Üzenetküldés
A Balaton környék legjelentősebb román-kori épülete a felsőörsi prépostsági templom. Nyugati homlokzati tornyos, templomtere háromhajós, dongaboltozatos, amelyhez félköríves szentély-apszis csatlakozik. Eredeti a két egyenes záródású mellékhajója is dongaboltozatos, 3-3 ikerablakkal. A sekrestyét később, ismeretlen időben építették hozzá. A Balaton partján fekvő Alsóörstől északra 3 km, Veszprémtől délkeletre, 9 km távolságra a festői Malomvölgy fölött emelkedő sziklabércen fekszikFelsőörs. A bővizű forrásokban gazdag vidéken már az őskor embere is megtelepedett. Erről a határban talált régészeti leletek tanúskodnak (csiszolt kőbalta, őskori-, középbronz-kori cserepek, római pénzek és –épületmaradványok). Ezen a vidéken vezettek a Savariából (Szombathely) Balácát érintő, aBalaton északi partján haladó római utak, Gorsium-on keresztül Aquincum-ig. Eredetileg egy Örs nevű falu volt itt, melyet kőfejtő telepei miatt Vágó-Örs, Kővágó-Örs-nek is neveztek. Amikor ez a település kettévált: Alörs-Felörs, a régi településnek Felörs, Nagyörs, végül Felsőörs lett a neve. A Malom-völgy sziklás oldala fölött a XII. század elején épült az Örs nemzetség palotája. A család részben kihalt, részben máshova költözött, a palota elpusztult, de helyét ma is „Miské”-nek, „Miske-palotá”-nak nevezik. A palotának és a hozzá tartozó birtokoknak az Örsi család leszármazottai voltak a tulajdonosai, közöttük Kővágóörsi Kis György esztergomi várnagy, Zsigmond király kedvelt embere, aki a Fejér megyei Szabadbattyánt kapta adományba (az ő fiait már Batthyány-nak nevezték). A prépostság alapítására nincsenek közvetlen adataink. Világi prépostság volt, ami azt jelentette, hogy Felsőörsön a templom mellett kanonokokból állótársaskáptalan működött, élén a préposttal aki a falu plébánosi teendőit is ellátta. 1476-ban Mátyás király megerősítette őket a felsőörsi prépostság kegyuraság-ában, melyet 1950-ig a körmendi (hercegi) ág gyakorolt, de ez kizárólag a prépost személyének kijelölési jogára korlátozódott. A kegyúri terheket azonban a prépostság maga viselte (a felsőörsi templom, iskola, préposti kúria, a dinnyési kápolna és iskola, valamint az összes gazdasági épület fenntartása). Azon a dombon, ahol a templom áll, a XI-XII. században temető terült el. Feltételezhető, hogy a temetőben már a jelenleginél korábban is állt templom, talán éppen a mostani templomhajó helyén. A hajóban - valószínűleg a XVIII. századi átépítéssel kapcsolatos - lefaragott sziklafelszínt tárt fel a régészeti kutatás, a középkori nyomok jórészt eltűntek.
Felsőörsi prépostsági templom
Aktív turizmus
A Gizella-kápolna Veszprém legrégibb épülete. A valaha kétszintes kápolna a várnegyedben, az érseki és a nagypréposti palota között helyezkedik el. 13. századi freskói Magyarországon a legrégebbiek közé tartoznak; boltozati zárókövei és sárkányfigurákkal díszített fejezetei is egyedülállóak. Bár eredeti védőszentje nem ismert, kapuja fölött 1938-ban elhelyezett felirat hirdeti: Memoriae Beatae Giselae Sacrum, vagyis Boldog Gizella emlékének szenteltetett. Bár a veszprémi hagyomány szerint Szent István felesége, Gizella királyné alapította, a Gizella-kápolna a 13. század közepén létesült, egy korábbi, emeletes épület helyén, melynek falait részben befoglalták építésekor. Mai neve csupán a 18. század vége óta használatos. A kápolna kétszintes palotakápolna volt, amely északról csatlakozott a mára teljesen elpusztult középkori palotához. Erről a palotáról nem maradt írásos forrásunk, így tulajdonosát sem ismerjük. Ezért a kápolna eredeti funkciójával kapcsolatban kétféle elképzelés létezik: az egyik szerint püspöki, a másik szerint királyi (vagy királynői) magánkápolna lehetett. Az épület a korai gótika jegyeit hordozza magán. Az alsó-kápolna északi falán található, apostolokat ábrázoló freskók egykorúak az épülettel és bizánci hatást mutatnak. A felső-kápolnából fennmaradt az északi fal a boltozatokat hordó támkötegekkel, fölöttük a boltindításokkal és a diadalívpillér fejezetein 11 kis sárkányfigurával. Az alsó szint látogatható, a felső szint műemléki bemutatása ezidáig nem készült el. A török háborúk után a kápolna a mindenkori veszprémi nagyprépost kezébe került. Egyikük, talán Padányi Biró Márton (később püspök), az épületet északról határoló nagypréposti palota építtetője a kápolna alatti, csaknem 2 méter vastagságú talajt kitermeltette, hogy a padlószintet egészen palotája pincéjének szintjéig mélyítse; az ilyen módon lefelé kibővített kápolnában a kispapok borát tartották. A két épület között ajtót is nyitottak. Így történhetett, hogy amikor Padányi már püspökként nem akarta átadni a palotát Orosz Pál új nagyprépostnak, Orosz a Gizella-kápolnán keresztül próbálta meg elfoglalni rezidenciáját. Próbálkozása nem járt sikerrel, mert bár az utcai kaput betöretvén bejutott a kápolnába, a püspök emberei ott megállították. A hosszú tulajdoni vitát Koller Ignác püspök (1762–1773) zárta le, amikor a Gizella-kápolnát saját tulajdonává nyilvánította azzal a szándékkal, hogy elbontatja, mivel egészen a nagypréposti ház déli faláig terjedő új palotát tervezett önmaga számára. Koller Fellner Jakabot bízta meg az új püspöki palota (a mai Érseki palota) építésével, aki meg is kezdte a Gizella-kápolna elbontását. Ráadásul a szentély alatt a palota új illemhelyének csatornáját vezették el. A város lakossága felháborodott a török időket egyedül túlélt épület elpusztításán és „meggyalázásán”, így a terveket végül megváltoztatták és a kápolna alsó szintjét újraépítették (sajnos az északit kivéve már minden falat elbontottak, így a freskók legnagyobb részét nem sikerült megmenteni) és barokk stílusú elemekkel gazdagították. Ekkor alakították ki a Szentháromság térre nyíló mai bejáratot is. 1938-ban, Szent István halálának 900. évfordulóján a Gizella-kápolnát eredeti stílusában restaurálták, a barokk elemeket eltávolították, keleti irányba résablakot nyitottak. Az új oltárra az „Őseink hite a jövő reménye” felirat került. A kápolna (és a nagypréposti palota) falkutatása és ásatása 1980-1983 között történt, Kralovánszky Alán vezetésével. Ekkor találták meg a pincefeltöltés anyagában az elbontott falakról származó apostolfigurák és Mária alakjának jó megtartású falképtöredékeit. (A gazdag leletegyüttes bemutatása máig megoldatlan, egyedül a Mária-fej látható a veszprémi múzeum kiállításán.) Az alsó szint utolsó restaurációja, mai formájának kialakítása 1995-ben történt. Ekkor emeltek bádogtetőt a felső-kápolnából egyedüliként fennmaradt északi fal és boltozati indításai fölé. 2000-2001-ben a felső szint kőfaragványait restaurálták, ekkor kerültek elő teljes szépségükben a támkötegek fejezetei is, a sárkányfigurákkal. (Egykor a felső-kápolna sekrestyéje fölött egy további, később, de még a középkorban kialakított helyiség (feltehetően depositorium) is létezett, de az mára szintén elpusztult, csak az északi falon nyíló ajtajának kőkerete van meg.)
Természeti értékek | Ökoturizmus
Kulturális örökség
A Hajmáskéren 1908-1911-ben megépült katonai telep fontos állomása volt a község településtörténetének és identitástudatának. A tüzérségi lövőiskola, lőtér, a “tábor” és létesítményei a monarchia állítólag legnagyobb katonai telepének, egy valóságos modern városnak a megteremtését jelentették, ami feltétlenül hatott a falu népének életére, mindennapjaira és mentalitására is.
A hatalmas, soképületű hajmáskéri katonai bázist 1944-ben a németek, 1945 után a szovjet hadsereg használta egészen 1990. november 15-ig. Az országból kivonuláskor az első szovjet katonai szerelvény Hajmáskérről indult. A községben 1945-ig nyolcszáz – kilencszáz főt foglalkoztató hadiüzem is működött.
A község határában lévő hatalmas lőteret a honvédség ma is használja.
u