A lébényi templom vagy hivatalos nevén Szent Jakab apostol plébániatemplom a Győrtől mintegy húsz kilométerre fekvő város. A román stílusban épült templom Magyarország egyik legjelentősebb középkori építészeti emléke. A műemlék épület az ország egyik legkorábbi nemzetségi monostortemploma. Története a 12. – 13. század fordulóján kezdődött. Az apátságot még ugyanabban az évszázadban kétszer is: a tatárok, később pedig a cseh Ottokár király csapatai pusztították. A romos apátságot 1631-ben a jezsuiták kapták meg, néhány éven belül az épületeket helyre is állították, ám a templomot 1683-ban a törökök ismét felégették. A jezsuiták rendjük feloszlatása (1773) után elhagyták Lébényt, a kolostor másodszor is elnéptelenedett. Végül a templom mai formáját a 19. század második felében nyerte el. A helyreállítás után a lébényi templom lett az ország első restaurált műemléke. Alaprajza keletelt, háromhajós, keresztház nélküli, hajónként egy vonalra helyezett félkörös szentélyekkel záródik. Felépítése bazilikális, átmenő boltozatú, két nyugati toronnyal, kegyúri karzattal, fő- és déli oldalkapuval. Figyelemreméltó a zárt épülettömegének tömör megjelenése, mely különösen az apszisok felől világosan érzékelteti a belső tér bazilikális, és szentélyekkel bővülő alakítását. Mértéktartó, inkább szűkszavú falfelületeiből leghangsúlyosabban gazdag tagozású és díszítésű főkapuzata emelkedik ki, mely az esztergomi kapu-típus magasfejlettségű képviselőjeként értékelhető. Kereszthajója nincs. A nyugati főhomlokzat egyszerű, sima falfelületein kevés a díszítés. A két torony felső részén szintenként egy-egy kis méretű, két- illetve háromosztásos ablak, a háromszögletű oromfalon egyszerű kör alakú ablak. Az alsó szinten és a keleti homlokzat apszisain szépen faragott párkány fut végig, az apszisokat féloszlopok tagolják. A főhomlokzat nagy, díszítetlen felületeivel éles ellentétben áll a félköríves főkapu és a déli mellékkapu gazdag kiképzése. A bélletes kapuk levéldíszes oszlopfői, az oszlopközöket kitöltő növényi ornamensek a – jáki templommal együtt – a hazai román kori művészet legszebb alkotásai közé tartoznak. A magasra kiemelkedő főhajót a mellékhajóktól pillérek választják el, az előcsarnok fölött az épület teljes szélességében karzat húzódik. A hajók dongaboltozata már későbbi, valószínűleg a 17. századból való. A szószék, az oltárok, a színes ablaküvegek, valamint a berendezés nagy része a 19. századi helyreállításkor készült, ekkor javították ki a külső faragványok és a belső díszítések sérüléseit is. A főoltáron Szent Jakab szobra látható, lábánál a templom kicsinyített másával. A lébényi templom vagy hivatalos nevén Szent Jakab apostol plébániatemplom a Győrtől mintegy húsz kilométerre fekvő város. A román stílusban épült templom Magyarország egyik legjelentősebb középkori építészeti emléke. A műemlék épület az ország egyik legkorábbi nemzetségi monostortemploma. Története a 12. – 13. század fordulóján kezdődött. Az apátságot még ugyanabban az évszázadban kétszer is: a tatárok, később pedig a cseh Ottokár király csapatai pusztították. A romos apátságot 1631-ben a jezsuiták kapták meg, néhány éven belül az épületeket helyre is állították, ám a templomot 1683-ban a törökök ismét felégették. A jezsuiták rendjük feloszlatása (1773) után elhagyták Lébényt, a kolostor másodszor is elnéptelenedett. Végül a templom mai formáját a 19. század második felében nyerte el. A helyreállítás után a lébényi templom lett az ország első restaurált műemléke. Alaprajza keletelt, háromhajós, keresztház nélküli, hajónként egy vonalra helyezett félkörös szentélyekkel záródik. Felépítése bazilikális, átmenő boltozatú, két nyugati toronnyal, kegyúri karzattal, fő- és déli oldalkapuval. Figyelemreméltó a zárt épülettömegének tömör megjelenése, mely különösen az apszisok felől világosan érzékelteti a belső tér bazilikális, és szentélyekkel bővülő alakítását. Mértéktartó, inkább szűkszavú falfelületeiből leghangsúlyosabban gazdag tagozású és díszítésű főkapuzata emelkedik ki, mely az esztergomi kapu-típus magasfejlettségű képviselőjeként értékelhető. Kereszthajója nincs. A nyugati főhomlokzat egyszerű, sima falfelületein kevés a díszítés. A két torony felső részén szintenként egy-egy kis méretű, két- illetve háromosztásos ablak, a háromszögletű oromfalon egyszerű kör alakú ablak. Az alsó szinten és a keleti homlokzat apszisain szépen faragott párkány fut végig, az apszisokat féloszlopok tagolják. A főhomlokzat nagy, díszítetlen felületeivel éles ellentétben áll a félköríves főkapu és a déli mellékkapu gazdag kiképzése. A bélletes kapuk levéldíszes oszlopfői, az oszlopközöket kitöltő növényi ornamensek a – jáki templommal együtt – a hazai román kori művészet legszebb alkotásai közé tartoznak. A magasra kiemelkedő főhajót a mellékhajóktól pillérek választják el, az előcsarnok fölött az épület teljes szélességében karzat húzódik. A hajók dongaboltozata már későbbi, valószínűleg a 17. századból való. A szószék, az oltárok, a színes ablaküvegek, valamint a berendezés nagy része a 19. századi helyreállításkor készült, ekkor javították ki a külső faragványok és a belső díszítések sérüléseit is. A főoltáron Szent Jakab szobra látható, lábánál a templom kicsinyített másával.