A Kossuth Lajos utca 6. számú épület a tájház. Az utcavonalon áll, fésűs beépítésben, Sipos Ferenc tulajdonában. A Balaton-melléki népi építkezés jellegzetességeit viseli magán. Elrendezése: első szoba pitvaros, szabadkéményes konyha, hátsó szoba éléskamra, kamra, kocsiszín és istálló. Az első két helyiség előtt boltíves tornác húzódik, falazott mellvéddel. A házzal szemben az udvarban 1926-ban nyári konyha épült. Az épület falai terméskő lábazaton döngölt föld, vályog-és égetett tégla.
A konyha és a pitvar boltozott, a többi gerendás fafödém. A tetőszerkezet náddal borított. Ez a ház védett volt, így szerencsére nem esett áldozatul az 1960-ban kezdődött átépítéseknek. Ezekben az években a padlásokon pincékben őrzött régi háztartási eszközök és írásos emlékek megmentésére Vér Lászlóné tanítónő és Kecskés József tanár tanítványaikkal eredményes gyűjtőmunkát végeztek.
1983-ban vásárolta meg a Műemlék Felügyelőség Kósa Jánosnétól (Sipos Irma) a Kossuth u. 6. szám alatti védett portát, és Wirth Péter felújítási tervei alapján felújították. A helyreállítási munkák 1990-ben fejeződtek be és 1991. június 16-án nyitották meg a helytörténeti gyűjteményt.
A három osztatú épület első szobájában a település helytörténeti emlékei – tárgyak, dokumentumok – kaptak helyet. Megtekinthetők az 1894-ben alakult „’48-as Kossuth Bizottság” munkásságát bemutató dokumentumok, szobrok és képek Kossuth Lajosról. Közöttük a település múltját feldolgozó, ismeretterjesztő füzetek Kecskés József munkái is.
Külön tárlóban láthatók Jánosi Gusztáv (1841-1911), püspöki helynök, a Kisfaludy Társaság tagjának Keneséhez kötődésének emlékei, Váth János (1887-1962) kenesei születés író művei, Sóos Lajos (1856-1902) a Balaton poétájának kötetei, tárgyi emlékei, valamint Csizmadia Károly (1878-1934) parasztköltő verses elbeszélése és családi fotói. Az 1834-ben íródott takácsmesterek névsora, az Iparoskör relikviái és fürdőéletet bemutató színes képek zárják a sort.
A tisztaszobából kilépve a szabadkéményes, boltíves konyhába érünk a pitvaron át. Boltívét gerenda zárja, az ajtóval szembeni oldalán polc, rajta színes cserépedények. A tisztaszobával közös füstnyíláson katlan tűzpadkával. A konyha berendezési tárgyai között a 19. századi cserép-, a 20.század eleji öntöttvasedények, szenesvasalók,, háztartási eszközök találhatók. A belépő (pitvar) ablakában – mely télen az egyetlen világosságot adta – tárolták a borotvákat, azok élesítő bőrszíjait, a hajsütővasakat. A helyreállításkor újjáépített kemence a főzés, a tésztasütés, a kenyérsütés, a melegítés célját szolgálta. A konyhában a kamraajtó mellett található búbos kemence tűzrakó- és füstnyílása.
A konyhából nyílik az éléskamra. Látható itt vajköpülő, mángorlók, csigatészta (ludgége tészta) készítők, fűszertartók, fafaragott kenyértartó, szalmafonatú bab-, borsó-, lencsetárolók.
A konyha pitvarából nyílik az éléskamra mellett lakószoba. A 19.század végi és a 20. század eleji bútorokkal berendezett helyiség tükre a polgári és paraszti öltözködésnek, lakberendezésnek. A hímzett ágyneműk, terítők, a bölcső és a szekrényekben őrzött korabeli ruhák és háztartási textíliák készítőik kézügyességét dícsérik.
A Tájházzal való ismerkedést folytatva az udvarról nyíló gazdasági kamrához érünk. Az itt kiállított tárgyak egyértelműen utalnak a mesterségekre. Ilyenek a gabonatermesztés tárgyi emlékei, a szőlőművelés- és a halászat eszközei.
A kocsiszín eleje nyitott, padlás nélküli. Innen érhető el a lakórész felsározott padlása és az istálló feletti gerendákon tárolták a szétszedhető szánokat, kocsirudakat, vendégoldalakat.
Az istálló az épület utolsó része. Az eredeti jászol mellett forrázó és mosóteknők, majd az állattartás eszközei: zablák, igák, lószerszámok, kolompok és egy pár ökörpatkó. Az ajtó mellett faragószék és a hozzá tartozó vonókések. A sarokban vasból készült trágyaszóró, krumpliforgató villák.
Az épülethez hozzáépített fészer a falusi élethez szükséges gépeket,berendezéseket védi. Itt kerültek, kiállításra a 19. század végétől a 20.század közepéig használt ekék, boronák, búzatisztítók, ventillátoros magtisztítók, répaszeletelők, javításukhoz használt kovácsszerszámok fújtatóval, tábori kovácstűzhellyel. A tetőgerendákra akasztva látható a halászok varsája és néhány szalmafonatú méhkas. A működőképes nád-szövet-fonó gép mögött szüretelőkád és szőlődaráló látható. Itt helyezték el a valamikor önkéntes tűzoltóság máig működőképes állapotban lévő lóvontatású szivattyúját. Mellette a falon lévő tűzoltó szerszámokat a nádtetők oltásánál használták. A szivattyú mögött egy szétszedhető gazdasági szán látható, rajta a valamikori Széchenyi gőzhajó kikötőhídjának gerendáival.
A Tájház 2011-ben az „Év Tájháza” cím büszke tulajdonosa.
A Tájház nyitva tartása:
K- Szo: 10- 12; 14- 16 óra között.
Jegyárak:
Felnőtt: 200 Ft
Diák, nyugdíjas: 100 Ft