Őrségi Nemzeti Park Az Őrségi Tájvédelmi Körzetből 2002. március 1-jén hozták létre Magyarország tízedik nemzeti parkját, az Őrségi Nemzeti Parkot, amely magába foglalja az Őrséget, a Vendvidéket, a Rába folyó völgyét és a Szentgyörgyvölgy környékét. Összesen 44 000 hektáron 44 település határát öleli fel A valamikori őrispánság 18 községből állt. A földrajzi tájegység 33 települést foglal magában, ebből 7 a Vend-vidék része. A táj és természeti egység túlterjed a határon, és Ausztriában a Felső-Őrséggel folytatódik. Nemcsak a történelmi Őrséget, hanem a teljes magyarországi tájegységet magában foglalja. A területen bőségesen van víz: 200 forrás 15 patakot táplál. Az Alpok közelsége miatt az élővilág hegyvidéki jellegű: bükkösök, erdeifenyvesek a jellemzőek. Tömegesen fordul elő a fecsketárnics, a zergeboglár és a sárga liliom. A rétek fölött több mint félezer lepkefaj képviselői szálldosnak. A terület legértékesebb tagja a szőcei tőzegmohás láp. A jégkorszakból ránk maradt láprét tíz ritka tőzegmohafaj termőhelye. Leltek itt gyapjúsást és szibériai nőszirmot is. A tőzegmoha-párnák teherbíró képességét megítélni szinte lehetetlen, ezért a lápréten életveszélyes a járás. Szalafő őserdejében 1950 óta nem vágtak ki és nem ültettek fát, e fokozottan védett területen ember nem avatkozhat a természet dolgába. A kutatók azt figyelik, milyen természetes változások mennek végbe az erdő növénytársulásában. Kiderült, hogy az Alpokalján ismert valamennyi rovarfaj megtalálható az erdőben. A Szalafő és Farkasfa közötti pici dagadólápban egy kivételével az összes Magyarországon ismert tőzegmohafaj megtalálható. Van itt még vidrafű és kereklevelű harmatfű is. Szakonyfalu a Vend-vidék része. Az alpesi hangulatú erdőség hegyi kaszálóin ezerszám virágzik a zergeboglár és a kornistárnics. Az erdőkben emberi beavatkozás nélkül újulnak meg a bükkösök. Erdei ciklámen, fecsketárnics virágzik, farkasboroszlán él itt, az egyvirágú és az ernyős körtike pedig nagyon jellemző erre a vidékre. A Hársas-patak völgyében szivárványos pisztráng is élt, amíg meg nem épült a víztározó. Szentgyörgyvölgy környékén a volt Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzet védettségét elsősorban annak köszönheti, hogy a szálaló erdőgazdálkodásnak köszönhetően szinte természetes állapotban őrizte meg eredeti arculatát. Ezen a tájon kisparasztok birtokolták a fenyveseket, s ezeket úgy ritkították, hogy csak az érett, öreg szálakat vágták ki. Sohasem vágták tarra az erdőt, és a kivágott fák pótlásáról azonnal gondoskodtak, így az erdőben valamennyi fa-korosztály megtalálható. A terület megóvandó védett növényeinek egy része a hűvösebb, hegyvidéki klímát kedveli, mint a henye boroszlán, másutt a növényvilág inkább délies, és itt található pirítógyökér, lednek. Tavasszal virágzik a csillagos nárcisz és a sárga liliom.

Az arborétum a Nádasdy család egykori gyümölcsösének helyén áll. Az 1868-ban birtokait Sárvárról irányító Lajos bajor hercegnek és az általa alkalmazott erdészeknek köszönhetők a város környékének gyönyörű erdei és az arborétum létrejötte is. Az elsősorban tájképi értékeket felmutató, 300 fa- és cserjefajjal rendelkező kertben, a Rába ártér tölgy-kőris-szil ligeterdeinek emlékét őrző 4-500 éves kocsányos tölgy és idős magas kőris mellett idegen tájak számos faritkasága, illetve az ötvenes években ültetett Rhododendronok és a szépen karbantartott mesterséges tó varázslatos élményt nyújtanak a látogatónak. Az évszázados platánok, idős feketefenyők, tiszafák, japánakácok, vasfák, császárfák, ritka magnóliák, a hatalmas egylevelű magas kőris mind-mind az arborétum büszkeségei.Az arborétumban jelenleg 300 fa- és cserjefaj, -fajta található, növényanyagát és képét tekintve alapvetően két részre osztható. Az egyik rész, az egykori ártéri keményfás ligeterdő maradványa, amely ma a város közepén, az urbanizáció előtti állapotokról ad tanúbizonyságot. Itt 400-500 éves ősi kocsányos tölgyek, magas kőrisek és szálanként megmaradt, de jobbára csak fiatalabb mezei szil példányok uralják a területet, körülölelve a mintegy egy hektáros halastavat, a ligeterdők megszokott elegyfajaival és cserjefajaival. A másik rész a hagyományos értelemben vett arborétum, ahol a két évszázada megkezdett angolpark alapjain alakult ki a mai látvány. Az arborétum talán legnagyobb értékét minden bizonnyal a mintegy 200 éves platánok, feketefenyők, tiszafák, japánakácok, vasfák és egy hatalmas egylevelű magas kőris (Fraxinus excelsior ’Diversifolia’) évszázados példányai képezik. A későbbi telepítések közül a 100-130 éves liliomfák (Magnolia denudata, M. hypoleuca, M. kobus, M. liliiflora ’Nigra’, M. tripetala) hívják leginkább magukra a figyelmet, de sokféle rododendron és azálea faj élvezi a savanyú öntéstalaj nyújtotta ideális termőhelyi feltételeket. A Sárvári Arborétum azon túl, hogy otthont ad a hazai erdészeti kutatás egyik neves intézetének, a termálvízre épülő sárvári gyógyidegenforgalom vérkeringésébe is bekapcsolódik. Látogatók, gyógyulni vágyók sokasága keresi fel évszázados fáit, gyönyörködnek ritka növénykincseiben.Nyitvatartás: április 1-október 31-ig 8-18 óráig