Hol?

Mit?


Hol?

Mikor?

   

Mit?


Hol?

Mikor?

   

Mit?


Hol?

Mikor?

   

Mit?

További keresési opciók

Sirok Istvánné, Kézműves
6524 Dávod, Dózsa Gy. u. 75.

Az Alföld déli részén, Bajától 28km-re, a Hercegszántói határátkelőtől 8km-re található Dávod község. A falu szívében helyezkedik el a Pipacsos Pihenőház, amely egy 1830-ban épült eredeti nádtetős parasztház, 2004-ben lett felújítva megőrizve régi parasztos jellegét. A házban vendégünk megtapasztalhatja a régi korokban élő emberek szokásait, pl. hogyan főztek, fűtöttek? Az épület eredeti szabadkéményes konyhája sajátos hangulatot kölcsönöz pihenésének, nyaralásának. Télen a forró kemencének dőlve kellemesen elbeszélgethet barátaival, családjával.
részletek
Szabó Éva, Tojásfestő
Csongrád, Hársfa utca 35, 6640 Hungary

2000-ben kezdtem tojást írni. A festett, maratott és a natúr tojásokat kedvelem leginkább, de szívesen próbálkozom más technikákkal is (áttört, csipkézett tojások). Motívumvilágom az erdélyi, zalai és a tolnai tájakról valók, amelyeket kedvemre variálok saját ízlésem szerint, de megtartva a magyar népművészet elemeit. Részvettem a Tisza-vidéki Amatőr Alkotók Kiállításán, a Natura Nemzetközi Kézműves Kiállításon, az Országos Népi Mesterségek Pályázatán. 2004-ben megkaptam a Népi Iparművész címet.
részletek
Szabó Ferenc Zoltán és Szabóné Gyuris Zsuzsanna
Szeged, Építő utca 5, 6723 Hungary

Nálunk családi hagyomány a kézi szövés tudománya. Mi nem munkának, hanem mint élvezettel végzett alkotó tevékenységnek tekintjük a kézi szövést. A vászon és szőnyegszövés mellett kikapcsolódásként, hobbiként a mézeskalács-készítés teszi változatosabbá életünket. Szívesen látunk minden érdeklődőt.
részletek
Szabóné Tóth Hilda, Kézműves
3643 Dédestapolcsány, Kossuth u. 44.

Szabóné Tóth Hilda Szegeden született, 1996-tól alkot, munkássága a magyar táj szépségében gyökerezik. A festészet alapjait Svájcban tanulta, itthon tovább képezte magát, így megismerte az üvegfestést és a tűzzománc technikát. Gazdag színvilága alkotásain harmonikusan tükröződik. "Tűzön át látni" a mottója. 840°C fokon égetett rézlemezein a fény és a természet állandó mozgása érződik. Képei sikeresen szerepelnek kiállításokon, Magyarország több városában, falvaiban.
részletek
Szalkai Mária, Festő
Csongrád, Dália utca 31, 6640 Hungary

Csongrádi vagyok, a családom emberemlékezet óta az. Itt nőttem fel, itt végeztem alsóbb iskoláimat, itt jártam át a fahídon nagyapám gyönyörű nagyréti birtokára, s közben szívtam magamba a Tisza, az ártér, a rét illatát. Ugyanannak a templomnak évszázadok -koptatta kövein lépkedtem az oltár felé szerelmes szívvel,- habfehér menyasszonyi ruhában, mint anyám, nagymamáim, dédanyáim... A fiaim is itt nőnek fel. Iskolák, óvónősködés, főiskola, tanárkodás, férj, gyerekek követték egymást az életemben. És persze alkotás, kiállítások, sok kisseb - nagyobb kiállítás itthon és külföldön. Ha végignézed a képeimet, és meglátod rajtuk a fényt, megértesz valamit a festői koncepciómból. Mert nem a tárgy fontos, hanem az, amit a fény juttat róla a szemünkbe, a lelkünkbe, a szívünkbe...
részletek
Szamosközi Antal, Festő
6600 Szentes, Kéreg u. 16.

Festményeiről feleségével, Szamosközi Antalnéval gobelin alapokat gyártanak. A vállalkozás egyedi a maga nemében, hiszen élő festő festményeiről nem készülnek gobelin alapok úgy, hogy azt a művész saját maga készítse el. 2006 óta minden évben kiírnak egy gobelinvarró pályázatot, melyre csak Szamosközi gobelinnel lehet pályázni, melyre kategóriánként felajánlja eredeti olajfestményét.
részletek
Szerényi Béla, Népi hangszerkészítő
Budapest, Barátpatak utca 6, 1039 Hungary

Faanyag előkészítő műhely: 2008 év elején új faanyag előkészítő műhelyt hoztam létre, nagy teljesítményű faipari gépekkel felszerelve. Ezzel már nem csak saját tevékenységemet szolgálom ki, hanem vállalom hangszerkészítő kollégák, iparművészek, belsőépítészek egyéni elképzeléseinek megvalósítását is.
részletek
Szűcs Gergely, Pásztorműves

Nagyboldogasszony napján születtem 1978-ban, Miskolcon. Talán legrégebbi emlékfoszlányom még csecsszopó koromból való: a teraszon valami babakocsiban fekhettem, mikor egészen közel egy cinke a korlátra repült, s ott illegett egy darabig. Maga az emlék a csoda, a szent áhitat, amit e kicsike lény láttán átéltem. Azt hiszem ez az érzés: a természet csodálatában lelt átszellemült öröm azóta is  meghatározója életemnek.

Munkáim nem csupán használati tárgyak, s létrekeltésük nem múltsirató emlékezés; - aki a múltat elsiratja, a jövendőt is eltemeti! A kezem közül kikerülő termékek az örökkévaló élet üzenetei. A művészet nem más, mint az embernek az a tevékenysége, amellyel tudatosítja önmaga más élőlényekkel, természeti létezőkkel való egylényegűségét, melynek során felismeri, hogy minden egyes teremtmény a nagy Egynek, Istennek végtelenül kicsiny, ugyanakkor nélkülözhetetlen része. Magyarán: csakis a művészet által vagyunk képesek Istennel együtt teremteni a világot! Az a népesség, amelyik ezt elfelejti, elveszti létjogosultságát: az örökkön változó élet átlép sárba hullt fejei felett.

Hivatásom: újra megtalálni az ember természettel való teljes összhangját. Én nem hagyomány-ápolásra törekszem. A népi műveltség számomra nem a korhadozó múlt emléke, hanem a megszülető jövő igérete: a legbiztosabb eszköz fajunk túléléséhez. Csak akkor maradhatunk fenn, ha megtaláljuk önmagunkat őseink kultúrájában, ha mindennapi életünket őseink mindennapjai szerint éljük: az örök mértékhez igazodunk a változó világban.

 A természetes emberi lét minden dolga foglalkoztat: a gyógynövények, a zöldségtermesztés, a földművelés minden apró fogása, a gyümölcsfák szaporítása, ápolása, az aprójószág stb. Kenyerünket magam sütöm, magam készítette kovászból. Úgy érzem, a kisgyerek kibontakozó értelmének szerteágazó szálai lassan eggyé fonódnak, egy erős kötelékké, amely Földanyához láncol. Hiszem, hogy e kötélfonat tápláló köldökvezetéke lesz a majdan megszülető új emberiség magzatának.

részletek
Takács István, Kovács
8772 Zalaszentbalázs, Pusztatető 27.

Takács István nem örökölte a kovácsmesterséget. 1950-ben született Pölöskefőn (Zala megyében). Az általános iskola elvégzése után lakatosnak tanul. Ám Balatonalmádiban a gyakorlati műhelyük kovácsmesterének, Koppa Györgynek bámulatos szakmaszeretete és tudása lenyűgözi a fiatal diákot. Attól kezdve ő is kovács akart lenni. 1968-ban visszatér Zalába, ahol a kovácsolást a neves mester dolgaira emlékezve, szinte teljesen önerőből igyekszik elsajátítani. S, mert a kovácsoknak ragyogó a ritmusérzéke, s őt a zene szeretete is mindig vonzotta, katonai bevonulásáig az akkori neves gelsei zenekarnál, a Lorenzónál basszusgitározik. Leszerelését követően lakatosként, kovácsként, később művezetőként dolgozott különböző munkahelyeken.
 
1981-ben tesz mestervizsgát. Még külföldi tanulmányutakra is elmegy, hogy az ősi mesterség minden korszakába, stílusába beleáshassa magát. Ma már saját műhelyében dolgozik Zalaszentbalázson, ahol a maga tervezte — a népi kovácsmesterség legszebb hagyományaiban gyökerező — gyönyörű kapukat, kerítéseket, korlátokat, tükörkereteket, asztalos- és ácsvasalásokat, torony- és sírkereszteket, kandallótartozékokat, üstöket, kerti bútorokat, gyertyatartókat készít megrendelőinek.
 
Magas szakmai elismerések tulajdonosa. Két alkalommal nyerte el az Ipar Kiváló Mestere címet, két alkalommal a Kézműves Remek Díjat, később a Magyar Termék Nagydíjat, a Magyar Minőség Háza Díját, az Élő Művészet Gránátalma Díjat, és kiérdemelte a Népi Iparművész kitüntető címet. Rendszeresen részt vesz nemzetközi kovácskonferenciákon, találkozókon. Elnökségi tagja a Magyarországi Kovácsmíves Céhnek és a Zala Megyei Népművészeti Egyesületnek.
 
Szemet gyönyörködtető kovácsoltvas tárgyaival vallja és tanítja, hogy a kovácsok lobogó tüzét hittel és szeretettel lehet csak megőrizni az utókor számára. Műhelyében jelenleg is három tehetséges diákját próbálja bevezetni a kovácsművesség mélységes rejtelmeibe. Négy gyermeke közül az egyetlen fiú is tovább viszi a szép mesterséget. Ő édesapja útját követve éppen külföldön dolgozik, és fejleszti tovább tudását. Amikor hazatér, ő veszi át a zalaszentbalázsi műhelyben a stafétabot helyett a kovácskalapácsot.
részletek
Tanka Tamás, Csizma- és cipőkészítő
8352 Bazsi, Fő út 57.

Csizmáink és cipőink kivétel nélkül valódi bőrből, rakott bőr sarokkal, bőrtalppal és nagyapánktól tanult kézműves technikával készülnek. Ez biztosítja a kiváló minőséget és megbízhatóságot - tartósságot és eleganciát a legfelsőbb fokon.
részletek
Tapodi Józsefné, Szűcs
Csongrád, Zsinor utca 32, 6640 Hungary

Cégünket id.Tapodi József szűcsmester alapította 1920-ban. Főprofilja: subák,mellények,bocskaik, kesztyűk gyártása volt. 1948-ban ifj.Tapodi József szűcsmester vette át a cég vezetését. 1973-tól özv.Tapodi Józsefné irányítása alatt áll napjainkig. Profilunk: irha és szőrme sapkák, irha és juhmappa kesztyűk, mellények,gallérok, autó üléshuzat, díszbőrök, gyártása és értékesítése.
részletek
Tarjányi József, Késes
6640 Csongrád, Kis u. 2.

Tarjányi József 1986-ban apósa Csatári László segítségével sajátította el és szerette meg a családban több dinasztiális tradícióval bíró késes mesterséget. Apósa halála után 2000-ben önálló vállalkozásba kezdett, folytatta a családi hagyományokat, nem akarta, hogy négy generáció szakmai tapasztalata, tudása veszendőbe menjen. A több mint 100 év hagyományait előtanulmányai segítségével sikeresen kiegészítette, az általa készített termékekben próbálja a hagyományt és a modern ismereteket ötvözni. Termékeit 2001 óta folyamatosan zsűrizteti. 2001-ben részt vett a Milleniumi sokadalom rendezvénysorozat néhány helyszínén, illetve a Mesterségek Ünnepén. Így jutott el gyulai ill. budapesti a kézműves vásárokra. Termékeivel részt vett a Tisza-Maros nemzetközi kézműves kiállításon és vásáron. 2002-ben és 2003-ban is sikeresen folytatódott termékei zsűriztetése. Mind a két évben pályamunkát nyújtott be a "Magyar Kézművesség 2002'' ill. "Magyar Kézművesség 2003'' pályázatra. A szakmai zsűri a termékeket kiállításra alkalmasnak találta. A kiállítás Iparművészeti Múzeumban tartott megnyitóján mind a két évben különdíjban is részesült. 2003-ban Népi Iparművész címet adományoztak a részére. 2004-ben megválasztották a Dél-Magyarországi Alkotók Népművészeti Egyesület elnökének. Szintén 2004-ben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara az általa készített halas bicskákat Magyar Kézműves Remeknek ismerte el.
részletek
Tisza Sándor, Fafaragó
6640 Csongrád, Dankó Pista utca 30.

Csongrád város Csongrád megye "legészakibb" városa a Tisza jobb partján. A település a Tisza és a Körös torkolatánál fekszik. Patináns régi belvárossal rendelkező, jellegzetes alföldi település. A városka központjához közel, egy csöndes utcában lévő családi házban lett kialakítva a Kézművesház, amelyben Tisza Sándor fafaragó és játék-készítő népi iparművész alkot. Egyben tovább is adja, oktatja a fafaragás ősi mesterségét. Műhelyében népi kisbútorok, gyermekjátékok, faragott fatálak, használati és dísztárgyak, konyhai eszközök készülnek.
részletek
Tolnai Kékfestő Műhely és Múzeum
7130. Tolna, Kossuth Lajos utca 21.

  A Tolnai Kékfestő Műhely igen tekintélyes múltra tekint vissza, 1810-ben alapította Kintner András.
  Napjainkban a hetedik generáció a mai napig a régi eszközökkel, gépekkel és több száz különböző mintafával dolgozik. A több mint 200 éves műhely, amely eredeti állapotában maradt ránk, csoportosan látogatható tavasztól őszig. A látogatóknak bemutatót tartunk mintázásból, valamint végignézhetik a műhelyt és megismerhetik a gépeket, munkafolyamatokat. Műhelyünkbe előzetes bejelentkezés után várjuk sok szeretettel a kedves látogatókat!
Termékeink széles skálán mozognak: méteráruk, terítők, szalvéták, kötények, párnák, különböző kézműves ajándéktárgyak, melyeket megtalálják honlapunkon is!
  Magyarországon és a világon is mára csupán néhány kékfestő műhely maradt talpon, családunk azon dolgozik, hogy ez a kihalófélben lévő népi mesterségünk ne vesszen a múlt homályába!
részletek
Tóth Árpád, Késes
Sárbogárd, Ady Endre út 157, 7000 Hungary

Dédnagyapám id. Révész Lajos, aki fegyverkovács volt Budapesten a Soroksári úti fegyvergyárban, villamosbalesete után végkielégítéséből Dunaföldváron telepedett le, ahol 1920-ban kezdett késesként dolgozni.
Dénes, Lajos és Béla fiai tőle tanulták meg szakmájukat, akik szintén elismert késesek voltak.
Anyai nagyapám, Lajos aki 1943-ban Dunaföldvárról Sárbogárdra költözött tette igazán híressé a „Révész bicskákat”. Számos OMÉK-on és BNV-on vett részt, ahol megismerték a juhászok az azóta is kiváló minőségű „Révész juhászkést”.
1982-ben a sárbogárdi műhelyből mestervizsgáztam, majd leszerelésem után 1984-től Budapesten az Örs Vezér téri pavilonomban köszörűsként dolgoztam.
1993-ban vettem át a sárbogárdi késes műhelyt, amit azóta is legjobb tudásom szerint próbálok vezetni. Zsűriztetéseim után 1999-ben Népi Iparművész címet kaptam, s tagja vagyok a Székesfehérvári Kézművesek Társaságának és alapító tagja a Magyar Késmíves Céh Egyesületnek. Kiállításokon számos oklevéllel ismertek el.
Zsebkéseinket sárbogárdi műhelyben és az ország különböző kézműves vásárain tekinthetik meg.
részletek
Hírlevél

Szeretne folyamatosan értesülni a szálláshelyek aktuális ajánlatairól, akciókról, programokról? Iratkozzon fel hetente megjelenő ingyenes Hírlevelünkre és számos szezonális, valamint egyéb ajánlat közül válogathat!