Vodicska Sándorné Zilahi Erzsébet
zilahi.e.zsoka@gmail.com
20/206-4587
Aktív turizmus
A porta speciosa magyarul ékes kaput, gyönyörűséges kaput jelent. A középkorban Esztergomban és Pannonhalmán neveztek így kapukat. Magyarország egyik legjelentőseb szobrászati emléke az esztergomi porta speciosa, ami az 1010 körül épült Szent Adalbert Székesegyház nyugati díszkapuja volt. Maga a templom a török időkig állt, alapjai a mai Bazilika építéséig megmaradtak. Barkóczy érsek idejében a Várhegyen talajegyengetéseket végeztek, amitől az ott álló minaret összedőlt, összetörve ezzel a díszes főkaput. Így csak négy-öt töredéke maradt ránk. 2009 szeptemberében a vízivárosi Hévízi bástya régészeti feltárása során is előkerült egy fehérmárványból készült mondatszalagnak a töredéke a porta speciosából. Szerencsére a baleset előtt készült róla részletes leírás. Ma darabjai a királyi várban működő Vármúzeumban tekinthetőek meg. Mellette van kiállítva egy harmadméretben rekonstruált, 1930-as évekbeli maketten a kapu teljes alakja. A kaput valószínűleg nyugati mesterek faragták erős bizáncias pompával, vonalvezetéssel. Először az oszlopok, és a díszítő faragások, oszloptartó oroszlánok, sasok készültek el. Az eredeti terveket azonban III. Béla idejében (valószínűleg 1190 körül) módosították. Ekkor új, márványberakásos képekkel díszítették, az eredeti faragásokat is felhasználva. A kapu két oldalán egymás alatt szentek és próféták alakjai láthatóak, valamint megjelenik rajta a király, III. Béla és Jób érsek portréja is. A vörösmárványból készült timpanonon Szent István látható, amint Szűz Máriának ajánlja fel Magyarországot. A Madonnától balra Szent Adalbert alakja jelenik meg. A szemöldökfa alján két angyal fog közre egy kereket, valamint kivehető a vár és a székesegyház stilizált képe is. A kapu bélletét egymást váltó vörös- és fehérmárványból készült sorok díszítik. Fontossága abban rejlik, hogy ez az első ábrázolás, amin Szent István és Szűz Mária együtt szerepelnek, hitelesíti István király országfelajánlását. Ezen felül tanúja a korabeli politikai viszonyoknak is. Megfigyelhető, hogy kínosan ügyel az állami és egyházi motívumok, alakok egyensúlyára.
Természeti értékek | Ökoturizmus
Kulturális örökség
Lőrincz Vitus 1933-ban, a bukovinai Istensegíts községben született. A bukovinai székely népművészet, a maroknyi magyar közösség érzésvilága, magyarsága, szívóssága, mindennapi küzdelmei adtak számára példát egy életre.
„Anyai nagyanyám és édesanyám szőttesei, édesapám fafaragásai, apai nagyanyám, özvegy Lőrincz Antalné - akit Kodály is felkeresett népdalgyűjtő útján Istensegítsen - gyönyörű népdalai jelentették az első gyermekkori művészeti élményeimet, amelyek későbbi munkásságom meghatározói. Miután bukovinai életünk lehetetlenné vált, 1940-ben és 1941-ben öt bukovinai székely falu megvált szülőföldjétől. Bácskába telepítettek bennünket. 1944 őszén viszontagságos menekülés következtében másodszor hagytuk el otthonainkat. 1945-ben Tolna megyében kezdtük újra az otthonteremtést szüleimmel és öt testvéremmel együtt. Az összetartozás élménye, egymás segítése, erősítése, a család és a gyermek szeretete és az őseinktől kapott hitünk segített át bennünket a sokszor tragikus körülményeken. Nem véletlen, hogy képeim elsősorban az emberről szólnak. A hitről, a szeretetről, az összetartozásról. A világi témák mellett sok bibliai tárgyú képet festek. Az anyaság, az anya és gyermekének szeretete Madonnáim mondanivalója is. Munkáimra a népművészet kimeríthetetlen kincsestára is hatással van és nyomon követhető.”
Lőrincz Vitus Budapesten a Művészeti Gimnáziumban érettségizett 1953-ban, majd a Képzőművészeti Főiskolán Jakuba János tanítványa volt. Kezdetben olaj- és akvarellképeket festett. 1964-ben, a bonyhádi zománcgyárban alkalma nyílt a tűzzománc technika megismerésére. 1972-74 között több hónapot töltött Ausztriában a Wiener Email- und Glasurfarbwerk Schauer et. Co. meghívására, ahol lehetőséget kapott technikai tudásának árnyalására.
„A fafaragás gyermekkorom óta kedves tevékenységeim közé tartozik. Nagyméretű zománc kompozícióimat gyakran fafaragással ötvözöm, egy ilyen nagy méretű alkotásom látható Csopakon, a Római Katolikus templomban, ahol a Szent István legendát és a Stációkat örökítettem meg, valamint Pakson látható egy közel öt négyzetméteres murális zománcképem, amelynek Életfa a címe.”
Lőrincz Vitus európai rangú, teljesen egyéni hangú kortárs alkotóművész, alkotásai szerte a világban köz- és magángyűjteményeket gazdagítanak az Egyesült Államoktól Ausztráliáig, Japántól Kanadáig.
Elérhetőségek:
+36 30 313 8911
lorinczvitus@freemail.hu