message

Üzenetküldés


A kastélyt - a bejárat feletti feliratos - tábla és írott források tanúsága szerint 1581-ben emeltette Mágócsi Gáspár és unokaöccse, Mágócsi András, ez utóbbi felesége Alagi Judit lakóhelyéül. A Mágócsiak halálával 1590-ben Alagi Ferenc kezére jutott, aki 1591-ben folytatt építését. Alagi Ferenc halála után, 1612-től 1631-ig Alagi Menyhért volt a kastély birtokosa. 1697 körül hozatta rendbe a pusztuló épületet Sennyei István. Az 1960-as években elvégzett kisebb tatarozás jellegű helyreállítás után, 1977 és 1987 között, széles körű régészeti kutatás eredményei alapján az épület XVI. századi formája került visszaállításra, a mai műemléki felfogásnak megfelelő, jól megkülönböztethető kiegészítésekkel. Téglalap alakú, kéttraktusos, déli sarkain kiugró szabálytalan hatszögletű tornyokkal bővített, egyemeletes manzárdtetővel fedett épület. A déli oldal kivételével változó magasságban álló várfal veszi körül, a sarkokon kerek, kúpos fedésű tornyokkal, illetve délnyugaton egy földszintes, téglalap alakú melléképülettel. A kastély déli főhomlokzata háromtengelyes, aszimmetrikus elrendezésű, a nyugati szélső tengelyben címeres-feliratos kőtáblával díszített, földszinti bejárattal.


Bővebb információ:

-

20/427-2433

http://www.pacin.hu

hand
p
l
s
u
Markerek eltüntetése
-tól -ig

Aktív turizmus

Sátoraljaújhelyi vár   |  
és között

A sátoraljaújhelyi vár a Zemplénben, a sátoraljaújhelyi Várhegyen áll. A Sátor-hegyek első említése Anonymus Gesta Hungarorumában is megtalálhatók Sátorhalom néven. A gesta szerint Árpád fejedelemadományozta Ketel vezérnek a Sátorhalomtól a Tolcsva-patakig terjedő területet. Várról azonban nem esik szó, valószínűleg azért, mert azt csakIV. Béla, vagy fia, István herceg kezdte felépíteni a tatárjárás után.
A vár első okleveles említése 1261-ből való, a kiváltságlevél rendelkezése alapján a veszély esetén a faluból a várba menekülő hospesek aciszternát kötelesek vízzel feltölteni. A vár a vallon hospesek által lakott Sátorelő falut és az Oroszországba vezető utat védte. 1292-ben V. IstvánUbul fia Mihály ispánnak adományozott egy tornyot a vár északi részén, továbbá biztosította az ispánt arról, hogy kedvük szerint tartózkodhassanak a toronyban, használják a ciszternát, és a várnagy nem állíthatja őket törvényszék elé. 1264-ben IV. Béla hadai ostrommal foglalták el a várat, az előkelő foglyokat, V. István feleségét és gyerekeit túszként elhurcolták.
Détshy Mihály kutatásai szerint a 13. században a sátoraljaújhelyi várat nevezték Patak várának, mivel a pataki várat megemlítő oklevelekben több olyan utalás van, aminek csak hegytetőre épül vár esetén van értelmük. IV. László az 1260-as években és 1284-ben többször is megfordult a várban, amelyet okleveleiben szintén Potok várának nevez. Az Újhely vára megnevezést először két 1334-ben kiadott oklevélben használják. A második tatárjárás során elpusztult Sátorelő falu helyén épült új település III. András 1291-es oklevelében már Sátoraljaújhely nevet viselte.
Újhely a Baksa nemzetség rövid ideig tartó birtoklása után 1316-tól királyi vár lett, várnagyai gyakran cserélődtek (Zólyomiak, Babonicsok, Lackfiak, Bebekek). 1390-ben Luxemburgi Zsigmond Perényi Miklósnak adományozta „Patak és Újhely királyi városait az ugyanezek közelében lévő várral”, majd 1429-től Újhely vára a Pálóczi család tulajdonába került. A mohácsi csata után a vár Szapolyai János, majd 1527-től az akkor éppen I. Ferdinándot támogató Perényi Péter birtokába került. aki Atyinai Simon deákot nevezte ki uradalmi tisztnek. 1528-29-ben Szapolyai János, majd Ferdinánd ostromolta meg a hol egyik, hol másik király oldalára álló Simon deák által több-kevesebb sikerrel védelmezett várat. Az1529. évi ostrom során alá is aknázták, de ekkor nem robbantották fel, mivel Simon egyik éjjel kiszökött a várból, az őrség pedig megadta magát.
Oláh Miklós esztergomi érsek 1536-ból származó leírása alapján a vár a bástyákon kívül erős sáncokkal volt megerősítve, vagyis a várat legkésőbb az 1530-as években átépítették, védműveit korszerűsítették. Az 1534-1537-es nagy sárospataki építkezések után az ostromokban romossá váló magaslati erősség már nem játszott fontos stratégiai szerepet Perényi számára, aki 1537-ben ismét átállt Szapolyai oldalára. Az1538-ban, majd 1546-ban és 1548-ban kiadott oklevelek már romosnak írják le a várat. Nem tudni, hogy Ferdinánd csapatai, vagy Perényi maga romboltatta-e le a várat, hogy ne kerülhessen ellenfele kezére.

Természeti értékek | Ökoturizmus

Veterán Jármű Kiállítás   |  
2016. május 7. és 2065. május 7. között
Amerikai oldtimer járművek, keleti-nyugati veterán autócsodák, antik motorkerékpárok

Kulturális örökség

Cigándi Falumúzeum   |  
és között
Cigándra - a Bodrogköz egyetlen városába kalauzoljuk Önöket. A város területe 4,3 km2, a cigándi határ több, mint 5 ezer hektár. Valaha ez a határ közel 6000 lakos megélhetését biztosította, ma az állandó lakosság 3600 fő körüli. Cigánd Sátoraljaújhelytől 40, Sárospataktól 30, Kisvárdától 16 km-re a Tisza jobb partján fekszik. A folyó hét évszázados, néha fojtogató öleléséből szabadult ki a település az 1994-ben átadott II. Rákóczi Ferenc közúti hídnak köszönhetően. Ezáltal időjárástól, évszakoktól függetlenül megnyílt az út Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, elsősorban a 15 km-re lévő Kisvárda irányába. Stratégiai fontosságú, hogy immár dél felől is megközelíthetővé vált a Bodrogköz, ennek jelentőségét a természeti veszélyek idején érezzük igazán.
 
Nagyon fontos az itt élőknek az ősök, a város szeretete, a 700 év során kialakult hagyományok ápolása, a mai kornak és jövőnek való megfelelés Cigánd mai megjelenésén, a most élő lakosság szándékaiban, cselekedeteiben is megnyilvánul a történelmi gyökerekből táplálkozó korszerűség. A népi hagyományok ápolását a cigándi gyerekek már óvodás koruktól magukba szívják. Az ápolt hagyományok eredményeként a fiatalok nem jönnek zavarba, ha egy cigándi dalról van szó, ha „apróbélessel” kell kínálni a vendégeket, vagy régi népszokásokat kell feleleveníteni.
Cigánd ma is a Bodrogköz fejlődésének zászlóshajója, az Önkormányzat igyekszik biztosítani a komfortosabb, városi színvonalnak megfelelő életfeltételeit. Ma már természetes a telefon, az internet, a gázfűtés, az aszfaltozott beltéri úthálózat, a kábeltelevízió (rendszeres helyi adással), a helyi újság, a rendezett, virágos parkok, utcák, terek… 
Természetes, hogy a cigándi gyerekek zenét, táncot, számítástechnikát tanulhatnak.
 
Cigánd első írásos említése 1289-ből való. De Anonymus írásából tudjuk, hogy már a honfoglaló magyarok is megjelentek ezen a tájon, s ezt bizonyítják a Bodrogköz településein talált honfoglalás kori temetők. Nem lehet pontosan tudni, hogy kiket találtak itt, de az ásatások során szláv és avar leletek kerültek felszínre, ugyancsak a szlávok jelenlétére utal néhány település neve. Így feltételezhető tehát, hogy Cigánd őseink megjelenése előtt már lakott település volt.
 
Nevének eredete is vitatott. A név hallatán sokan azt gondolják, hogy cigányok lakta község, és nevét is ezekre vezetik vissza. Így volt ez a múlt század közepén is annak ellenére, hogy első okleveles említésekor a cigány törzseknek még hírük-hamvuk sem volt hazánkban, de még Európában sem. A feljegyzések a cigányok megjelenését először 1416-ban említik, és nem cigányoknak, hanem "Egyiptomból érkezett menekülteknek" nevezték őket. Van olyan feltételezés, mely szerint a "zug" szóból, a helybeliek szerint a "szigony" szóból származik a falu neve. Hogy mi az igazság? Sosem fogjuk megtudni. De a cigándiak számára a legelfogadhatóbb magyarázat Anonymus feljegyzéseiből levezethető névmagyarázat, amelynek alapja a kövatkező : "Az Úr megtestesülésének 937. esztendejében Árpád vezér elküldvén seregeit, az egész földet, mely a Tisza és a Bodrog közé esik, Ugocsáig minden lakójával együtt elfoglalta. Mialatt több napon át ott időztek, a vezér és az övéi látták a föld termékenységét, mindenféle vad bőségét, meg azt, hogy milyen gazdag halban a Tisza és a Bodrog folyam, ezért a földet kimondhatatlanul megszerették."
 
A Bodrog és a Tisza közötti alföldi jellegű kistájat északról a Latorca folyó határolja el a szomszédos területektől. Csak déli része tartozik hazánkhoz, a Felső-Bodrogköz Szlovákia része 1920-tól. A honfoglaló magyarság első megtelepedési helye ez a vidék. Anonymus így ír erről: "Az Úr megtestesülésének kilencszázharmadik esztendejében Árpád vezér elküldvén seregeit, az egész földet, amely a Tisza és a Bodrog közé esik Ugocsáig, minden lakójával együtt elfoglalta... Mialatt több napon át ott időztek, a vezér és övéi látták a föld termékenységét, mindenféle vad bőségét, meg azt, hogy milyen gazdag halban a Tisza és a Bodrog folyam; s ezért a földet kimondhatatlanul megszerették".
Hírlevél

Szeretne folyamatosan értesülni a szálláshelyek aktuális ajánlatairól, akciókról, programokról? Iratkozzon fel hetente megjelenő ingyenes Hírlevelünkre és számos szezonális, valamint egyéb ajánlat közül válogathat!