Vodicska Sándorné Zilahi Erzsébet
zilahi.e.zsoka@gmail.com
20/206-4587
Aktív turizmus
A Bakócz-kápolnát Bakócz Tamás érsek a 16. század elején saját sírhelyének építtette az esztergomi Várhegyen álló középkori Szent Adalbert székesegyház mellékkápolnájaként. Ez volt a Jagelló-kor egyik legjelentősebb reneszánsz alkotása, egyben az egyetlen épségben fennmaradt magyar reneszánsz épület. A Bakócz-kápolnát az újkori műemlékvédelem úttörő vállalkozásának köszönhetően a közel két évszázaddal ezelőtti áthelyezése óta az újonnan felépült Főszékesegyház részeként csodálhatjuk meg. kápolnabelső anyaga egységesen süttői "vörös márvány" (tömör mészkő), csak az oltár készült carrarai, vagy luccai fehérmárványból. A kápolna négyzet alaprajzú, melyet árkádos fülkék bővítenek kereszt alakúvá. Kupolája nyújtott ellipszis alakú. Eredetileg 24 vas borda tartotta és 96 aranyozott, valamint ezüstözött bronzból készült kazetta díszítette. Felülről egy dob alakú építmény (lanterna) 8 darab két méteres ablaka adta a megvilágítást. A négyzetes teret az ellipszis alakú kupolával összekötő, gazdagon díszített csegelyeken négy címer látható. A karzat felett az alábbi felirat olvasható: THOMAS BAKOCZ DE ERDEVD CARDINALIS STRIGONIEN(SIS) ALME DEI GENETRICI MARIE VIRGINI EXTRVXIT ANNO MCCCCCVII Magyarul: Erdődi Bakócz Tamás esztergomi bíboros Isten anyjának, Szűz Máriának épített kegyelettel az 1507. évben. Az oltár felépítése négyszintes. A lábazat az átépítés óta eredeti alakjában nem látszik az elé helyezett oltárasztal (menza) miatt. Felette helyezkedik el a három nyílású főemelet, benne középen egy Madonna-szobor, a két oldalfülkében pedig valószínűleg női szentek alakjai álltak. Ezeket a törökök pusztították el. Csak a középső fülke jobb oldali lizénáján maradt meg egy megcsonkított dombormű: Bakócz Tamás érseknek a Madonnához könyörgő térdeplő alakja. Az oldalsó fülkékbe később Szent István és Szent László szobrait helyezték, melyek Pietro della Vedova munkái. A harmadik emelet sávjában az evangélisták domborművei láthatók. Az oltár fölé félköríves, domborművekkel díszített oromzat magasodott. Középen az angyali üdvözlet márvány reliefje, két oldalt térdeplő angyalok alakja díszítette. Sajnos a török időkben széttört elemet nem pótolták ki, így egységét vesztve zárja az alkotást. Tovább rontja az eredeti hatást, hogy az oltárt lépcsős emelvényre helyezték, így az oltár főpárkánya már nem igazodik a kápolna főpárkányához. A felső íves lezárás is bántón felcsúszott a boltozathoz.
Természeti értékek | Ökoturizmus
Kulturális örökség
Lőrincz Vitus 1933-ban, a bukovinai Istensegíts községben született. A bukovinai székely népművészet, a maroknyi magyar közösség érzésvilága, magyarsága, szívóssága, mindennapi küzdelmei adtak számára példát egy életre.
„Anyai nagyanyám és édesanyám szőttesei, édesapám fafaragásai, apai nagyanyám, özvegy Lőrincz Antalné - akit Kodály is felkeresett népdalgyűjtő útján Istensegítsen - gyönyörű népdalai jelentették az első gyermekkori művészeti élményeimet, amelyek későbbi munkásságom meghatározói. Miután bukovinai életünk lehetetlenné vált, 1940-ben és 1941-ben öt bukovinai székely falu megvált szülőföldjétől. Bácskába telepítettek bennünket. 1944 őszén viszontagságos menekülés következtében másodszor hagytuk el otthonainkat. 1945-ben Tolna megyében kezdtük újra az otthonteremtést szüleimmel és öt testvéremmel együtt. Az összetartozás élménye, egymás segítése, erősítése, a család és a gyermek szeretete és az őseinktől kapott hitünk segített át bennünket a sokszor tragikus körülményeken. Nem véletlen, hogy képeim elsősorban az emberről szólnak. A hitről, a szeretetről, az összetartozásról. A világi témák mellett sok bibliai tárgyú képet festek. Az anyaság, az anya és gyermekének szeretete Madonnáim mondanivalója is. Munkáimra a népművészet kimeríthetetlen kincsestára is hatással van és nyomon követhető.”
Lőrincz Vitus Budapesten a Művészeti Gimnáziumban érettségizett 1953-ban, majd a Képzőművészeti Főiskolán Jakuba János tanítványa volt. Kezdetben olaj- és akvarellképeket festett. 1964-ben, a bonyhádi zománcgyárban alkalma nyílt a tűzzománc technika megismerésére. 1972-74 között több hónapot töltött Ausztriában a Wiener Email- und Glasurfarbwerk Schauer et. Co. meghívására, ahol lehetőséget kapott technikai tudásának árnyalására.
„A fafaragás gyermekkorom óta kedves tevékenységeim közé tartozik. Nagyméretű zománc kompozícióimat gyakran fafaragással ötvözöm, egy ilyen nagy méretű alkotásom látható Csopakon, a Római Katolikus templomban, ahol a Szent István legendát és a Stációkat örökítettem meg, valamint Pakson látható egy közel öt négyzetméteres murális zománcképem, amelynek Életfa a címe.”
Lőrincz Vitus európai rangú, teljesen egyéni hangú kortárs alkotóművész, alkotásai szerte a világban köz- és magángyűjteményeket gazdagítanak az Egyesült Államoktól Ausztráliáig, Japántól Kanadáig.
Elérhetőségek:
+36 30 313 8911
lorinczvitus@freemail.hu