Bariska Gábor vagyok. 1990-ben költöztem a zselici tanyavilágba. Egy olyan helyen szerettem volna gyökeret ereszteni, ahol az élet az elsődleges szempont. Hét évig éltünk villany nélkül, szekerce, fűrész, ásó, kapa volt a segítőtársunk. Eleinte gyűjtögető életmódot folytattunk, később megtanultuk a föld értékeit úgy a magunk javára fordítani, hogy a természet ne károsodjon. A hely vonzotta a természetes életmódra vágyókat. Az elhagyott tanyavilág újra benépesült. Egy olyan közösség jött létre, akiknek egymásra utaltsága, törekvése az önellátásra, önfenntartásra, szervesen illeszkedik a természet örök körforgásába. Sok év elteltével bátran vállalkozom arra, hogy tapasztalataimat, tudásomat megosszam másokkal, hogy segítséget nyújtsak mindazoknak, akik elbizonytalanodtak, akik nem találják helyüket, akikben még él az ősi ösztön: "vissza a természetbe!" Mindaz, amit kialakítottam magam körül, nyitva áll minden érdeklődő számára, Érdeklődőket, vendégeket, önkénteseket, kételkedőket szívesen fogadok barátként. A cél, hogy mindenki öko-faluban éljen. Itt a "falu" szó, közösséget jelent, nem pedig településformát. Közösség nélkül csak egyéni érdek van, és az nem szolgálja a Föld ökológiáját. Az egyén olyan, mint egy rákos sejt, önös. A "falu" fennmaradását nem lehet elvonatkoztatni a Földtől, hisz abból él, míg az egyén, a többi emberből. Azért kell mindenkinek megtalálni a közvetlen környezetében azokat az embereket, akik a földön szeretnének élni, nem pedig az aszfalton, mert együtt tovább tudnak lépni. Így mindaz a környezetvédelem, amit teszünk, kézzelfoghatóvá válik, a jövőnkért, és az emberiség fennmaradásáét. Mit láthat, aki ellátogat hozzánk? Azt, hogy szeretünk élni. Azt, hogy ragaszkodunk a Földhöz, mert onnét kapjuk a vizet, nem pedig a csapból. Azt, hogy minden kincsünk a Föld, mert onnét kapjuk az élelmet, nem pedig a boltból. Azt, hogy csak annyi fát vágunk ki, amennyi az erdő egészsége érdekében szükséges, még akkor is, ha az egész családnak egy helységbe kell húzódnia télen, mert száz év múlva is innét kapjuk a meleget, nem pedig a radiátorból. Azt, hogy aki itt él, annak meg kell találnia, mivel segítheti a többieket, mert őt is a többiek segítik, nem pedig a szociális háló. Vagyis nem azon gondolkodnak az emberek, hogy honnét szerezzenek pénzt, hanem azon, hogy amire szükségük van, azt hogyan tudnák megtermelni. Azt látja a hozzánk látogató, hogy a gyerekek, gyerekként nőnek fel szabadon, és saját tapasztalatból tanulják meg, hogy hol, mikor találnak ehető növényeket, nem pedig a tankönyvekből. Azt látnák, hogy az erdőben élő családok boldogságban, bőségben élnek, pedig nem járnak dolgozni sehová, de a két kezükre, a természetre, és egymásra mindig számíthatnak.
Még mindenkiben él az ősi ösztön, és mindenki ismeri az ősi törvényeket, hisz nem születhet anélkül ember. Keressétek és ismerjétek fel egymást! Alakítsatok közösségeket, és bátran legyen szükségetek egymásra, bárhol is éljetek a földön, hisz Föld csak egy van.
Bariska Gábor (oko-falu.hu)
