Zalaegerszeg és Zala megye történeti bemutatásának egyik legfontosabb intézménye a Göcseji Múzeum. Több mint ötven év előkészítés és tervzezés után 1950-ben alakult meg az akkori Göcsej Gyűjteményre alapulva az egykori Városháza épületében. A múzeum működésének első évtizetében alapvetően néprajzi gyűjteményként funkcionált. Hírnevét a régi földművelési eszközök és díszes mángorlók bemutatása illetve az akkori vezető, Szentmihályi Imre tekintélyes, a göcseji faluképet és néprajzi értékeket bemutató fotógyűjteménye hozt ameg. A Batthyány utca 2. szám alatti, akkorra már meglehetősen romos székházat 1969-ben kapta meg az intézmény. Az időközben megyei múzeummá vált Göcseji Múzeumnak otthont adó épület felújítása 1973-ban fejeződött be. A folyamatosan bővülő múzeumi anyag egyre szélesebb körben alkalmazott munkatársak, így a múzeum személyzete régészekkel, művészettörténészekkel, történészekkel bővült, sőt egy restaurátor műhelyt is sikerült létrehozni. A múzeum régészeti tevékenysége folyamatosan erősödött a 70-es végétől. Közösen dolgozott a Országos Műemléki Felügyelőséggel, az ELTE Régészeti Tanszékével és az MTA Régészeti Intézetével továbbá folyamatosan egyre jobb kapcsolatot sikerült a környező országok hasonló intézményeivel kialakítani. A 90-es években sor került a Göcseji Múzeum újabb felújítására, a műhelyek a padlástérbe költöztek, a felszabadult helyeken korszerű raktárakat hoztak létre. Az intézmény a következő évektől részt vett a nemzeti évfordulók ünneplésében, az auótpálya nyomvonalát követő régészeti feltárásokban. Elkötelezett munkájájának, a város és térségének kulturális értékeinek megóvásában és bemutatásában játszott meghatározó szerepéért megkapta a ben Zala Megye Közgyűlése Nívódíjat, a Pro Urbe díjat majd 2003 az Év Múzeuma elismerést. A múzeum állandó tárlatai közt megtalálható Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművész igazi ritkaságokat is bemutató hagyatéka, illetve a ’Központok a Zala mentén’ állandó megyetörténeti kiállítás.

1994-ben, a munkaügyi központban hallottam a Gébárti Kézművesek Házában induló fazekas képzésről. 1995 júniusában vizsgáztam le a mesterségből kitűnő eredménnyel. Egy évig saját műhelyemben dolgoztam Zalaszentgróton. 1996 őszén meghívtak tanítani a Zala Megye Népművészetéért Alapítvány szakiskolájába. Rendszeresen kiállítok, egyéni és közös kiállításom volt: Zalaszentgróton, Zalaegerszegen, Letenyén, Bázakerettyén, Balatonfenyvesen, Lengyeltótiban, Zalalövőn, Debrecenben és Budapesten. 2004-től fogva rendszeres résztvevője vagyok a Zalaegerszegi Országos Fazekas és Keramikus Találkozó és Fesztiválnak. A megyei zsűrizéseken folyamatosan zsűriztettem tárgyaimat, ahol rendre „A” kategóriákat kaptam. Ennek eredményeként 2002. decemberében Népi Iparművész lettem. 2002-ben a Zala Megyei Népművészeti Egyesület elnökségi tagja lettem és még ebben az évben Országos Fazekas Szakbizottságba is beválasztottak. 2002. augusztus 16-án vehettem át a Népművészet Ifjú Mestere kitüntető címet, 2008-ban az Országos Fazekas Pályázaton alkotásaimmal „Nagydíjat” kaptam. Fazekasként az őrségi, dunántúli- és erdélyi fazekas központok hagyományainak feldolgozásával foglalkozom. Továbbra is oktatok, szakköröket, foglalkozásokat tartok, pedagógusokat képzek, nem csak a gébárti Kézművesek Házában, hanem iskolákban és óvodákban is.