Üzenetküldés
A Bakony lábánál elterülő karsztos fennsík egyik sziklás dombját koronázza a kupolás tetejű kerek ösküi templom (rotunda), amelynek eredetétől régebben sok kalandos elméletet megfogalmaztak. Sokan azt gondolták, hogy eredetileg török mecset lett volna, vagy esetleg vártorony maradványa, sőt római eredetre is gyanakodtak. A helyreállításhoz kapcsolódó fölmérés során derült ki, hogy a templom hajója nem kör alakú, hanem ovális (átmérője csaknem 7 m), eredetileg kúp alakú lehetett a teteje. A szentélyének belső íve eredetileg patkó alakú volt, nem pedig nyújtott félköríves. Bejárata régebben is a jelenlegi helyén volt, de az ajtónyílás eredeti formája nem rekonstruálható. A déli oldalra nyílik két román stílusú résablak, nyugatra egy kis körablak. A szentélynek is hasonló ablakai lehettek. Öskü első említése egy 1082-re keltezett Szt. László korabeli oklevélben történik. Ebben az időben a Kerektemplom már működő egyházi épületként szerepel, de hogy mióta használták arról nem történik említés. A falu a török hódoltság idején elnéptelenedett, ekkoriban a Kerektemplom hosszú ideig romos állapotú volt. Újjáépítésére, Öskü XVIII. századi benépesedése után került sor. A betelepedő sváb majd a kurucok általi elűzésük után, szlovák telepesek többé-kevésbé az eredeti állapotába állíttatták vissza, de csúcsos teteje helyett, kupolás fedést kapott. Ekkor szentelték a Szent Kereszt Megtalálásának tiszteletére. Külseje valószínűleg lényegesen eltért a mai állapotától, sajnos nem tudjuk falain voltak-e román stílusra jellemző díszítések, de az szinte biztosra vehető, hogy a szentélyhez kapcsolódó kis sekrestye még nem létezett (talán XIX. századi). Teteje csúcsos lehetett, egy kis harangtoronnyal középen a mai kettős kereszt helyén. A község eredeti neve Őskő, valaha a Szalók nemzetség birtokában volt. A 15. század közepén az Újlakiak birtoka lett, akik várkastélyt is építettek a faluban. Az Árpád-kori körtemplomok egyikeként a 11. században épülhetett (az 1975/76-ban végzett műemléki helyreállítás is ezt bizonyította). Az Ujlakiak vára a domb alatti patak túlsó oldalán lévő magaslaton emelkedett. Székesfehérvár eleste (1543) után a falut elpusztították a törökök. Az új birtokos Zichyek az 1710-es évektől felvidéki szlovákokkal telepítették be a falut. A 18. század elején építették ki a jelenlegi tetőformát. 1725-ben katolikus templomként épült újjá. A gyarapodó lakosság számára kicsi lett a templom, s fölépítették a jelenlegi plébániatemplomot (1843-1847). Azóta a kerek templomot kápolnaként használják. 1909-ben középkori (15. századi eredetű) vaskulcsa a veszprémi múzeumba került.
Öskü templom
Aktív turizmus
A Gizella-kápolna Veszprém legrégibb épülete. A valaha kétszintes kápolna a várnegyedben, az érseki és a nagypréposti palota között helyezkedik el. 13. századi freskói Magyarországon a legrégebbiek közé tartoznak; boltozati zárókövei és sárkányfigurákkal díszített fejezetei is egyedülállóak. Bár eredeti védőszentje nem ismert, kapuja fölött 1938-ban elhelyezett felirat hirdeti: Memoriae Beatae Giselae Sacrum, vagyis Boldog Gizella emlékének szenteltetett. Bár a veszprémi hagyomány szerint Szent István felesége, Gizella királyné alapította, a Gizella-kápolna a 13. század közepén létesült, egy korábbi, emeletes épület helyén, melynek falait részben befoglalták építésekor. Mai neve csupán a 18. század vége óta használatos. A kápolna kétszintes palotakápolna volt, amely északról csatlakozott a mára teljesen elpusztult középkori palotához. Erről a palotáról nem maradt írásos forrásunk, így tulajdonosát sem ismerjük. Ezért a kápolna eredeti funkciójával kapcsolatban kétféle elképzelés létezik: az egyik szerint püspöki, a másik szerint királyi (vagy királynői) magánkápolna lehetett. Az épület a korai gótika jegyeit hordozza magán. Az alsó-kápolna északi falán található, apostolokat ábrázoló freskók egykorúak az épülettel és bizánci hatást mutatnak. A felső-kápolnából fennmaradt az északi fal a boltozatokat hordó támkötegekkel, fölöttük a boltindításokkal és a diadalívpillér fejezetein 11 kis sárkányfigurával. Az alsó szint látogatható, a felső szint műemléki bemutatása ezidáig nem készült el. A török háborúk után a kápolna a mindenkori veszprémi nagyprépost kezébe került. Egyikük, talán Padányi Biró Márton (később püspök), az épületet északról határoló nagypréposti palota építtetője a kápolna alatti, csaknem 2 méter vastagságú talajt kitermeltette, hogy a padlószintet egészen palotája pincéjének szintjéig mélyítse; az ilyen módon lefelé kibővített kápolnában a kispapok borát tartották. A két épület között ajtót is nyitottak. Így történhetett, hogy amikor Padányi már püspökként nem akarta átadni a palotát Orosz Pál új nagyprépostnak, Orosz a Gizella-kápolnán keresztül próbálta meg elfoglalni rezidenciáját. Próbálkozása nem járt sikerrel, mert bár az utcai kaput betöretvén bejutott a kápolnába, a püspök emberei ott megállították. A hosszú tulajdoni vitát Koller Ignác püspök (1762–1773) zárta le, amikor a Gizella-kápolnát saját tulajdonává nyilvánította azzal a szándékkal, hogy elbontatja, mivel egészen a nagypréposti ház déli faláig terjedő új palotát tervezett önmaga számára. Koller Fellner Jakabot bízta meg az új püspöki palota (a mai Érseki palota) építésével, aki meg is kezdte a Gizella-kápolna elbontását. Ráadásul a szentély alatt a palota új illemhelyének csatornáját vezették el. A város lakossága felháborodott a török időket egyedül túlélt épület elpusztításán és „meggyalázásán”, így a terveket végül megváltoztatták és a kápolna alsó szintjét újraépítették (sajnos az északit kivéve már minden falat elbontottak, így a freskók legnagyobb részét nem sikerült megmenteni) és barokk stílusú elemekkel gazdagították. Ekkor alakították ki a Szentháromság térre nyíló mai bejáratot is. 1938-ban, Szent István halálának 900. évfordulóján a Gizella-kápolnát eredeti stílusában restaurálták, a barokk elemeket eltávolították, keleti irányba résablakot nyitottak. Az új oltárra az „Őseink hite a jövő reménye” felirat került. A kápolna (és a nagypréposti palota) falkutatása és ásatása 1980-1983 között történt, Kralovánszky Alán vezetésével. Ekkor találták meg a pincefeltöltés anyagában az elbontott falakról származó apostolfigurák és Mária alakjának jó megtartású falképtöredékeit. (A gazdag leletegyüttes bemutatása máig megoldatlan, egyedül a Mária-fej látható a veszprémi múzeum kiállításán.) Az alsó szint utolsó restaurációja, mai formájának kialakítása 1995-ben történt. Ekkor emeltek bádogtetőt a felső-kápolnából egyedüliként fennmaradt északi fal és boltozati indításai fölé. 2000-2001-ben a felső szint kőfaragványait restaurálták, ekkor kerültek elő teljes szépségükben a támkötegek fejezetei is, a sárkányfigurákkal. (Egykor a felső-kápolna sekrestyéje fölött egy további, később, de még a középkorban kialakított helyiség (feltehetően depositorium) is létezett, de az mára szintén elpusztult, csak az északi falon nyíló ajtajának kőkerete van meg.)
Természeti értékek | Ökoturizmus
Kulturális örökség
A Hajmáskéren 1908-1911-ben megépült katonai telep fontos állomása volt a község településtörténetének és identitástudatának. A tüzérségi lövőiskola, lőtér, a “tábor” és létesítményei a monarchia állítólag legnagyobb katonai telepének, egy valóságos modern városnak a megteremtését jelentették, ami feltétlenül hatott a falu népének életére, mindennapjaira és mentalitására is.
A hatalmas, soképületű hajmáskéri katonai bázist 1944-ben a németek, 1945 után a szovjet hadsereg használta egészen 1990. november 15-ig. Az országból kivonuláskor az első szovjet katonai szerelvény Hajmáskérről indult. A községben 1945-ig nyolcszáz – kilencszáz főt foglalkoztató hadiüzem is működött.
A község határában lévő hatalmas lőteret a honvédség ma is használja.
u