Burgonya tartalmánál fogva eltarthatósági ideje hosszabb, bélzete kevésbé morzsálódik. Igen tápláló termék. Összetétele kedvezőbb a hagyományos, csak búzalisztből készült kenyereknél, mert a burgonya kiegészíti a búzaliszt nem teljes értékű fehérjéit.
Észak-Magyarországon kevés jó minőségű búza terem. A szlovák nyelvterülettel határos országrészben - az ökológiai adottságok miatt - jelentős volt a burgonyatermelés, ill. a krumplis kenyér készítése. Krumplis kenyeret készítettek a hasonlóan magas növénytermesztési zónába tartozó Székelyföldön is. A burgonyás kenyér bélzete tömöttebb volt, mint a csak búza lisztjéből készült kenyéré, hosszabb ideig elállt a burgonya miatt.
A híres miskolci kenyeret a kenyeres kofák előszeretettel árulták a piacon, külön kenyeres kofasort alkotva a miskolci Búza téren.
A burgonya Magyarországon a 19. század elején még csak államilag támogatott, termesztésre ajánlott növény volt, a paraszti használata kenyérsütésben a 19. század második fele előtt nem valószínűsíthető. A konzervatív magyar parasztgazdaságokban a burgonyás kenyér viszonylag későn jelent meg.
A kenyér a magyar táplálkozási gyakorlat szerint szinte minden étkezéshez fogyasztható. A miskolci krumplis kenyér országos szintű kedveltségét a szokásos magyar ételekhez illeszkedő kellemes ízének köszönheti.
Finom, ropogós a szokásos leveles tésztákhoz képest lényegesen kisebb zsírtartalmú, mégis leveles szerkezetű péksütemény. A pacsni kb. 15 cm hosszú, 3-4 cm széles. Babapiskótára emlékeztető alakú lapos, édeskés ízű termék. Felülete egyenetlen, kissé domborodó, a héj és a bélzet mennyiségi aránya a héj javára tolódik el, ettől kellemesen ropogós.
A finomliszt, tejpor (korábban tej), margarin, cukor, élesztő, só összetételű tészta lisztre számítva mindössze 16 % zsiradékkal készül.
Kellemes, ropogós finom péksüteményként egész nap fogyasztható reggelire, uzsonnára. Jelenleg a kissebb pékségek tartják választékukon az ország egész területén.
A paprikás kifli különlegességét a beledolgozott fűszerpaprika őrlemény zamata, fűszeres aromája, valamint a használata által nyert szín adja.
Rúd alakban felsodort, majd ívelt kifli alakúra formázott péksütemény. Felülete jellegzetesen vöröses-barna színű. Íze, aromája fűszeres, enyhén csípős.
Zamatos, önmagában vagy szendvicsekhez is kitűnő, mutatós küllemű, fűszeres ízű, frissen bármikor fogyasztható kifli. Különösen társasági összejövetelek alkalmával bor- vagy sörkorcsolyaként kedvelt. Általában külön rendelésre készítik, évszaktól függetlenül.
Csonka kúp alakú, cakkos szélű formában sült összetett formázással és díszítéssel készült, ünnepi kalács. Külseje világos barna, felületén sodort tésztaágból kialakított kereszttel díszítik, ennek szárain és közepén tésztarózsa van.
A pászkakalács a görög katolikusok húsvétkor megszentelt ételei között a legfontosabb. A görög katolikus egyház a húsvéti ünnepkört a pászka ünnepének nevezi. Vallási értelemben a pászkának négyféle tartalmi magyarázata van. Első etimológiai értelmezése átmenetet (héberül peszáh) jelent. A pászka második ószövetségbeli jelentése a tésztára utal. A görög katolikus egyház ezt az eredetet elismeri, de az ő húsvéti pászkájuk hangsúlyosan kovászos. A pászka harmadik értelmezése az áldozati bárány fogalomköréből fakad. A pászka negyedik jelentése Jézus Krisztus feltámadásának titokzatossággal kapcsolatos. A magyar görög katolikus egyházi szellemben a hívők a pászka misztikumában az egész húsvéti ünnepkör kiteljesedését látják. A pászkakalácsot a család legügyesebb asszonya készíti. Az alaki, sütési hibákból szerencsétlenségekre következtetnek. Készítését nagy odafigyelés mellett vallásos és mágikus jellegű cselekedetek kísérik: a kelesztésre szánt tészta felett a dagasztást végző keresztet rajzol, közben imádkozik. A tészta nem maradhat nyers, megégetni sem szabad. A felszentelt pászkakalács egy kis szeletét egy évig megőrzik. Szentelményként tisztelik, tárolják. Hiszik, hogy védelmet nyújt a villámcsapástól, véd a házi kártevőktől, szerencsétlenségtől, hat a betegségek ellen.
Hajszálvékonyra húzott, semleges ízű, ropogós tésztarétegek között különböző édes vagy sós töltelékkel gazdagon töltött sütemény.
Elnevezése a „réteges" melléknévből képzett főnév. Eredetileg töltelék nélküli volt, sok tésztarétegből állt. A 18. századtól a rétestésztát az asztalon kézzel húzták hártyavékonyra, tölteléket tettek rá, és az abrosz felemelgetésével irányítva göngyölték a tésztát a töltelék köré. Kerek tepsiben, vagy csigavonalban sütötték ki az ún. parasztrétest. 1794-ben egy keceli asszony vitt ilyet egy gyermekágyas asszonynak. Paszitára (keresztelőre) sütése a 20. század elejéig szokás. Hártyaszerűen vékony rétes Makón, Heves megyében és Dunaföldváron is ismert. Hódmezővásárhelyen 1868-ban új esztendei rétessel köszöntötték a béreseket, cselédeket. A töltelék-változatok, jellemzően, egyes vidékekhez köthetők.
A paraszti ünnepek nélkülözhetetlen süteménye volt. A 20. század elejére országosan elterjedt. Ma fogyasztása általános. Főétkezést követő desszertként, de önálló második fogásként is szerepelhet. Ízei leginkább a forró rétesnél érvényesülnek. Saját készítésű rétestésztát ma már csak az idősebbek nyújtanak.
A sós kalács fényes, aranysárga fonott felületű, szemcsés sóval, esetleg köménymaggal meghintett, lapos termék, szélessége az együtt sütött, össze¬nőtt copfok (fonatok) számától függő.
Szegeden és környékén a népi étkezésben, a helyi összejövetelek, beszélgetések, borozgatások fő étke volt. Csak fogyasztáskor törtek le egy vagy több tagot a sós kalácsból. Felhasználása ma is hasonló. Iszogatás, beszélgetések közben kiváló. A hagyományos sóskiflivel azonos módon fogyasztják. Különösen frissen, egymagában is kedvelt, de hosszában félbevágva, vajjal vagy margarinnal megkenve, majd összeborítva is szívesen fogyasztják.
Párnacsücsök vagy négyzet alakú, közepén a szilvalekvár miatt kissé domborodó, kb 2 - 2,5 cm magas sütemény. Leveles szerkezetű, amely tulajdonképpen egy Mai egyéb zsiradékot tartalmazó leveles tészták elődje, Kellemesen zsíros illatú és ízű tészta melynek állománya omlósan puha.
A parasztság évszázadokon keresztül a nehéz fizikai munkát jelentő mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozott - nos, ez szinte egyértelműen magával hozta az energiapótláshoz nélkülözhetetlen zsírosabb ételek fogyasztását.
A házi - ünnepi sütemény, mint szilvalekváros hájas tészta csak a 19. és 20. század századfordulós éveitől terjedt el az egész országban, mikor is általánossá vált a szilvalekvárfőzés cukorral a népesség körében is.
A szilvalekváros hájas a hagyományos disznótorok és a vízkeresztet követő böjt feloldását jelentő farsangi időszak ünnepi asztalainak jellemző házi süteménye.
Sertésháj, hajtogatással és felhasználásával készülő leveles tészta, mely a sertésvágások idején sertészsír olvasztásához, töpörtyűkészítéshez kevésbé alkalmas, a hashártyát kitöltő ún. fodorhájat használták az utánozhatatlan ízű, jellegzetesen leveles szerkezetű sütemény elkészítéséhez, melyet vidéken libahájjal is készítettek. További előfordulások Magyarországon: Északalföld, Tisza-Körös vidéke, Tiszahát.
Kenyér, vagy kalácstészta tésztamaradékából vese alakra formázott, sertészsírral töltött péksütemény. Jellegzetességét a sütés közben megolvadó és a tésztába szívódó zsír adja.
A vesu, vesikalács a legegyszerűbb kalácstípushoz, azaz a cipókalácshoz tartozik. Lényege, hogy a nyers állapotban ökölnyi nagyságúra becipózott kelt kalács- kenyértészta közepébe kávéskanálnyi zsírt és esetenként fahéjat tesznek, erre ráhajtják a tészta egyik végét. Így veséhez hasonlítható formát nyernek. A kalács kisütve kissé szétnyíló maroknyi nagyságú sült tészta, amit egy személy egy evéssel el tud fogyasztani. Íze inkább édeskés, mint sós. Leggyakrabban csak magában fogyasztották. Illik aludttejhez, tejeskávéhoz és borhoz is. Laktató étel. A vesu, vesikalács a nehéz fizikai munkát végző parasztság és a legelőkön élő pusztai pásztor ember sült tésztája volt.
Az omlós változat rögökre törhető szét, a leveles változat bélzete laza, leveles szerkezetű. Tepertőre jellemző, kissé borsos illatú és ízű, kellemesen sós. Zsírtartalma 25-30 %, lisztre számított 25-40 % tepertőt tartalmaz.
Jellegzetes paraszti étel. Minden disznóvágás alkalmával készítik és fogyasztják. A falusi kocsmák nélkülözhetetlen harapnivalója. Tartalmas levesek után második fogásként, vagy mulatságokban borkorcsolyaként szolgálják fel. A városi konyhákban is gyakran sütik. Finomabb változata nemes anyagokkal dúsítva, apróra szaggatva zsúrsüteményként előkelő éttermek választékává vált. Legfinomabb langyosan, de hidegen több napig fogyasztható.
