Üzenetküldés
"Nagyapámtól tanultam meg faragni, Ő adta át tudását és bölcseleteit, amikor én még kis srác voltam. Vésőjének, bunkójának kopogását szinte ma is lehet hallani Sajkodon…"
Zsámbékon élek családommal és tanítóként dolgozom egy budapesti iskolában. Műhelyem Zsámbékon, illetve Pesthidegkúton is van.
Az alkotás közös örömét kínáljuk gyerekeknek és felnőtteknek, itt kipróbálható a kézügyesség, a fantázia és néhány egyszerű szerszám nagyapa szerszámosládájából!
Mindenki saját kezűleg faraghat hasznos tárgyakat, ajándékokat: tányér, bababútor, haltálca, névtábla, stb. (Aktív elfoglaltság egy időben: kb. 4-5 fő).
Művek:
Egy kiránduláson talált gyökér,
vagy egy szélviharban letört ág…
Szinte bárhol találhatunk hozzá anyagot,
A mondanivalót csupán hozzá kell tenni!
Aktív turizmus
Budajenő ma is álló legrégebbi épülete – a település egykori középkori temploma – ma római katolikus temetőkápolna (Szent Mihály-templom). A falu északkeleti dombján emelkedő, 2007-ben helyreállított, kora gótikus, csúcsíves, támpilléres építményt az Árpád-korban állították. A sekrestyeajtó feletti, Árpád-házi Szent Erzsébetet és apját II. Andrást ábrázoló román stílusú kőfaragvány a 12. században készülhetett. A templomhoz közel egy 19. századi német temető elhagyott, elhanyagolt maradványai láthatók. R.k. temetőkápolna, Árpád-kori eredetű, gótikus, 14. sz. Falában 12. sz.-i dombormű. A település határában, K-Ny-i lejtőn a régi temető fölött szabadon áll az egyhajós, a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel bővített, nyeregtetős, cserépfedésű épület. Egyszerű háromszögű, kissé egyenetlen oromzattal lezárt K-i homlokzatának egyetlen dísze a középen nyíló íves szemöldök-kiképzésű fakeretes ajtó. Az oromzat csúcsa alatt egyszerű ovális ablakocska, a csúcsán ferdén álló kereszt. A homlokzat két sarkán átlósan elhelyezett támpillérek állnak, meredeken lecsapott fedéssel. A D-i homlokzat K-i sarkában egy álló téglalap formájú ablak, az enyhén beljebb ugratott szentély DK-i és K-i falán egy-egy félköríves, rézsűs ablak nyílik. A szentélyhez az É-i oldalon dongaboltozatos sekrestye csatlakozik, melyet a tető síkjában lefutó félnyeregtető fed. A sekrestye K-i falán kis négyszögű ablak nyílik. A hajó É-i falán szintén álló téglalap alakú ablak látható. A templom előtt elterülő régi temető keresztje: Négyszögű lábazati elemből emelkedik a keresztet tartó pillér, mely szintén négyszög alapú, de lantformájú, volutás kialakítású. Homlokoldalát, a lantformát követő horony díszíti. A középen volutás, növénydíszes párkány a lábazat két vége felé enyhe ívvel lejt. Fölötte szikla utánzatú lemez. A kereszt a négyszög alapú talpköböl indul, melynek homlokoldalát koponya és két lábszárcsont díszíti. A háromkaréjos szárvégződésű kereszten egyszerű, tömören megfogalmazott Krisztus függ.
Természeti értékek | Ökoturizmus
Kulturális örökség
Lőrincz Vitus 1933-ban, a bukovinai Istensegíts községben született. A bukovinai székely népművészet, a maroknyi magyar közösség érzésvilága, magyarsága, szívóssága, mindennapi küzdelmei adtak számára példát egy életre.
„Anyai nagyanyám és édesanyám szőttesei, édesapám fafaragásai, apai nagyanyám, özvegy Lőrincz Antalné - akit Kodály is felkeresett népdalgyűjtő útján Istensegítsen - gyönyörű népdalai jelentették az első gyermekkori művészeti élményeimet, amelyek későbbi munkásságom meghatározói. Miután bukovinai életünk lehetetlenné vált, 1940-ben és 1941-ben öt bukovinai székely falu megvált szülőföldjétől. Bácskába telepítettek bennünket. 1944 őszén viszontagságos menekülés következtében másodszor hagytuk el otthonainkat. 1945-ben Tolna megyében kezdtük újra az otthonteremtést szüleimmel és öt testvéremmel együtt. Az összetartozás élménye, egymás segítése, erősítése, a család és a gyermek szeretete és az őseinktől kapott hitünk segített át bennünket a sokszor tragikus körülményeken. Nem véletlen, hogy képeim elsősorban az emberről szólnak. A hitről, a szeretetről, az összetartozásról. A világi témák mellett sok bibliai tárgyú képet festek. Az anyaság, az anya és gyermekének szeretete Madonnáim mondanivalója is. Munkáimra a népművészet kimeríthetetlen kincsestára is hatással van és nyomon követhető.”
Lőrincz Vitus Budapesten a Művészeti Gimnáziumban érettségizett 1953-ban, majd a Képzőművészeti Főiskolán Jakuba János tanítványa volt. Kezdetben olaj- és akvarellképeket festett. 1964-ben, a bonyhádi zománcgyárban alkalma nyílt a tűzzománc technika megismerésére. 1972-74 között több hónapot töltött Ausztriában a Wiener Email- und Glasurfarbwerk Schauer et. Co. meghívására, ahol lehetőséget kapott technikai tudásának árnyalására.
„A fafaragás gyermekkorom óta kedves tevékenységeim közé tartozik. Nagyméretű zománc kompozícióimat gyakran fafaragással ötvözöm, egy ilyen nagy méretű alkotásom látható Csopakon, a Római Katolikus templomban, ahol a Szent István legendát és a Stációkat örökítettem meg, valamint Pakson látható egy közel öt négyzetméteres murális zománcképem, amelynek Életfa a címe.”
Lőrincz Vitus európai rangú, teljesen egyéni hangú kortárs alkotóművész, alkotásai szerte a világban köz- és magángyűjteményeket gazdagítanak az Egyesült Államoktól Ausztráliáig, Japántól Kanadáig.
Elérhetőségek:
+36 30 313 8911
lorinczvitus@freemail.hu
u