message

Üzenetküldés


A Hajmáskéren 1908-1911-ben megépült katonai telep fontos állomása volt a község településtörténetének és identitástudatának. A tüzérségi lövőiskola, lőtér, a “tábor” és létesítményei a monarchia állítólag legnagyobb katonai telepének, egy valóságos modern városnak a megteremtését jelentették, ami feltétlenül hatott a falu népének életére, mindennapjaira és mentalitására is.

A hatalmas, soképületű hajmáskéri katonai bázist 1944-ben a németek, 1945 után a szovjet hadsereg használta egészen 1990. november 15-ig. Az országból kivonuláskor az első szovjet katonai szerelvény Hajmáskérről indult. A községben 1945-ig nyolcszáz – kilencszáz főt foglalkoztató hadiüzem is működött.

A község határában lévő hatalmas lőteret a honvédség ma is használja.



Bővebb információ:

Hajmáskér Község Önkormányzata

06/88-587-470

hand
p
l
s
u
Markerek eltüntetése
-tól -ig

Aktív turizmus

Öskü templom   |  
és között

A Bakony lábánál elterülő karsztos fennsík egyik sziklás dombját koronázza a kupolás tetejű kerek ösküi templom (rotunda), amelynek eredetétől régebben sok kalandos elméletet megfogalmaztak. Sokan azt gondolták, hogy eredetileg török mecset lett volna, vagy esetleg vártorony maradványa, sőt római eredetre is gyanakodtak. A helyreállításhoz kapcsolódó fölmérés során derült ki, hogy a templom hajója nem kör alakú, hanem ovális (átmérője csaknem 7 m), eredetileg kúp alakú lehetett a teteje. A szentélyének belső íve eredetileg patkó alakú volt, nem pedig nyújtott félköríves. Bejárata régebben is a jelenlegi helyén volt, de az ajtónyílás eredeti formája nem rekonstruálható. A déli oldalra nyílik két román stílusú résablak, nyugatra egy kis körablak. A szentélynek is hasonló ablakai lehettek. Öskü első említése egy 1082-re keltezett Szt. László korabeli oklevélben történik. Ebben az időben a Kerektemplom már működő egyházi épületként szerepel, de hogy mióta használták arról nem történik említés. A falu a török hódoltság idején elnéptelenedett, ekkoriban a Kerektemplom hosszú ideig romos állapotú volt. Újjáépítésére, Öskü XVIII. századi benépesedése után került sor. A betelepedő sváb majd a kurucok általi elűzésük után, szlovák telepesek többé-kevésbé az eredeti állapotába állíttatták vissza, de csúcsos teteje helyett, kupolás fedést kapott. Ekkor szentelték a Szent Kereszt Megtalálásának tiszteletére. Külseje valószínűleg lényegesen eltért a mai állapotától, sajnos nem tudjuk falain voltak-e román stílusra jellemző díszítések, de az szinte biztosra vehető, hogy a szentélyhez kapcsolódó kis sekrestye még nem létezett (talán XIX. századi). Teteje csúcsos lehetett, egy kis harangtoronnyal középen a mai kettős kereszt helyén. A község eredeti neve Őskő, valaha a Szalók nemzetség birtokában volt. A 15. század közepén az Újlakiak birtoka lett, akik várkastélyt is építettek a faluban. Az Árpád-kori körtemplomok egyikeként a 11. században épülhetett (az 1975/76-ban végzett műemléki helyreállítás is ezt bizonyította). Az Ujlakiak vára a domb alatti patak túlsó oldalán lévő magaslaton emelkedett. Székesfehérvár eleste (1543) után a falut elpusztították a törökök. Az új birtokos Zichyek az 1710-es évektől felvidéki szlovákokkal telepítették be a falut. A 18. század elején építették ki a jelenlegi tetőformát. 1725-ben katolikus templomként épült újjá. A gyarapodó lakosság számára kicsi lett a templom, s fölépítették a jelenlegi plébániatemplomot (1843-1847). Azóta a kerek templomot kápolnaként használják. 1909-ben középkori (15. századi eredetű) vaskulcsa a veszprémi múzeumba került.

Természeti értékek | Ökoturizmus

Veterán Jármű Kiállítás   |  
2016. május 7. és 2065. május 7. között
Amerikai oldtimer járművek, keleti-nyugati veterán autócsodák, antik motorkerékpárok

Kulturális örökség

Balatonkenesei Tájház   |  
és között
A Kossuth Lajos utca 6. számú épület a tájház. Az utcavonalon áll, fésűs beépítésben, Sipos Ferenc tulajdonában. A Balaton-melléki népi építkezés jellegzetességeit viseli magán. Elrendezése: első szoba pitvaros, szabadkéményes konyha, hátsó szoba éléskamra, kamra, kocsiszín és istálló. Az első két helyiség előtt boltíves tornác húzódik, falazott mellvéddel. A házzal szemben az udvarban 1926-ban nyári konyha épült. Az épület falai terméskő lábazaton döngölt föld, vályog-és égetett tégla.
A konyha és a pitvar boltozott, a többi gerendás fafödém. A tetőszerkezet náddal borított. Ez a ház védett volt, így szerencsére nem esett áldozatul az 1960-ban kezdődött átépítéseknek. Ezekben az években a padlásokon pincékben őrzött régi háztartási eszközök és írásos emlékek megmentésére Vér Lászlóné tanítónő és Kecskés József tanár tanítványaikkal eredményes gyűjtőmunkát végeztek.
1983-ban vásárolta meg a Műemlék Felügyelőség Kósa Jánosnétól (Sipos Irma) a Kossuth u. 6. szám alatti védett portát, és Wirth Péter felújítási tervei alapján felújították. A helyreállítási munkák 1990-ben fejeződtek be és 1991. június 16-án nyitották meg a helytörténeti gyűjteményt.
A három osztatú épület első szobájában a település helytörténeti emlékei – tárgyak, dokumentumok – kaptak helyet. Megtekinthetők az 1894-ben alakult „’48-as Kossuth Bizottság” munkásságát bemutató dokumentumok, szobrok és képek Kossuth Lajosról. Közöttük a település múltját feldolgozó, ismeretterjesztő füzetek Kecskés József munkái is. 
Külön tárlóban láthatók Jánosi Gusztáv (1841-1911), püspöki helynök, a Kisfaludy Társaság tagjának Keneséhez kötődésének emlékei, Váth János (1887-1962) kenesei születés író művei, Sóos Lajos (1856-1902) a Balaton poétájának kötetei, tárgyi emlékei, valamint Csizmadia Károly (1878-1934) parasztköltő verses elbeszélése  és családi fotói. Az 1834-ben íródott takácsmesterek névsora, az Iparoskör relikviái és fürdőéletet bemutató színes képek zárják a sort.
A tisztaszobából kilépve a szabadkéményes, boltíves konyhába érünk a pitvaron át. Boltívét gerenda zárja, az ajtóval szembeni oldalán polc, rajta színes cserépedények. A tisztaszobával közös füstnyíláson katlan tűzpadkával. A konyha berendezési tárgyai között a 19. századi cserép-, a 20.század eleji öntöttvasedények, szenesvasalók,, háztartási eszközök találhatók. A belépő (pitvar) ablakában – mely télen az egyetlen világosságot adta – tárolták a borotvákat, azok élesítő bőrszíjait, a hajsütővasakat. A helyreállításkor újjáépített kemence a főzés, a tésztasütés, a kenyérsütés, a melegítés célját szolgálta. A konyhában a kamraajtó mellett található búbos kemence tűzrakó- és füstnyílása.
A konyhából nyílik az éléskamra. Látható itt vajköpülő, mángorlók, csigatészta (ludgége tészta) készítők, fűszertartók, fafaragott kenyértartó, szalmafonatú bab-, borsó-, lencsetárolók. 
A konyha pitvarából nyílik az éléskamra mellett lakószoba. A 19.század végi és a 20. század eleji bútorokkal berendezett helyiség tükre a polgári és paraszti öltözködésnek, lakberendezésnek. A hímzett ágyneműk, terítők, a bölcső és a szekrényekben őrzött korabeli ruhák és háztartási textíliák készítőik kézügyességét dícsérik.
A Tájházzal való ismerkedést folytatva az udvarról nyíló gazdasági kamrához érünk. Az itt kiállított tárgyak egyértelműen utalnak a mesterségekre. Ilyenek a gabonatermesztés tárgyi emlékei, a szőlőművelés- és a halászat eszközei. 
A kocsiszín eleje nyitott, padlás nélküli. Innen érhető el a lakórész felsározott padlása és az istálló feletti gerendákon tárolták a szétszedhető szánokat, kocsirudakat, vendégoldalakat.
Az istálló az épület utolsó része. Az eredeti jászol mellett forrázó és mosóteknők, majd az állattartás eszközei: zablák, igák, lószerszámok, kolompok és egy pár ökörpatkó. Az ajtó mellett faragószék és a hozzá tartozó vonókések. A sarokban vasból készült trágyaszóró, krumpliforgató villák.
Az épülethez hozzáépített fészer a falusi élethez szükséges gépeket,berendezéseket védi. Itt kerültek, kiállításra a 19. század végétől a 20.század közepéig használt ekék, boronák, búzatisztítók, ventillátoros magtisztítók, répaszeletelők, javításukhoz használt kovácsszerszámok fújtatóval, tábori kovácstűzhellyel. A tetőgerendákra akasztva látható a halászok varsája és néhány szalmafonatú méhkas. A működőképes nád-szövet-fonó gép mögött szüretelőkád és szőlődaráló látható. Itt helyezték el a valamikor önkéntes tűzoltóság máig működőképes állapotban lévő lóvontatású szivattyúját. Mellette a falon  lévő tűzoltó szerszámokat a nádtetők oltásánál használták. A szivattyú mögött egy szétszedhető gazdasági szán látható, rajta a valamikori Széchenyi gőzhajó kikötőhídjának gerendáival.
 
A Tájház 2011-ben az „Év Tájháza” cím büszke tulajdonosa.

A Tájház nyitva tartása:
K- Szo: 10- 12; 14- 16 óra között.
 
Jegyárak:
Felnőtt: 200 Ft
Diák, nyugdíjas: 100 Ft

Hírlevél

Szeretne folyamatosan értesülni a szálláshelyek aktuális ajánlatairól, akciókról, programokról? Iratkozzon fel hetente megjelenő ingyenes Hírlevelünkre és számos szezonális, valamint egyéb ajánlat közül válogathat!