Az első bencések 996-ban jöttek Magyarországra és a Pannónia nevű kis falu felett emelkedő - Szent Márton hegynek nevezett - dombon telepedtek le és építettek kolostort. A pannonhalmi volt a benedek-rendiek első és mind a mai napig a legnevezetesebb kolostora. A rend papjai a szószékről is hirdették a szőlőtermesztés fontosságát, mikéntjét. Itt alapították Magyarország első főiskoláját. A szőlőtermesztés első írásos emléke a Pannonhalmi Apátság alapítólevelében található.
A legkisebb, de egyik leghíresebb borvidékünk egy alvó vulkán köré települt. Volt idő, mikor híre még a tokajiét is megelőzte. „Minden bor ugyan társas, és igazi lényét akkor tárja fel, ha közösségben isszák, a somlai a magányos itala. Annyira tele van a teremtés mámorának olajával, hogy csak kellően elmélyedt, végleg elcsendesedett, kiegyensúlyozott magányban szabad inni. A bölcsek bora, azoké az embereké, akik végülis megtanulták a legnagyobb tudást, a derűt.” (Hamvas Béla)
A soproni borvidék az ország egyik legősibb bortermő vidéke. Szőlőmag-leletek bizonyítják, hogy itt már a kelták is foglalkoztak szőlőműveléssel. A szőlőművelés e tájon töretlenül folyik azóta is. Szinte mindenkinek volt szőlője és pincéje, és itt minden gazda saját borkimérési joggal rendelkezett. A ház előtt rúdra függesztett friss fenyőág jelezte, ha újbort, szalmaköteg, ha óbort mértek. Piros, illetve fehér szalaggal adták tudtul, hogy vörös, avagy fehérbort árul-e a gazda. Ez a kedves szokás újraéledőben van Sopron utcáin.
Ki ne ismerné Schubert Pisztráng-ötösét? De vajon tudják-e azt is, hogy erre a műre a szekszárdi vörösbor inspirálta a zeneszerzőt? Liszt Ferenc Szekszárdon járva többször is megízlelte a bort, sőt még IX. Pius pápának is kedveskedett vele 1865-ben, aki elismerően írta róla a következőket: ”…ez a szekszárdi bor tartja fenn egészségemet, és ép kedélyemet.” Kodály Zoltán is itteni hagyományokból merítve írta meg Háry János c. daljátékát. A szekszárdi bor inspiráló erejéhez tehát nem férhet kétség. A Szekszárdi Bikavér ősi eredetű, 2-3 vörösborból készítik. Eger mellett csak Szekszárd használhatta a bikavér elnevezést.
Az ország legmagasabb alkohol-, cukor- és savtartalmú borai születnek Tokaj-hegyalján. Erről a borról csak felsőfokon lehet beszélni, hiszen gyógyszer, igazi nektár. E bor titkát nem külön az éghajlati-, fekvési- vagy talajadottságokban kell keresnünk, hanem ezek együttes hatásában. A hosszú, párás, napos ősz kedvez az érett szőlőszemek töppedésének, aszúsodásának. A világhírű aszúk és szamorodnik e nemes rothadású szőlőszemek hozzáadásával készülnek, s a bor annál értékesebb, minél több aszú szőlőt tartalmaz.
A tolnai 1998-tól tartozik a borvidékek sorába, a szőlőművelés azonban régebbi keletű itt, egészen a rómaiakig visszavezethető. A szőlőművelésben nagy szerep jutott az evidékre települő német nemzetiségűeknek, akik a XVI. századra már teljesen alábbha-gyott szőlőtermesztés megerősítésében fontos szerepet játszottak. A borvidék egyik fő büszkesége a györkönyi pincefalu. A Csipkerózsika álmát alvó pincefalut napjainkra ismét felfedezték, s az egykori présházak hagyományőrző, értékmentő felújítása folyik.
„Aranyat érő bort” termelnek az ország legdélibb borvidékén. A hagyomány szerint a magyar borászat itt, e vidéken született. „A villányi az elegáns bor, a gavalléroké és a dámáké. A magam részéről bálra csak villányit adnék. Minden előnye akkor bontakozik ki, ha az ember frissen fürdött, borotválkozott, tetőtől-talpig átöltözött. Leginkább frakkban, vagy szmokingban, hölgyek dekoltázsban. Mértéktartó, finom, jólnevelt.”- írja Hamvas Béla. A villányi borok kiválóságát az is példázza, hogy Európán kívül a XIX. században eljutott Amerikába és Brazíliába is.
Terület: 1765 hektár