A Duna-Ipoly Nemzeti Park területe a Pilis- a Visegrádi- és a Börzsöny-hegységeket, az Ipoly-völgy Hont és Balassagyarmat közötti szakaszát és a Szentendrei-sziget egyes területeit foglalja magában. A Nemzeti Park térségének egyedi sajátosságát a három nagy tájképi egység, a folyóvölgyek, a hegységek és a síkság találkozása adja. Ebből következik a terület nagyfokú változatossága, amely egyedülálló határainkon belül. A nemzeti park növényzetében a sokszínűség mellett az átmeneti jelleg emelhető ki. Ennek oka részben az alapkőzet változatossága, részben pedig a szubmediterrán és kontinentális klímahatárok találkozása. A Dunakanyar összekötő kapocsként szerepel a Dunántúli-középhegység és az Északi-középhegység flórája között. Sok faj illetve társulás itt éri el elterjedésének határát (pl. pirosló hunyor, nyúlfarkfüves bükkös). Az ártéri szintek jellegzetes növénytársulásaitól kezdve a homok pusztagyepeken keresztül, a közép- és magashegységi vegetáció több típusáig bezárólag rendkívül összetett a növényzet. A nemzeti park unikális botanikai értéke a magyarföldi husáng. Az Ipoly-völgy ártéri rétjeinek dekoratív növénye a réti iszalag. Az élőhelyek sokféleségének köszönhetően állatvilága is rendkívül összetett, sok ritka veszélyeztetett faj állománya él a térségben. A nemzeti park területén előforduló védett és fokozottan védett fajok száma meghaladja a 700-at. A nemzeti park állatvilágát tekintve a folyók különös értékeket rejtenek. A Dunakanyarban áttörő víz a felgyorsult folyással, kavicsos aljzattal ritka, endemikus csiga-fajok élőhelye. Előfordul a bödöncsiga és a rajzos csiga. A halfauna legértékesebb tagja a petényi márna szintén a folyóvizekhez kötődik. A száraz hegyi gyepeken a fűrészeslábú szöcske és az orosz sztyeppékre jellemző, nálunk reliktum jellegű réti sáska él.A kétéltű fauna az összes hazai fajt tartalmazza. Köztük különösen színpompás a Börzsöny nedves völgyaljain élő foltos szalamandra. A hüllők közül a pannon gyík a Pilisben és a Börzsönyben is előfordul. A nemzeti park területén sok az erdei énekes- és ragadozó madár, a folyók mentén vizi-, parti és gázlófajok egyedei figyelhetők meg. Kiemelkedő jelentőségű a kerecsensólyom, a parlagi sas és a kígyászölyv állomány. Költ a fekete gólya is. A Börzsöny idősebb erdeiben a fehérhátú fakopáncs állomány számottevő.A Duna vizén az északról érkező bukórécék nagy tömegben telelnek át. Időnként feltűnik egy réti sas amint a récékre vadászik. A barlangok, elhagyott bányajáratok népes denevér kolóniáknak adnak helyet. Több védett cickány és pelefaj él a területen, a nagytestű ragadozók közül a háborítatlan erdőkben időnként feltűnik a hiúz, a vizek mentén pedig a vidra.

A 400 m-rel a tengerszint felett fekvő területen létesített arborétumban közel hatszáz fa- és cserjefaj szín- és formagazdagságát élvezheti az idelátogató, köztük az 1780-as telepítés idős faegyedeit. Az itt látható növényfajok fele a Bakonyban általánosan elterjedt, további 40 %-a a Cuha-völgyéből ismert. A betelepített hetven tűlevelű faj között találhatók Magyarország legidősebb simafenyő egyedei. Tavasszal különösen szép a patak két oldalán látható, ex-situ védett lágyszárú fajokból álló virágszőnyeg. A táji és botanikai értékek megőrzése elsősorban a XIX. században kialakított történelmi, tájképi és gyűjteményes jelleg helyreállítását és kiegészítését, valamint az eredeti térformák visszaállítását, tisztások megnyitását jelenti.Az arborétumot a Cuha-patak szeli át, a bejáratnál egy kis tavat táplálva. Az itt úszkáló vadkacsákon kívül még sokféle madár röptét és hangját figyelhetjük meg az ösvényeken sétálva. Védett a növénykert kétéltű és denevérfaunája is, a mókusokon kívül időnként őzek is megjelennek. Két bejárat várja a látogatókat^ a város felől a tó melletti, Damjanich utcai bejárat^ valamint az északi oldali, autóbuszok, csoportok érkezése szempontjából kedvező megközelítés. A bejáratoknál kiadványok, ajándéktárgyak és díszcserjék megvásárlására van lehetőség. A legfeljebb 25 fős csoportok előzetes bejelentkezéssel, külön díjért szakvezetést igényelhetnek. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság május elején minden évben itt ünnepli meg a Madarak és Fák NapAz Arborétum országos jelentőségű védett természeti területe Zirc településnek és a kistérségnek is meghatározó értéke. A természetet szerető, értő látogatók kedvelt úti célja minden korosztály számára, óvodások, diákok és a felnőtt közönség számára egyaránt. A kert a gyűjteményes növényanyag megismertetése mellett az oktatást és a kutatást is szolgálja – egyetemi hallgatók szakdolgozatainak, a Bakonyi Múzeum és más intézmények kutatói munkáinak színhelye, botanikai és zoológiai téren egyaránt. Az Arborétum kezelését végző Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság a gyűjtemény folyamatos bővítésére, a kert élővilágának minél teljesebb bemutatására törekszik. Számos egyedi, különleges növényfajt rejt az Arborétum, melyek bemutatását lehetővé teszi hazánk legmagasabban fekvő gyűjteményes kertjének sajátos klímája. Az Arborétum jelenlegi növényanyaga és adottságai alapján alkalmas a bakonyi természetes fa- és cserjefajoknak és azok változatainak bemutatására. Létesítés a kert északi és déli részén a természetes növényfajok felhasználásával és tudatos kiegészítésével történt, a középső harmadrészen számos örökzölddel és egzótával gazdagítva. Idővel kialakult a tó környékének festői képe, sziklakerti növényzettel és cserjék, lágyszárúak betelepítésével. Az Arborétumot átszelő Cuha-patak kő- és fahídjaival, a lépcsős vízeséssel, másutt természetes mederszakaszaival különlegesen szép látvány. Az Arborétumban műemléki védettségű filagória, kerti pavilon áll, egyedi szépséget mutat az északi bejárattól induló kétszáz éves kislevelű hársfasor. A parkban az ajánlott útvonalat követve megismerhető mintegy száz különleges faegyed, köztük a 170 éves jurányi hárs és a gumiszerű kéreggel büszkélkedő amúrmenti parásfa.