A matyó hímzés hozzávetőlegesen 200 éves múltra tekint vissza, legkorábbról a magasra felvetett ágyak díszlepedői maradtak fenn. A pünkösdi rózsát, amely matyó rózsaként vált a legismertebb és legjellegzetesebb mezőkövesdi motívummá.
A színek használatában a piros mindvégig megőrzi dominanciáját, mellette azonban egyre nagyobb szerepet kapnak a zöld, kék, sárga, lila, rózsaszín árnyalatai. Maga a hímzés egyre nagyobb felületeket hódít meg a lakás textiljein éppúgy, mint a viselet darabjain, sokszor nélkülözve a mintaegységek szimmetrikus ismétlődését, a rendelkezésre álló teret szabadon kitöltve. A matt pamutfonalat élénk selymek és erőteljes színű gyapjúfonalak váltják fel.
A matyó hímzés az ország védjegyévé vált, melynek elvitathatatlan érdemei vannak a magyar kultúra és népművészet világszerte ismertté és elismertté tételében
Aktív turizmus
A Szent István által 1004 körül alapított egri egyházmegye első székesegyházát a Várdombon, a püspöki palota közelében emelték. A lerombolt templomnak csak alapfalai maradtak meg; ezek a Dobó István Vármúzeum romkertjében tekinthetők meg. A székesegyház elődje egy 11. századi, román stílusú rotunda volt, aminek makettje a vártörténeti kiállításon látható. A kis körtemplom falait sárba rakott kőből építették; keleti végét kis, patkó alakú szentély zárta le.
A háromhajós, eredetileg román stílusú székesegyházat feltehetően szent László király idején, a 11. század végén építették. A templomot szent János evangélista tiszteletére szentelték fel, és ezért a 14. századi krónikák a várat is szent János evangélista váraként említik.
A templomot a tatárok lerombolták; a 13. század második felében kibővítve, késő román stílusban építették újjá.
A székesegyházat a 14. században immár gótikus stílusban bővítették tovább, majd a 15. században egy új, hatalmas, háromhajós székesegyház építésébe is belekezdtek, ennek azonban csak a keleti része készült el. (Ha az egészet felépítették volna, Európa egyik legnagyobb és legdíszesebb temploma lehetett volna.)
A feliből-harmadából elkészült székesegyház már álló szentélyfalaiból alakították ki 1537 és 1548 között, a vár Alessandro Vedani vezette átépítésekor a hatalmas Szentély-bástyát.
A 11. század végéről fennmaradt töredékek közül többet is bemutatnak a Dobó István Vármúzeum vártörténeti állandó kiállításán:
- furatos, rozettás, palmettákkal díszített, faragott oszlopfej (kora középkori kőfaragó művészetünk egyik legszebb emléke);
- figurális részletek az egyik bejárat íves timpanonjában stb.
A késő román bővítés idejéből is több díszes töredéket tártak fel; közülük kiemelkedik az 1300(?) táján, bükki fehér mészkőből készült faragvány. Ennek növényi ornamensei között a görög-római mitológiából ismert, a középkoban azonban ritkán ábrázolt, szőlőt szedő faun figurája is feltűnik. Valószínűleg az 1420-as években készült alexandriai szent Katalin arannyal, kékkel és pirossal festett, gazdagon redőzött ruhájú, fej nélkül is felemelően szép szobra — a a 4. században mártírhalált halt királylány a középkor egyik legnépszerűbb női szentje volt.
Természeti értékek | Ökoturizmus
Kulturális örökség