsai hímzés nem volt mindig ilyen színes. Korábban fehéren fehéret hímeztek, majd később jött hozzá a fekete, piros és a kék szín. Ezeket a színeket akkor még növényekből nyerték. Később, úgy a harmincas évek végétől vált sokszínűvé a kalocsai hímzésvilág.
Kulturális örökség
A Kiskun Múzeumot Kiskunfélegyháza városa alapította 1902-ben. Az egyre gyarapodó gyűjtemények 1941-ben került az egykori Kiskun Kapitányság székházába. A hatalmas barokk épületegyüttes méltó őrzője és bemutatóhelye a város és a Kiskunság múltjának. A főépület és a tömlöc, amely egykor helyet adott a Kiskunság közigazgatási ügyintézésének és ahol a kerület rabjait tartották fogva, 1794-ben nyerte el mai formáját. A főépületben Holló László, Szántó Piroska és Morell Mihály képzőművészek tárlatai láthatók, valamint az emeleti kiállítótér mutatja be Kiskunfélegyháza régészeti, történeti, néprajzi, irodalmi emlékeit. A Kiskun Kapitányság hajdani egyemeletes tömlöce ma börtönmúzeum, az egykori börtönudvaron áll a Pajkos-Szabó féle műemlék szélmalom, valamint egy Árpád-kori veremház rekonstrukció. Aki a múzeum tekintélyes zöld kapuján belép és maga mögött hagyja a város zaját, egy más világba érkezik és elmerülhet a múlt felfedezésébe.
Kulturális örökség
Az 1945 után keletkezett legnagyobb népi iparművészeti gyűjtemény Kecskeméten látható, a régi serházban. Ezt a tágas, boltíves épületet 1793-ban építtette a városi magisztrátus, jövedelme kiegészítésére. A bevételek csökkenésekor laktanyává alakították, majd 1917-től városi szeszfőzdeként működött, ahol a walesi herceg révén híressé vált kecskeméti barackpálinka is készült. Ez a tevékenység 1982-ig folyt itt. A város jellegzetes épületét 1983-ban helyezte védelem alá az Országos Műemléki Felügyelőség. A város és a megye vezetői ebben az évben döntöttek úgy, hogy a szeszfőzde épületében adnak helyet a Magyar Népi Iparművészet Múzeumának. A több évtizede gyűlt, kiállításokon részlegesen vagy ritkán látható értékes gyűjtemény így állandó otthonra lelt. 1984. decemberében nyílt meg Kecskeméten az állandó népi iparművészeti tárlat, mely egyedüli az országban. A legidősebb nemzedék, neves alkotók - pl. a fafaragó Kapoli Antal és fia, a hímző Kis Jankó Bori, a fazekas Kántor Sándor, Gerencsér Sebestyén - munkái mellett a fiatalabb, még ma is aktívan alkotó korosztály munkái is megtalálhatók a kb. 800 m2-es kiállítóhelyen, kellően reprezentálva hazánk etnikailag jeles tájainak népi iparművészetét. Később az állandó kiállítás az úgynevezett Zana-gyűjteménnyel bővült.
Kulturális örökség
Természetszerető, hagyománytisztelő családok találkozásából épül-szépül az Ökogazdaság és Tanyamúzeum. A Kiskunsági Nemzeti Park lüktető szíve a gazdaság és környéke, vadvirágos, gyógyfüves rétek, galagonyától izzó árokpartok, szabadon legelésző szarvasmarhák, akácligetek és egy varázsos Kunpuszta Templom mellett halad el az idelátogató vendég. A paraszti kultúra ápolását, továbbadását, közel 20 hektáron, az ősi családi gazdaságban négy generáció együtt látja el, lassan két évtizede. Őshonos és alternatív növények termesztését, őshonos állatok tartását mutatjuk be élő, korabeli háttér előtt. A föld javait a saját kézzel újjáépített és karban tartott kívülfűtős búboskemencében és a konyhai csikótűzhelyen készítjük el.
