Hol?

Mit?


Hol?

Mikor?

   

Mit?


Hol?

Mikor?

   

Mit?


Hol?

Mikor?

   

Mit?

További keresési opciók

Bakonybél, Country Museum, 8427 Hungary

A Tájház egy szép gádoros parasztporta, melyben időszaki kiállításokat láthatnak.

A Fő utca középső szakaszán szembeötlő a barokkosan ívelt kapuval összekötött két épület. A jellegzetes bakonyi háztípust képviselő bakonybéli Tájház műemlék. Egy 1857-ben készült térkép már jelöli.

Balatonkenese, Kossuth L. u. 6.

A Kossuth Lajos utca 6. számú épület a tájház. Az utcavonalon áll, fésűs beépítésben, Sipos Ferenc tulajdonában. A Balaton-melléki népi építkezés jellegzetességeit viseli magán. Elrendezése: első szoba pitvaros, szabadkéményes konyha, hátsó szoba éléskamra, kamra, kocsiszín és istálló. Az első két helyiség előtt boltíves tornác húzódik, falazott mellvéddel. A házzal szemben az udvarban 1926-ban nyári konyha épült. Az épület falai terméskő lábazaton döngölt föld, vályog-és égetett tégla.
A konyha és a pitvar boltozott, a többi gerendás fafödém. A tetőszerkezet náddal borított. Ez a ház védett volt, így szerencsére nem esett áldozatul az 1960-ban kezdődött átépítéseknek. Ezekben az években a padlásokon pincékben őrzött régi háztartási eszközök és írásos emlékek megmentésére Vér Lászlóné tanítónő és Kecskés József tanár tanítványaikkal eredményes gyűjtőmunkát végeztek.
1983-ban vásárolta meg a Műemlék Felügyelőség Kósa Jánosnétól (Sipos Irma) a Kossuth u. 6. szám alatti védett portát, és Wirth Péter felújítási tervei alapján felújították. A helyreállítási munkák 1990-ben fejeződtek be és 1991. június 16-án nyitották meg a helytörténeti gyűjteményt.
A három osztatú épület első szobájában a település helytörténeti emlékei – tárgyak, dokumentumok – kaptak helyet. Megtekinthetők az 1894-ben alakult „’48-as Kossuth Bizottság” munkásságát bemutató dokumentumok, szobrok és képek Kossuth Lajosról. Közöttük a település múltját feldolgozó, ismeretterjesztő füzetek Kecskés József munkái is. 
Külön tárlóban láthatók Jánosi Gusztáv (1841-1911), püspöki helynök, a Kisfaludy Társaság tagjának Keneséhez kötődésének emlékei, Váth János (1887-1962) kenesei születés író művei, Sóos Lajos (1856-1902) a Balaton poétájának kötetei, tárgyi emlékei, valamint Csizmadia Károly (1878-1934) parasztköltő verses elbeszélése  és családi fotói. Az 1834-ben íródott takácsmesterek névsora, az Iparoskör relikviái és fürdőéletet bemutató színes képek zárják a sort.
A tisztaszobából kilépve a szabadkéményes, boltíves konyhába érünk a pitvaron át. Boltívét gerenda zárja, az ajtóval szembeni oldalán polc, rajta színes cserépedények. A tisztaszobával közös füstnyíláson katlan tűzpadkával. A konyha berendezési tárgyai között a 19. századi cserép-, a 20.század eleji öntöttvasedények, szenesvasalók,, háztartási eszközök találhatók. A belépő (pitvar) ablakában – mely télen az egyetlen világosságot adta – tárolták a borotvákat, azok élesítő bőrszíjait, a hajsütővasakat. A helyreállításkor újjáépített kemence a főzés, a tésztasütés, a kenyérsütés, a melegítés célját szolgálta. A konyhában a kamraajtó mellett található búbos kemence tűzrakó- és füstnyílása.
A konyhából nyílik az éléskamra. Látható itt vajköpülő, mángorlók, csigatészta (ludgége tészta) készítők, fűszertartók, fafaragott kenyértartó, szalmafonatú bab-, borsó-, lencsetárolók. 
A konyha pitvarából nyílik az éléskamra mellett lakószoba. A 19.század végi és a 20. század eleji bútorokkal berendezett helyiség tükre a polgári és paraszti öltözködésnek, lakberendezésnek. A hímzett ágyneműk, terítők, a bölcső és a szekrényekben őrzött korabeli ruhák és háztartási textíliák készítőik kézügyességét dícsérik.
A Tájházzal való ismerkedést folytatva az udvarról nyíló gazdasági kamrához érünk. Az itt kiállított tárgyak egyértelműen utalnak a mesterségekre. Ilyenek a gabonatermesztés tárgyi emlékei, a szőlőművelés- és a halászat eszközei. 
A kocsiszín eleje nyitott, padlás nélküli. Innen érhető el a lakórész felsározott padlása és az istálló feletti gerendákon tárolták a szétszedhető szánokat, kocsirudakat, vendégoldalakat.
Az istálló az épület utolsó része. Az eredeti jászol mellett forrázó és mosóteknők, majd az állattartás eszközei: zablák, igák, lószerszámok, kolompok és egy pár ökörpatkó. Az ajtó mellett faragószék és a hozzá tartozó vonókések. A sarokban vasból készült trágyaszóró, krumpliforgató villák.
Az épülethez hozzáépített fészer a falusi élethez szükséges gépeket,berendezéseket védi. Itt kerültek, kiállításra a 19. század végétől a 20.század közepéig használt ekék, boronák, búzatisztítók, ventillátoros magtisztítók, répaszeletelők, javításukhoz használt kovácsszerszámok fújtatóval, tábori kovácstűzhellyel. A tetőgerendákra akasztva látható a halászok varsája és néhány szalmafonatú méhkas. A működőképes nád-szövet-fonó gép mögött szüretelőkád és szőlődaráló látható. Itt helyezték el a valamikor önkéntes tűzoltóság máig működőképes állapotban lévő lóvontatású szivattyúját. Mellette a falon  lévő tűzoltó szerszámokat a nádtetők oltásánál használták. A szivattyú mögött egy szétszedhető gazdasági szán látható, rajta a valamikori Széchenyi gőzhajó kikötőhídjának gerendáival.
 
A Tájház 2011-ben az „Év Tájháza” cím büszke tulajdonosa.

A Tájház nyitva tartása:
K- Szo: 10- 12; 14- 16 óra között.
 
Jegyárak:
Felnőtt: 200 Ft
Diák, nyugdíjas: 100 Ft

7149 Báta, Óvoda u. 6.

Báta Tolna – Baranya megye határán a Dunántúli-dombság Dunára lefutó szelíd lankái között megbúvó kis falu. A 19. század közepéig elsősorban a halászat és az ártéri gazdálkodás, majd pedig a földművelés és az istállózó állattartás nyújtott megélhetést az itt élő embereknek. A bátai Tájház a Duna szabályozása után jómódúvá vált katolikus lakosság jellegzetes lakóházát és paraszti portáját mutatja be. Leggazdagabb anyaga a textilgyűjtemény: a bátai református és katolikus lakosság viseletének teljes skáláját láthatjuk, emellett igen értékesek a lakástextíliák: a szőttesek, a hímzések, a csipkék^ a „pöndőkötés”, mely sajátos bátai gyakorlat volt. Kézműves műhelye az időszaki kiállítások és az állandó hímes tojás kiállítás mellett teret biztosít a mai hagyományőrzésnek is programok, kézműves foglalkozások szervezésével. A halászat eszközeit: varsát, dobóhálót, kukucskát, kecét, millinget és sok egyéb szerszámot, valamint a halászatból élő emberek lakóházának berendezését, életkörülményeit pedig a Halászházban ismerhetik meg a látogatók.
7149 Báta, Fő utca 86.

A XIX. század végén épült tájház épületegyüttese a Duna szabályozása után meggazdagodott sárközi katolikus gazdák portáját mutatja be. A Tájházban a bátai református és katolikus lakosság viseletének teljes skáláját láthatjuk. A Halászházban a Duna szabályozása előtti időt, a vízből, ártéri gazdálkodásból élő emberek életformáját idézik fel a berendezési tárgyak és a halász szerszámok. A tájház 2005-ben nyerte el az Év Tájháza díjat.
6332 Uszód, Batthyány u. 5.

A múzeumnak berendezett XIX. századi parasztházban Benedek Péter, helyi naiv festő (1889-1984) tárlata és egy uszódi tárgyakból álló néprajzi kiállítás látható. Az épületet a festő születésének 100. évfordulójára restaurálták és nyitották meg.
9724 Lukácsháza, 0183/2 helyrajzi szám

Egy ház, mely több, mint épület, egy gazdaság, mely több, mint vállalkozás, egy hagyomány, mely nem múlt többé! A Biotájház maga a falu élete, múltja és jövője, az egyszerű, boldog, teljes élet képe, melyet mi, megálmodói festettünk ilyen csodásan színesre minden kedves idelátogató vendégünk számára! Legyen kézművesség, biodinamikus gazdálkodási mód, Holdnaptár alkalmazása, paraszti gasztronómia, tájhű gazdálkodás, ezek mind-mind megtapasztalható nálunk a Felső-őrvidék keleti szélén, Lukácsházán, talán az első és egyben utolsó "csendes" zugoly egyikében. Egy színes virág, egy fürdőző lúd, egy vackát túró sertés, egy virágzó fa látványa, a ház piros és fehér színe a zöld tájban, szerintem, minden magyar ember szívét melegítő érzés. A gyökereink, közös múltunk megelevenedése, nagyapáink és nagyanyáink szelleme által élővé varázsolt hagyományok vannak itt velünk, s a táj színe mellett a lelkünk szivárványát is satírozza áldott, már csak emlékeinkben élő, remegő kezük. Őseink szelleme segít itt bennünket, s ahol csak egy lélek is lakozik, oda a többi már szívesen költözik, tartja a mondás. Egy szellem már biztosan itt él, édesapámé, aki mindig, élete minden percében hitt a faluban, a mezőgazdaságban, a szőlőben és gyümölcsében, a borban, s a jó társaság építő erejében. Most itt felettünk és közöttünk vigyáz ránk, erre a színes általa és általunk is álmodott világra, melyet mi gyermekei, s unokái teszünk színesebbé, szebbé a következő korok gyermekei számára.Szívét hagyta ránk, s mi, a saját szívünkkel együtt ajánljuk fel mindenkinek, aki ellátogat hozzánk.
6332 Uszód, Kossuth L. u. 4.

Boldizsár Gáborné uszódi nívódíjas népművész a világot bejárva hirdette az uszódi hagyományokat. Lakásán a paraszt életmód emlékeiből és saját munkáiból (tojásfestés, tojáskarcolás, babakészítés) kiállítást készített. Halála után a hagyatékot Uszód Község Önkormányzata kezeli.
3016 Boldog, Kossuth út 32.

Boldogon a falu lakóinak összefogásából, szülőfalujuk iránti szeretetből jött létre a tájház 1987-ben. Az itt élők saját erejükből hozták helyre a házat és adták össze a berendezését. Folyamatosan gyarapszik és szépül, hiszen sajátjuknak tekintik, múltjuk, mindennapi életük egy kis darabkájának, mely hírül adja az utókornak és az idelátogatóknak, hogyan éltek, dolgoztak, ünnepeltek valamikor. A boldogiak ezzel a gyűjteménnyel őrzik a népművészetet, s mindazt a szépséget, amit nemzedékek egymás utáni sora alakított ki. A műemlék jellegű épület sok látogatót vonz. Számukra idegenvezetés biztosított. A hagyományőrző csoportok boldogi sütemények kóstolásával egybekötött műsorral kedveskednek az érdeklődőknek.
7754 Bóly, Széchenyi tér 10.

A kiállítás az 1752-ben épült egykori Batthyány uradalom magtárának emeletén nyílt 2001. március 15-én. A helytörténeti kiállítás bemutatja Bóly és vidékének korai történetét a neolit kortól a honfoglaláson keresztül egészen 1946-ig, a lakosságcsere időszakáig kaphatunk képet az uradalom és népe korabeli életéről és személyes történelméről. A kiállítás anyagát képezik a helyi céhes-, majd társulati keretek között működött kézművesek, többek között asztalos-, esztergályos-, kézihurkoló (pacskeros)-, kékfestő- és mézeskalácsos-műhelyek válogatott eszközanyaga. Az érdeklődők megtekinthetik a helybeli német iparos és földműves lakosság viseletét a századelőtől az 1940-es évekig, mindezt hétköznapi és ünnepi viseletbe öltöztetett bábuk illusztrálják. A kiállításon látható továbbá két szobaenteriőr, amelyek a bólyi katolikus németek és a felvidéki református magyarok válogatott bútoranyagával idézik fel az 1920-as évek parasztpolgári lakosságának életmódját.
3780 Edelény, Borsodi út 155.

A Borsodi Tájház Edelény város és a Bódva völgye regionális múzeuma. Gyűjtőkörébe a néprajz tárgyi és szellemi anyagán kívül az ipar- és agrártörténet, a művelődéstörténet, a helyismeret tartozik. 2000 júniusától helyet ad a Borsodi Földvár ásatása során előkerült leletanyag egy részének is. Fenntartója Edelény Város Önkormányzata, működtetője a Művelődési Központ, Könyvtár és Múzeum (István király útja 49. Tel. 48/525-080).
 
Három porta lakóház- és gazdasági épület-együttesét foglalja magába. A lakóépületek és a fennmaradt gazdasági épületek a Bódva menti népi építészet szinte érintetlenül megmaradt reprezentánsai. A száz holdon gazdálkodó kisnemes Szathmáry-Horkay család portáját - a múzeumegyüttes első egységét - 1987-ben vásárolta az akkori Városi Tanács múzeumi célra (Borsodi út 155.). A Szűcs-Kiss-Szarka középparaszti "amerikás" család háza (Váralja u. 1.) 1997-ben került a város tulajdonába vásárlás útján. A valaha három családnak otthont adó kisnemes Vadászy-család portáját (Váralja u. 2.) 2000-ben vásárolta meg az önkormányzat az örökösöktől. A porta egy részéből, két rossz állapotban lévő épület lebontása után parkolót alakítottak ki.
 
A Szathmáry-Horkay-ház az 1860-as évekből származó épület. 1909-ben történt felújításával nyerte el mai formáját. A hagyományos háromosztatú ház falait megemelték, utcai frontjára új, nagyméretű ablakok, stukkódíszek kerültek, új bejárati ajtóval látták el és udvari frontján oszlopsor (gang) épült mellvéddel. A gangról nyílik a nagykamra is. Végében két bejáratos istálló épült. 1994-ben a rossz állapotban lévő istállót lebontották, helyére 1999-ben egy ugyanolyan tömegű nyitott fedélszékes épületrész készült a földvári ásatás bemutatására, előtérrel, vizesblokkal. Az udvar másik oldalán, az utcai fronton 1913-ban szép, "egyiptomi" oszlopfős nyári konyha épült szabadkéménnyel, alatta téglaboltozatos pincével. A szabadkéményt 1960-ban elbontották, kemencéjét a gangon alakították ki. Végében van a pincelejáró és az egykori kocsiszín és sertésólak helyén kialakított féleresz, mely vendégfogadásra szolgál.
2092 Budakeszi, Fő utca 127.

A Budakeszi Helytörténeti Gyűjtemény és Tájház az Erkel Ferenc Művelődési Központ tagintézménye
Nyitvatartás: csütörtök 10.00 - 12.00 és vasárnap 14.00 - 17.00 vagy megbeszélés alapján
 
A Budakeszi Helytörténeti Gyűjtemény Baráti Köre Egyesület 2007-ben alakult bejegyzett közhasznú egyesületként.
Egyesületünk céljai: Hagyományaink ápolása, a gyűjtemény, a kiállítás népszerűsítése, erkölcsi és anyagi támogatása és további bővítése.
3973 Cigánd, Fő u. 54

Cigándra - a Bodrogköz egyetlen városába kalauzoljuk Önöket. A város területe 4,3 km2, a cigándi határ több, mint 5 ezer hektár. Valaha ez a határ közel 6000 lakos megélhetését biztosította, ma az állandó lakosság 3600 fő körüli. Cigánd Sátoraljaújhelytől 40, Sárospataktól 30, Kisvárdától 16 km-re a Tisza jobb partján fekszik. A folyó hét évszázados, néha fojtogató öleléséből szabadult ki a település az 1994-ben átadott II. Rákóczi Ferenc közúti hídnak köszönhetően. Ezáltal időjárástól, évszakoktól függetlenül megnyílt az út Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, elsősorban a 15 km-re lévő Kisvárda irányába. Stratégiai fontosságú, hogy immár dél felől is megközelíthetővé vált a Bodrogköz, ennek jelentőségét a természeti veszélyek idején érezzük igazán.
 
Nagyon fontos az itt élőknek az ősök, a város szeretete, a 700 év során kialakult hagyományok ápolása, a mai kornak és jövőnek való megfelelés Cigánd mai megjelenésén, a most élő lakosság szándékaiban, cselekedeteiben is megnyilvánul a történelmi gyökerekből táplálkozó korszerűség. A népi hagyományok ápolását a cigándi gyerekek már óvodás koruktól magukba szívják. Az ápolt hagyományok eredményeként a fiatalok nem jönnek zavarba, ha egy cigándi dalról van szó, ha „apróbélessel” kell kínálni a vendégeket, vagy régi népszokásokat kell feleleveníteni.
Cigánd ma is a Bodrogköz fejlődésének zászlóshajója, az Önkormányzat igyekszik biztosítani a komfortosabb, városi színvonalnak megfelelő életfeltételeit. Ma már természetes a telefon, az internet, a gázfűtés, az aszfaltozott beltéri úthálózat, a kábeltelevízió (rendszeres helyi adással), a helyi újság, a rendezett, virágos parkok, utcák, terek… 
Természetes, hogy a cigándi gyerekek zenét, táncot, számítástechnikát tanulhatnak.
 
Cigánd első írásos említése 1289-ből való. De Anonymus írásából tudjuk, hogy már a honfoglaló magyarok is megjelentek ezen a tájon, s ezt bizonyítják a Bodrogköz településein talált honfoglalás kori temetők. Nem lehet pontosan tudni, hogy kiket találtak itt, de az ásatások során szláv és avar leletek kerültek felszínre, ugyancsak a szlávok jelenlétére utal néhány település neve. Így feltételezhető tehát, hogy Cigánd őseink megjelenése előtt már lakott település volt.
 
Nevének eredete is vitatott. A név hallatán sokan azt gondolják, hogy cigányok lakta község, és nevét is ezekre vezetik vissza. Így volt ez a múlt század közepén is annak ellenére, hogy első okleveles említésekor a cigány törzseknek még hírük-hamvuk sem volt hazánkban, de még Európában sem. A feljegyzések a cigányok megjelenését először 1416-ban említik, és nem cigányoknak, hanem "Egyiptomból érkezett menekülteknek" nevezték őket. Van olyan feltételezés, mely szerint a "zug" szóból, a helybeliek szerint a "szigony" szóból származik a falu neve. Hogy mi az igazság? Sosem fogjuk megtudni. De a cigándiak számára a legelfogadhatóbb magyarázat Anonymus feljegyzéseiből levezethető névmagyarázat, amelynek alapja a kövatkező : "Az Úr megtestesülésének 937. esztendejében Árpád vezér elküldvén seregeit, az egész földet, mely a Tisza és a Bodrog közé esik, Ugocsáig minden lakójával együtt elfoglalta. Mialatt több napon át ott időztek, a vezér és az övéi látták a föld termékenységét, mindenféle vad bőségét, meg azt, hogy milyen gazdag halban a Tisza és a Bodrog folyam, ezért a földet kimondhatatlanul megszerették."
 
A Bodrog és a Tisza közötti alföldi jellegű kistájat északról a Latorca folyó határolja el a szomszédos területektől. Csak déli része tartozik hazánkhoz, a Felső-Bodrogköz Szlovákia része 1920-tól. A honfoglaló magyarság első megtelepedési helye ez a vidék. Anonymus így ír erről: "Az Úr megtestesülésének kilencszázharmadik esztendejében Árpád vezér elküldvén seregeit, az egész földet, amely a Tisza és a Bodrog közé esik Ugocsáig, minden lakójával együtt elfoglalta... Mialatt több napon át ott időztek, a vezér és övéi látták a föld termékenységét, mindenféle vad bőségét, meg azt, hogy milyen gazdag halban a Tisza és a Bodrog folyam; s ezért a földet kimondhatatlanul megszerették".
2251 Tápiószecső, Arany J. u. 2.

Több évtizedes gyűjtőmunka eredményeként az Ofella Sándor Alapítvány Kuratóriuma 2013. június 1-én megnyitotta a Családi Fészek Néprajzi Múzeumot az 1925-ben sárfalból készült két szoba, konyha, kamra elrendezésű tornácos lakóházban.

Az eredeti állapotra visszaállított iparos cipészmester által épített épület belső berendezése hűen mutatja be őseink hagyatékát, építészetét.

A lakóház hármas elosztású: egy bejárattal 2 szoba, konyha tekinthető meg, külön bejárattal a kamra, valamint melléképületként kisház jelleggel a nyári konyha.

Az első tisztaszobában vetett ágy, asztal, lóca, sublót mutatja meg a régmúlt idők berendezéseit, eszközeit, a falon családi és vallási képek díszlenek.

A bejárati részen, valamikori pitvar, mai szóval konyha - étkezéshez, főzéshez használt több mint száz éves használati tárgy, eszköz látható.

A hátsó szoba, vagy lakószoba a mindennapi élet színterét mutatja be a XX. század első felének hitelességével.

A ház fontos része volt a kamra. Ez a helyiség most más funkciót tölt be, itt  működik az Ofella Sándor Hagyományőrző Népi Együttes. Elhelyezésre  került az 1950-től működő Ofella Sándor Hagyományőrző Népi Együttes emléktárgyai, fényképei, dokumentumai, Ofella Sándor  három könyve, amelyben leírja és közreadja élete történetét, hiszen családja életén keresztül egy falu közösségének mindennapjaiban nyerhetünk bepillantást. A helytörténeti étékek, Tápió-völgye néprajzának megmentése, a népdal, népszokás összekovácsolta szülőfalujának hagyományőrzését, melyben a falu lakosságának fele képviseltette magát az elmúlt 65 évben.

A régi, falusi portákon a nyári konyha, vagy kiskonyha külön épületként működött.

Most a cipész-, bognár mesterség szerszámait, tejes-, lekváros köcsögök, vizeskancsók gyűjteményét, katonai szolgálatot teljesítők egyes tárgyait mutatja be.

Az udvarban elhelyezkedő fészerben a mezőgazdasági munkához használt eszközöket mutatjuk meg a látogatóknak, alkalmakként rendezvények, játszó-házi és kézműves foglalkozások lebonyolítására szolgál.

A Családi Fészek Néprajzi Múzeumot meglátogató felnőttek, gyermekek megismerkedhetnek a régi korok gyermekjátékaival.

Őseink mindennapjait bemutató Családi Fészek Néprajzi Múzeumot megtekinthetik:

Kedd de.: 9-12 óráig, Csütörtök du.: 16-19-ig, Szombat-vasárnap du.: 15-18 óráig,

vagy igény szerint a 06 30 201 3098 telefonszámon való bejelentkezéssel.

Jászkisér, Hungary

1970-ben alakult meg honismereti szakkörünk 10 taggal. A honismereti, helytörténeti munkának köszönhetően településünkről 1981-re a népi kismesterségekhez kapcsolódó tárgyakból több mint 2000 db gyűjtött össze a honismereti szakkör tagsága. Ezek leltározásra kerültek és az akkori  Nagyközségi Tanács a szakkör rendelkezésére bocsájtotta a régi II. sz. óvoda romos épületét, melyet a tagság társadalmi munkában felújított és elhelyezte az összegyűjtött tárgyakat.
 
Az első – a legnagyobb – teremben találhatók a településen régebben használatos eszközök, főleg a háztartásban és mezőgazdaságban használatos tárgyak. Régi népviselet, kihaló kismesterségek régi eszközei: cukrász, cipész, kőműves mesterek. A sokféle ruhanemű bizonyítja településünk lakosságának viseletét. E teremben található a település régészetei leletei is. Itt található Mikovinyi Sámuel 1739-ben, a Jászságról kézzel készített térképe, valamint a települést 1818-ban várossá nyilvánító oklevél másolata is.
 
A második teremben Csete Balázs emlékei láthatók: festményei, tus és ceruza rajzai, valamit az általa összegyűjtött, lerajzolt és elkészített régi jászkiséri gyermekjátékok. Itt látható tanítványa néhai Kocsis László festőművész 5 munkája is.
 
A harmadik helyiségben régi írásos emlékek, a községünk eredeti címerei, térképek, olajfestmények. Itt látható az 1918-ban alakult Dalárda emlékzászlója, valamint II. Rákóczi Ferenc 1710-ben Jászkisérről küldött levelének másolata is.
 
A negyedik helyiség az 1920-30-as évek régi jászkiséri szokás szerint berendezett jómódú református szobát idézi fel, annak bútoraival, fényképeivel. Itt található annak a levélnek a hiteles másolata, melyet a néhai Gulyás István hites ügyvéd írt 1867-ben a Torinóba emigrált Kossuth Lajosnak. Kossuth nemcsak válaszolt e levélre, hanem egy őt ábrázoló festménnyel is kedveskedett a levél írójának. Gulyás István hites ügyvéd és feleségének fényképe szintén itt látható.
 
Az ötödik helyiség a gazdag református szobához igazodó konyhát mutatja be, ehhez illő bútorokkal és edényekkel. A hatodik helyiségben a reformátusok által megbecsült öreg szülők szobai berendezései láthatók: szekrény, sublót, ágy, kanapé.
 
Az udvar hátsó területén található az 1995-ben kialakított "Jász-porta" néven elnevezett együttes, a volt cselédlakásból kialakítva. A fő épületet ugyanis a gazda házához tartozó cselédház berendezése követte: így a szoba, konyha, kiskonyha és a kamra. Ezen helyiségekben találhatók régi edények, kályhák, szép szekrények, asztalok, és egyéb háztartásban használatos eszközök. A szoba berendezésénél követtük, településünk kettős vallású jellegét: félig református, félig katolikus módon rendeztük be azt. Az épülethez tartozik két kocsi elhelyezésére szolgáló kocsiszín, abban szekér, szüreti felszerelés, mosás eszközei és egyéb mezőgazdasági tárgyak kerültek elhelyezésre.
 
A "Jász-portához" mezőgazdasági eszköztároló tartozik, ahol szekerek, ekék, boronák, heti piac és országos vásárokra állatokat szállító eszközök láthatók. Ezen kívül református és katolikus temetkezési jelképek: kopjafák, fejfák, keresztek találhatók. A portán még disznóól, gémeskút és galambdúc is megtekinthető.
 
Mindezt a 600 négyzetméteres emlékpark egészíti ki. Itt látható a régi Trianon előtti Magyarország és benne a mai Magyarország térképe, amit Pilisjászfaluból hozott mészkőből alakítottunk ki. Hazánk legrégibb emlékeinek kopjafák csoportjával tisztelgünk. Kopjafát állítottunk a honfoglalás 1100 éves évfordulójára,  a magyar oktatás 1000. évére Árpád fejedelemnek, Szent István és Szent László királyunknak, s nem utolsó sorban IV. Béla királyunknak, aki 1239-ben megengedte a „Jászoknak-Kunoknak” a letelepedését. Kikötése volt, hogy szakítsanak régi életmódjukkal, legyenek e hazának hű fiai és leányai. A kopjafa gyűjteményt a 7 törzs kopjafája öleli át - Nyék, Megyer, Kürt – Gyarmat, Tartján, Jenő, Kér, Keszi - akik a honfoglalás hősei voltak.
 
A Csete Balázs Helytörténeti Gyűjtemény tevékenységét hangulatos népi játékkészítő foglalkozások, szalonnasütési lehetőség és alkalmi kiállítások egészíti ki.
 
Az intézmény 1998-ban megkapta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától a „Működési engedélyét”. 2001-ben a gazdag gyűjtemény tovább bővült. A lelkes gyűjtő munkának és az adományozók nagylelkűségének köszönhetően a gyűjtemény „Borházzal, Kovácsműhellyel és szabadtéri Kemencével bővült”. 2002-ben ünnepelte a gyűjteményünk létrehozásának 20 éves évfordulóját.  Ebből az alkalomból „EMLÉKTÁBLÁT” helyeztünk el a gyűjtemény falán létrehozóiról.
Csökmő, Alkotmány utca 1, 4145 Hungary

A falu központjában álló háromosztatú épületet az 1870-es években vályogból építették. A kor és az alföldi nagytáj építkezési szokásai szerint fala vályogtégla, udvari homlokzata fatornácos. Berendezéseiben a népi eszközök, Csökmő XX. század elejének paraszti világát felidéző kiállítás látható. Az év minden szakában, hagyományőrző programokkal várják az érdeklődőket.
Hírlevél

Szeretne folyamatosan értesülni a szálláshelyek aktuális ajánlatairól, akciókról, programokról? Iratkozzon fel hetente megjelenő ingyenes Hírlevelünkre és számos szezonális, valamint egyéb ajánlat közül válogathat!