Abból az időszakból, amikor Rudabánya a hét felső-magyarországi bányaváros egyike volt, egyetlen épület maradt fenn: a református templom (3733 Rudabánya, Temető út 8.). Az épület műemlék. Helyén már a 14. század előtt is templom állhatott, azt azonban a század közepén nyom nélkül elbontották, és helyette kora gótikus stílusú templomot emeltek. Ez nem sokáig maradt fenn változatlan állapotban; a következő évszázadban késő gótikus stílusban átalakították — az eredetileg egyhajós épületet háromhajóssá; az északi oldalt három kápolnával is bővítették. Az épület egy részét 1664-66-ban állították helyre úgy, hogy a viszonylag épen maradt nyugati harmadát egy keresztben felhúzott fallal elválasztották a romosan hagyott részektől, majd sík deszkamennyezettel fedték le. Az így kapott tér közepére áthoztak egy késő gótikus ablakot az elpusztult részről. A romos részeket elbontották, és a kinyert köveket a falu házaiba építették be. Végleges formáját a 18. században nyerte el, amikor a ma is használatos nyugati bejárat elé egy kis előteret húztak. A déli falon, az ajtótól balra két késő gótikus támpillért, jobbra, magasan egy befalazott, kora gótikus ablaktöredéket tártak fel, illetve bontottak ki a rekonstrukció előtti falkutatás eredményeként. A baloldali támpilléren egy középkori napóra látható, ami Magyarországon ritkaság. Az épület belső tere egyetlen, téglalap alakú, és mostani, csökkentett alapterületéhez képest nagyon magas terem. Ezt két késő gótikus, halhólyagmotívumos ablak világítja meg: egyikük eredeti helyén van a déli falban, a másikat utólag építették be a keleti falba. A falak felső peremén megmaradtak a gótikus mennyezet boltvállai; a mai famennyezet részben ezekre támaszkodik. Az északi falon látható két freskótöredék 1928-ban került elő a mészrétegek aló több más falképmaradvánnyal együtt, a többi azonban annyira rossz állapotban volt, hogy leverték őket. A két meghagyott kép közül a jobboldalin szent Ilona látható a kereszttel, a másik témáját a különböző források eltérően értelmezik: A templomkertben kivehetők az elpusztult falak maradványai. A templom déli vége előtt, külön álló, hagymakupolás, zsindellyel borított harangtornyot 1896-ban építették, méghozzá az 1789-ben ácsolt harangláb köré. Két harangja van.

A Sabar-hegyi templomrom egy XIII. századi templomrom Káptalantóti határában. A romot Káptalantótitól keletre, a 217 méter magas Sabar-hegy északi lejtőjének alján találjuk, a földút északi oldalán. Az útról nyáron nem látható a növényzettől. A XIII. századi templomrom mind a romanika, mind a gótika stílusjegyeit magán hordozza. Egyenes szentélyzáródású, rézsűs résablakokkal. Néhány fala magasan megmaradt, állapota elhanyagolt. Az 1300-as évek elejétől az oklevelek két települést említenek Tóti név alatt, az egyik Alsótóti, a másik Felsőtóti. A Sabar-hegyi rom valószínűleg az egykori Felsőtóti nevű település központja lehetett. A középkorban három templom állt a környéken, az egyik a ma is működő templom helyén, egy másik az egykori Bács falu temploma volt, a harmadik pedig a Sabar-hegyi, Felsőtóti rom a mai falutól keletre. Felsőtótit 1600-ban említik utoljára, a török korban pusztult el. Feltehetően a templomot is ekkoriban hagyták el. A török portyázások elmúltával csak Alsótóti temploma épült újra, Bács falu az idők során Káptalantóti részévé vált, Felsőtóti pedig elnéptelenedett.

Sajószentpéter ősi településmagjának legszebb és legjelentősebb épülete a 14. században épült, eredetileg gótikus stílusú, jelenleg reneszánsz ésbarokk stílusjegyeket is hordozó református nagytemplom (Kálvin tér 13.) Egyhajós, egytornyú kőtemplom. Tornya 35 méter magas; csúcsán csillag hirdeti a reformációt. Kupoláját rézlemezekkel fedték be. A berendezés legtöbb eleme (padok, karzatok, szószék, mózesszék) az 1752-es tűzvész után készült.
A hármasan tagolt, különlegesen szép szószék, valamint a karzat és a padok díszítése népi barokk, a kazettákat a medallionos stílusba sorolják. A késő gótikus falmaradványok keretébe harmonikusan illeszkednek a parasztbarokk díszítőelemek.
A templomhajó nyugati végén gerendákból legénykarzatot ácsoltak. Az elnagyolt megmunkálás (főleg a karzat tartóoszlopaié) bárdolásra utaló ipartörténeti emlék.
A megmaradt sekrestye bejáratát reneszánsz vonalak díszítik. Vele átellenben a tűzvészben meggyengült falat belső támpillérrel támasztották meg, ami erődszerű jelleget ad a belső térnek.
Közel eredeti állapotú orgonáját Kasza Ferenc presbiter és neje, Egri Julianna felajánlásából 1893-ban építette Szalay Gyula Székesfehérvárott. A gyülekezet egy része ellenkezve fogadta az orgonát, mert amikor zenekísérettel énekeltek, maguknak kellett a zsoltárok szövegét elolvasniuk. Az orgona fenntartására Lévay József költő, borsodi alispán hozott létre magánalapítványt. (Ő egyébként is igen szerette a templomot verset is írt róla és úrasztali terítőt is ajándékozott.)
A fogazott párkányzatos, historizáló orgonaházat a sípmezők között profilozott pilaszterek tagolják. Három oldala kékesszürke; a homlokfal barna műmárványozott festékrétege valószínűleg utólagos. A homlokzati két nagytükröt és a háromosztatú középrész 31 darab eredeti ónsípját az első világháború alatti, hadi célú síprekviráláskor elvitték, később cinksípokkal pótolták. A játszóasztal tükrös hátlapján a két aranyozott rozetta Szalay „márkajegye”.
Az egymanuálos, 10 regiszteres, mechanikus csúszkaládás gépezetű orgona hangterjedelme az 54 billentyűs manuálban C-f3. A színdús, fuvola- és vonós jellegű alaphangokkal hangzása romantikus (Principal 8', Bourdon 8', Viola Gamba 8', Flaut Harmonik 8', Octav 4', Salicional 4'). A manuálmű szélládája alá épített, ékmerítővel ellátott nagy franciafúvó látja el levegővel.

Tornyában egykor három harang volt, ma már csak kettő:
-a 600 kg-ost Gombos Lajos öntötte Őrbottyánban, 1974-ben,
-a 200 kg-ost, a Harangművek Rt. készítette Budapesten, 1923-ban

A templomkertben egykor a híveket temették el.
A templomtól nyugatra a parkosított térre turulszobrot állítottak. A harang alakú kőtalapzat felirata: Történelmi sorsfordulóink hőseinek és áldozatainak emlékére állította Sajószentpéter város önkormányzata 1997.
A templomtól keletre egy millenniumi emlékmű áll.
Az épületben rendszeresek a kulturális események, koncertek.
A templomba a belépés ingyenes, de időpontját a lelkipásztorral egyeztetni kell. Fénykép és videófelvétel szabadon készíthető. Ha előre bejelentik, akadálymentesen (pl. kerekes székkel) is látogatható a torony alatti, nyugati kapun.

A sátoraljaújhelyi vár a Zemplénben, a sátoraljaújhelyi Várhegyen áll. A Sátor-hegyek első említése Anonymus Gesta Hungarorumában is megtalálhatók Sátorhalom néven. A gesta szerint Árpád fejedelemadományozta Ketel vezérnek a Sátorhalomtól a Tolcsva-patakig terjedő területet. Várról azonban nem esik szó, valószínűleg azért, mert azt csakIV. Béla, vagy fia, István herceg kezdte felépíteni a tatárjárás után.
A vár első okleveles említése 1261-ből való, a kiváltságlevél rendelkezése alapján a veszély esetén a faluból a várba menekülő hospesek aciszternát kötelesek vízzel feltölteni. A vár a vallon hospesek által lakott Sátorelő falut és az Oroszországba vezető utat védte. 1292-ben V. IstvánUbul fia Mihály ispánnak adományozott egy tornyot a vár északi részén, továbbá biztosította az ispánt arról, hogy kedvük szerint tartózkodhassanak a toronyban, használják a ciszternát, és a várnagy nem állíthatja őket törvényszék elé. 1264-ben IV. Béla hadai ostrommal foglalták el a várat, az előkelő foglyokat, V. István feleségét és gyerekeit túszként elhurcolták.
Détshy Mihály kutatásai szerint a 13. században a sátoraljaújhelyi várat nevezték Patak várának, mivel a pataki várat megemlítő oklevelekben több olyan utalás van, aminek csak hegytetőre épül vár esetén van értelmük. IV. László az 1260-as években és 1284-ben többször is megfordult a várban, amelyet okleveleiben szintén Potok várának nevez. Az Újhely vára megnevezést először két 1334-ben kiadott oklevélben használják. A második tatárjárás során elpusztult Sátorelő falu helyén épült új település III. András 1291-es oklevelében már Sátoraljaújhely nevet viselte.
Újhely a Baksa nemzetség rövid ideig tartó birtoklása után 1316-tól királyi vár lett, várnagyai gyakran cserélődtek (Zólyomiak, Babonicsok, Lackfiak, Bebekek). 1390-ben Luxemburgi Zsigmond Perényi Miklósnak adományozta „Patak és Újhely királyi városait az ugyanezek közelében lévő várral”, majd 1429-től Újhely vára a Pálóczi család tulajdonába került. A mohácsi csata után a vár Szapolyai János, majd 1527-től az akkor éppen I. Ferdinándot támogató Perényi Péter birtokába került. aki Atyinai Simon deákot nevezte ki uradalmi tisztnek. 1528-29-ben Szapolyai János, majd Ferdinánd ostromolta meg a hol egyik, hol másik király oldalára álló Simon deák által több-kevesebb sikerrel védelmezett várat. Az1529. évi ostrom során alá is aknázták, de ekkor nem robbantották fel, mivel Simon egyik éjjel kiszökött a várból, az őrség pedig megadta magát.
Oláh Miklós esztergomi érsek 1536-ból származó leírása alapján a vár a bástyákon kívül erős sáncokkal volt megerősítve, vagyis a várat legkésőbb az 1530-as években átépítették, védműveit korszerűsítették. Az 1534-1537-es nagy sárospataki építkezések után az ostromokban romossá váló magaslati erősség már nem játszott fontos stratégiai szerepet Perényi számára, aki 1537-ben ismét átállt Szapolyai oldalára. Az1538-ban, majd 1546-ban és 1548-ban kiadott oklevelek már romosnak írják le a várat. Nem tudni, hogy Ferdinánd csapatai, vagy Perényi maga romboltatta-e le a várat, hogy ne kerülhessen ellenfele kezére.

A Somogyvámosi pusztatemplom Somogyvámos község határában álló templomrom. A török háborúk előtt ezen a helyen egy Csopak nevű település állt, melynek csak a temploma maradt meg.
Az Árpád-kori Somogy megye egy része a pannonhalmi Szent Márton-hegyi apátság birtoka volt, és lelki gondozásukat a bencés atyák látták el. A ma is püspöki rangú pannonhalmi főapát egyházmegyéje terjedt ki eddig.
A török háborúk alatt a község teljesen elpusztult és a neve is feledésbe merült. De a szomszédos Vámos község fönnmaradt, melynek külső területére esik ma a kora gótikus stílusú templom romja.

A református templom Szalonna legnevezetesebb látnivalója. A két korszakban épült templom a falu központjában, egy kisebb dombon áll. A középkorikörtemplom átalakított állapotban maradt ránk: a rotunda nyugati oldalát elbontották, és szabálytalan négyszög alakú hajóval bővítették. Eredetileg katolikusok építették, ma a református gyülekezeté. A rotunda terméskő alapra, téglából épült. Külső falán jellegzetes román kori tégladíszítés figyelhető meg. A hangsúlyos részleteket több helyen (lábazatindítás, párkányfríz) faragott kő elemekkel emelték ki. Föltehetőleg a rotunda korábbi bejáratából elbontott faragott kő elemek másodlagos felhasználásával alakították ki a 13. századi hajó nyugaton nyíló bejáratát is. Ennek profiljai nem csatlakoznak; a timpanonkövet fordítva építették be. Felületi díszítése egy későbbi kor terméke.
A körtemplom falát ívpárkány tagolja, és minden második ívsorból lizéna fut le a lábazatig. A lépcsőzetes bélletű ablakok a falsávok között helyezkedtek el. Ilyen ablakokat Magyarországon másutt nem találtak; használatuk a bizánci befolyás alatt álló balkáni területeken kezdődött el a 8–9. században és a 19. századig maradt fenn. A homlokzatot a fogrovatos téglapárkány felett két téglasorral kiálló elem díszíti. Ezek felett téglaformára mintázottkváderkövekből kialakított kőfríz emelte a külső homlokzat megjelenését. A két páronként közös csúcsba futó elemekből álló gyémántmetszés díszítés csillagformát ad. Ez a Franciaországból hazánkba került díszítménytípus először a III. Béla uralkodása alatt épült esztergomi királyi kápolnában jelent meg, és több más, az Egri főegyházmegyében épült templomon (Várszón, Noszvajban, Szomolyán) is megfigyelhető.
A magas tető a legutóbbi helyreállítás terméke. A műemléki restaurálás végén a templom fedélszékét nyitva hagyták.
A körtemplom belső padozata tégla. A mai járószint alatt feltárták és be is mutatják a körtemplom lebontott hajófalát. A hajó és a szentély találkozásánál papi ülőfülke maradványait tárták fel; a falfelületen jól követhető ennek lábazata. A szentélyt félköríves ablak törte át.
A rotunda belső falán fennmaradt értékes freskótöredékek négy évszázad művészetén ívelnek át. A legkorábbiak (11. századiak?) az első vakolatra alapozás nélkül festett felszentelési keresztek (szegély-ornamentika). Eredetileg 12 darab volt; ezek közül kettő maradt meg. A templom egykori védőszentje Antiochiai Szent Margit volt, a templom építése utáni, de a 13. századi bővítés előtti falfestmények részben az ő életét mutatják be. A szent legendájának bemutatása az elbontott nyugati falon ért véget; a régészek felfedezték az egykori képek töredékeit a kerektemplom belsejében, a bővítéskor ugyanis az elbontott fal törmelékével töltötték fel a belső részeket az új járószintre.
1426-ból való a diadalívben található falfestmény, a Szepességből elszármazott András mester (Szepesi András) műve, és kör alakú mezőkben próféták mellképeit ábrázolja, az ívzáradékban a hagyományoknak megfelelően Isten Bárányával. A képek sorrendje északról dél (a szószék) felé:

-Énokh
-Ábrahám
- Dávid
-Isten Báránya
-Jeremiás
-Dániel
-Éliás

A képeken a művészettörténészek az olasz trecento művészet hatását ismerik fel.
A 13. századi, nagyjából négyzet alakú hajót rosszul tűzték ki, így tájolása némileg eltér a körtemplométól. A templom világítását a keleti végfalon egy, a déli homlokzaton három, egyaránt félkörívvel záródó ablak szolgálta. A szokatlanul széles hajó közepén a régészek egy pilléralapot tártak fel; az ezen álló oszlopon fekhetett a hajót fedő síkmennyezetet alátámasztómestergerenda.

A nyári napforduló ünnepe, a kultikus tűzgyújtások ideje. Ez egyrészt a nap, másrészt a megtisztulás szimbóluma is. Az V. század óta a pogány hagyományokra visszavezethető kultikus tüzeket az egyházi liturgia átvette, a tüzet megszentelte. (Június 24. Szent Iván napja, azaz Keresztelő Szent Jánosnak, Jézus megkeresztelőjének az emléknapja.) Számos hiedelem fűződik a TŰZ-höz. Azt tartották a tüzek megvédenek a betegség ellen, a termést védik a jégveréstől. A tűz körül a fiatalok termékenység és szerelemvarázsló dalokat énekeltek. Szokásban volt a tűz átugrása is. Zamárdi változatban a még érintetlen lányokat hívják fel a tűz átugrására. Akinek ez nem sikerülne, vagy bizonytalan annak sikeres átugrásában azt férfiak átsegítik. Az erősen lekopott, hullámos felszínű sziklán egy vályúszerű mélyedést és ennek végén "tűzgödröt" látunk. A sziklához délről egy kör alakú, nehéz, faragott kő támaszkodik. A közelben álló kisebb kövön pedig két nyom látható. A legenda szerint erre járt a gyermek Jézus Szűz Máriával és Szent Józseffel szamárháton. A kő mellett elmenve, a szamár odakapott a szikla oldalán kinőtt fűcsomóhoz, ezért lett a kő neve Szamárkő. A két nyom pedig Jézus lábnyoma és a szamár patájának nyoma. Eddig a legenda. A régi öregek azt vallják, hogy a követ a tihanyi tűzhányó dobta át ide. Vagy a vízözön hagyta itt. Egy régebbi balatoni ismertető pedig azt írja: A Szentföldről hozták a keresztes vitézek. " Mindez mese. A valóság az, hogy a kő helyben képződött a vulkáni utóműködés idején. A mélyből feltörő gőzök és gázok, a forró víz és a benne lévő ásványi anyagok cementezték össze a homokot szilárd kőzetté. A szürke homokkőben megkövült csigák láthatók. Évezredekkel ezelőtt egy ismeretlen nép a kő körül "termékenység-varázslatot" mutatott be bizonyos szertartások között. A pogány isten-anya és napisten tiszteletére terményeket és állatokat áldoztak fel, égettek el, hogy bő termésük és sok állatuk legyen. Később a kelták is megülték e helyet, és a kő körül földvárat építettek. A honfoglalás óta a kő határjelként szerepelt. A múlt században a zsellérek kapták meg ezt a domboldalt legelőnek állataik számára. Itt őrizték disznaikat, birkáikat, kecskéiket, szamaraikat egy falkában. A gyerekek szívesen eljátszadoztak a kövön és környékén. 1942-ben Margittay Richárd író és villatulajdonos kutatta a kő eredetét és szerepét. A követ fehér ló áldozati kövének tartotta. Ajánlotta a kő megásását. 1961-ben a Balatoni Intéző Bizottság megásatta a kő környékét, de semmi értékesebb lelet nem került elő. A kő mellett, mélyen, kővésőket, kicsi, agyagból égetett női istenszobrokat, idolokat találtak, töredezve, cserepek kíséretében. A leletek egy része a megyei múzeumba került. Lóáldozat tehát nem volt, de varázslás: igen!

Az egykori Százdi apátságot még 1067-ben Aba nemzetségbeli Péter alapította és Szűz Mária tiszteletére szentelték fel. A monostorról az első írásos anyag az 1067-ből; Salamon király idejéből, az Aba nembeli Péter részére kiállított oklevélben maradt fenn. Aba nemzetségbeli Péter az Aba nemzetség három fivéreinek egyike, aki ekkor alapította meg az oklevél szerint a Százy (Százd) apátságot, a Keszi (Tiszakeszi határában lévő monostort, melyet birtokokkal is bőven ellátott.
Aba nembeli Péter ispán a monostornak szántóföldeket, legelőket, réteket; szőlőművelőket, szarvasmarhákat, juhokat, igavonó barmokat, disznókat, méheket és egyéb szükséges dolgokat adott. Ugyancsak a monostornak adta a fejedelem által neki adott Bubach nevű malmot molnárral együtt, valamint Szihalmon a Nagykereki erdőt, és szénakaszálásra és boglyagyűjtésre alkalmas réteket, legelőket és felsorolta még az ország más területén lévő apátságnak adott birtokokat, javakat is:

Szürnyeg (Scyrnik)határában levő pusztán 20 földművelő jobbágy telke
Solu falu melletti hely tartozékai: 104 szolga-telket, 30 lovast (2 magyar, 10 besenyő), 6 gyapjú és vászonkészítőt, 10 szőlő és méhes, 10 cserény a lovak számára, 100 ökör, 500 juh, 200 malac.
Damarad pusztán élő 14 család feladata a fahordás volt a monostor számára
Suruk pusztán álló Szent Márton kápolna. Az itt található magyarok hadnagya Mihály volt. Ők saját házuk után egy vödör mézet adtak, de ha szükséges volt, helyette egy szekér fát.
A Zekeres pusztán élők kétszer szolgáltak minden hónapban, s az apátot - akár hová ment - lovon kísérték.
Csabarákos (Chabarakusa) puszta hat szőlőmunkással, Gubach puszta hét halásszal, a Dunán lévő szigetek három ekével és három szolgával, az öt ekényi Nyivyg puszta földművesekkel együtt, a hét ekényi Ladany puszta öt halastóval együtt, Szeghalom puszta minden javával együtt. Szolgák feladata minden évben két ökröt, négy köböl (1 hl) bort, mindenki négy köböl (1 hl) sört, 10 kenyeret, egy tyúkot és két telek egy libát adott.
Az oklevél Dusnuky falu hat jobbágyának (Ivan, Ichy, Wachy, Zemy, Kokch, Ombroch) nevét is felsorolta. Az itt élő jobbágyok egy ökröt, száz kenyeret, 3 köböl mézsert, házanként két köböl sert, egy tyúkot, két jobbágy együtt hat libát. A két nép együtt 10 dénárt, valamint az egyház számára viaszt.
Az ajándékozó Aba nembeli Péter oklevelében leírta, hogy a királyt (a nagyfejedelmet és László fejedelmet) személyesen kérte, hogy e népek dézsmát két kancán és egy tyúkon kívül ne fizessenek, ezt is csak a plébános papnak keresztelésért és temetésért. A király és érsek ezt el is fogadta.
A Péter ispán által a monostornak adott adományok azonban nem tartalmazták az Aba nemzetség birtokait, mivel azok Péter halála után visszaszálltak a nemzetség megmaradt tagjaira (Péter két fivérére). A Százdi apátságnak adományozott birtokok azok voltak, melyeket Péter a fejedelemtől kapott.
Az apátság valószínűleg a tatárjáráskor pusztult el. Az alapító oklevél azonban egy a IV. Béla király által 1267-ben kiállított átiratban fennmaradt.

Az 500 éves szegedi ferences templom és kolostor, a Pannonhalmi Bencés Főapátság után Magyarország második legrégibb, ilyen jellegű épületegyüttese. templom boltozata hálóboltozatos. Boltozatának bordái nem kőből vannak, mint a hegyes, köves vidéken épült templomoknak, hanem égetett agyagból. A templom maga is téglából van, szemben elődjével, ami kőből volt. Ezeknek szebb darabjai bekéredzkedés esetén megtekinthetők a kőtárban. A templomnak csak az egyik oldalán vannak ablakok, mint ahogy az szokásos a gótikus templomoknál. Mérművei hiányoznak. A templomhoz még egy káptalanterem is kapcsolódik, aminek boltozata és mérműves ablakai még megvannak. A torony aljában sekrestyét alakítottak ki.
A torony a hazai ferences templomok sajátosságai szerint a szentély mellett foglal helyet, mert így zsolozsmázás közben előírt harangozást így könnyebben és egyidejűleg lehetett elvégezni. A tornyot a szentélypárkány magasságáig gótikus, földszinti részét négy fiókboltozat fedi bordák nélkül, a sarkokban egy-egy keskeny lizénával. A dísztelen bordás csillagboltozatú sekrestye keleti falát két keskeny, egyszerű bélletű csúcsíves ablak töri át.
A belső tér leghangsúlyosabb eleme a kora barokk jegyeket hordozó kétszintes főoltár csavart oszlopaival. Az oltárt 1713-ban Gráf Antal készítette Sarecz György, egy dalmát származású gazdag polgár költségén. Szobrai a Máriának behódoló szentek udvarképét ábrázolják. Az alsó sorban balról jobbra Szent Gellért püspök, Szent László és Szent István királyok, valamint Szent Adalbert püspök van. Fölöttük Szent József, Szent Antal, Szent Rókus, Szent János, Szent Ferenc, Szent Imre. Középen a Napba öltözött Asszony, Mária látható, amint a Szentháromság elé járul a gyarló emberiség bűneinek bocsánataiért. A lába alatti holdsarló az ellenséges hatalmak fölött aratott győzelem jelképe.
Ekkor helyezték el a főoltárban a Segítő Boldogasszony kegyképét. A legenda szerint a kegykép csaknem száz esztendeig rejtőzködött templom melletti Csöpörke tóban, míg egy lovát itató török katona meg nem találta. Ezt az eseményt ábrázolja a bejárattól balra eső oszlopon elhelyezett dombormű, amelyet Heksch Nándor készített Parobek Alajos festménye alapján.
Az oltárkép fölött a Mária monogram látható. A monogram fölött Isten szeme, mint a Szentháromság jelképe következik, amely ébren őrködve figyeli a jókat és a rosszakat egyaránt. Ez döntő szerepet játszhatott az alsóvárosi napsugaras házak 18. század végi kialakulásában. A főoltár két oldalán 17-18. századi síremlékek láthatók. A kriptában nyugszik a török alóli fölszabadító ostrom során elesett De la Vergne francia tábornok és számos, jobbára osztrák tiszt.
A templom mellékoltárai is ekkor keletkeztek. Ezek a Fekete Mária oltára, A tisztítóhelyen szenvedő lelkek oltára, Szentkereszt oltára (Piéta), Fájdalmas Szűzanya oltára, Szent József oltár, Szent Anna oltár. A Szent Antal oltár és a Szent Ferenc oltár a főhajót a szentélytől elválasztó diadalív két oldalához támaszkodnak.
A kapun belépve balról a tisztítóhelyen szenvedő lelkek oltára látható, melyet Hogger János 1747-ben készített. Az oltárképen stilizált barokk tájba helyezett kereszten függő Megváltó vére a kereszt lábát körülölelő kádba folyik. A kádat a megváltás előhírnökei és tanúi állják körül: Péter és Pál apostolok, Keresztelő Szent János, Mária Magdolna, Dismas, a jobb lator, Longinus – aki lándzsával megnyitotta a halott Jézus oldalát, Ádám és Éva, valamint Dávid király. Kagylóval merítenek a vérből és a Purgatóriumban sóvárgó lelkeknek nyújtják. A bűnbánó szentek azzal vigasztalják a tisztítótűzben szenvedőket, hogy ők is bűnöztek, mégis szentek lettek.
A szemközti kép a híres częstochowai kegykép művészi átköltése Morvai Andrástól 1740-ből, melyet a szegedi nép Fekete Mária, Szerecsön Mária néven emleget. Az eredeti képet Nagy Lajos király küldte 1382-ben tizenhat pálos szerzetessel Márianosztráról Czestochwaba, hogy Hedvig leányának, lengyel trónörökösnek új hazájában lelki támasza legyen. Arról készítette Sobieski János lengyel király az eredeti másolatot, amely Bécs török alóli felmentésének szimbóluma lett. Ez utóbbi festményről készült a szegedi, de itt Mária nem Szűzanya, hanem királynő képben jelenik meg. Az alsóvárosiak ezt a képet szeretik, mert az igazi kegyképpel, a főoltárképpel nem tudtak meghitt kapcsolatba kerülni annak magas elhelyezkedése miatt. A kép köré táblákra írott szövegek találhatóak, melyek a nép kéréseit, köszöneteit tartalmazzák.
Az idők folyamán elsötétült kép kultusza 1924-ben Juhász Gyulát is megihlette. A Fekete Mária című versének sorai a kép melletti falrészen márványba vésve olvasható.
A Szent Kereszt és a szemközti Fájdalmas Szűzanya tiszteletére szentelt oltárokat Aisenhut József készítette 1775-ben. Ő faragta a többi oltár szobrait is. Az utóbbi oltár üvegszekrényébe zárt, népies Piéta szobra a régi, az 1739-ben felszentelt oltárról került át ide. Fölötte a paradicsomi tudás fája látható, az almát szájában tartó kígyóval, míg a fából az oltár felső párkányzatán kereszt nő ki.
A Fájdalmas Szűzanya oltár mellett áll a Kapisztrán Szent János szobor, mely a budai Kapisztrán Szent János szobornak a kicsinyített mása. A mű keresztes zászlóval a kezében ábrázolja Hunyadi János hős papját, amint rohamra lelkesíti Nándorfehérvár védőit. Egyik mellékalakja a bástya falán kúszó riadót fújó magyar vitéz, a másik egy elesett török katona, aki még holtában is erősen fogja a lófarkas zászlót.
A következő Szent József oltár Szent Józsefet, az asztalosok, ácsok védőszentjét ábrázolja. A vele szemközti Szent Anna oltár a parasztgazdák védőszentjét ábrázolja. Szent Anna az asszonyok patronálója volt, női bajokkal, gyermekbetegségekkel fordultak hozzá. Ezt a két oltárt az 1740-es években emelték.
A diadalív jobb és bal oldalához támaszkodó Szent Antal és Szent Ferenc oltár képe Josef Hautzinger műve. Szent Antalhoz imádkoztak gyermekáldásért az asszonyok, férjért a hajadonok. A szentélyben is volt két késő barokk mellékoltár, melynek oltárképei az 1996/97-es helyreállításig láthatóak voltak: északon a Szent Vendel oltár (1771), délen a Nepomuki Szent János oltár (1777). A díszes, de mégis világos szerkezetű szószéket Gráf Antal faragta 1714-ben. Legfölül Szent Mihály arkangyal látható, alatta a frigyszekrény sátra, a Tízparancsolat kőtábláival, melyet háttérbe szorít az Újszövetség forrása, a Szentlélek elöl lebegő galambja. A hangvetőn négy angyalka ül, kezükben a Hit (kereszt), Remény (horony), Szeretet (szív), és Igazság (mérleg) szimbólumaival. Alul, a mellvéden a Jó pásztor és a négy evangélista szobra látható, melyek egy ismeretlen művész alkotásai 1781-ből.

Szűz Mária, Magyarország védőszentje

A hajó két freskója Szűz Mária hét örömét és hét fájdalmát ábrázolja Kontuly Béla tolmácsolásában. Az előbbi kép eseményei alulról fölfelé haladva: az Angyali üdvözlet, Mária látogatása Szent Erzsébetnél, Jézus születése, a Háromkirályok imádása, Mária és József megtalálják a 12 éves Jézust a templomban, Jézus megjelenik Máriának a Genezáreti tó partján, Mária mennybemenetele. A szemközti freskó részletei szintén alulról felfelé haladva: Krisztus sírba tétele, Levétel a keresztről, Jézus bemutatása a templomban, Keresztvitel, Krisztus elfogatása, Menekülés Egyiptomba, Golgota. Mindkét festmény a templom 1-1 oldalbejárata felett látható.
A Keresztút stációit 1746-ban készítették. Az oltárszobrokat jóval későbben, a hatvanas években Gráf Antal ferences fráter faragta. Ő tervezte és faragta fából a sekrestyésszekrényt is, amelynek ajtóira 1760-ban és 1763-ban Hogger János és Falusy Zsigmond festményeit illesztették. A barokk stílusú főkaput, a templom belsejében levő kőkeretes ajtókat 1737-ben állították fel. A kapukat minden bizonnyal budai kőfaragók készítették. A kolostor kapuját szegedi kőfaragók készítették. A barokk berendezéssel a templom gótikus szerkezetét nem bontották meg. Egyedül a kóruskarzat változtatta meg a belső térnek a bejáratot követő részét. Az 1742-ben épített, majd 1776-ban megújított kóruson 1903-ban helyezték el az Angster és fia által épített orgonát. Az első orgonát azonban már 1711-ben felállították Diánovics János dalmát származású városi tanácsnok költségén.
Schneider Vendel házfőnök nevéhez fűzhető a templom 1937-es jelentős mértékű felújítása. Porabek Lajos 1938-ban oly mértékben átfestette a Keresztút stációit, hogy eredeti kvalitásai nem ismerhetők fel.
A főbejárat előtt áll Szűz Mária, Magyarország védőszentjének barokk szobra 1724-ből, melyet 2007-ben felújítottak.
A templom oldalkapuja felett található Mátyás király emlékműve, mely a bautzeni másolata. Az 1930-as években helyezték ide (a dombormű egy másolata megtalálható a budai vár egykori Domonkos-templomának falán – ma a Hilton Szállóhoz tartozik – is, valamint az Epreskertben is, ahol a Magyar Képzőművészeti Egyetem műtermei és a Szobrász Tanszék kiállítóterme van elhelyezve). A teret, mely eredetileg a Barátok tere nevet viselte, ma Mátyás király térnek nevezik.

A soproni Szent György-templom gótikus, egyhajós belső terét az 1676-os tűzvész után több lépésben alakították át: a csúcsíves lezárású főhajót gazdag stukkóval díszítették és kétoldalt kápolnasorral keretezték.
1380-1430 között eredetileg gótikus stílusban épült. Mozgalmas, olaszos homlokzata a 17. századból származik, de rajta két gótikus domborművet máig megőriztek. Némileg az 1760-as években is átalakították. Eklektikus tornyát 1882-ben emelték.
A szentély melletti keresztelő kápolnában középkori freskótöredéket látni. A stukkódíszeket 1705–1706 között Pietro Antonio Conti készítette; berendezése is többnyire 18. századi.
A templomban található Magyarország legrégebbi orgonája, Johann Wöckherl bécsi mester műve 1633-ból.

Szabadon, ingyenesen látogatható.

A 15. században bányavárosnak számító Nagybörzsöny település központjától távol, dombtetőn emelkedik a tökéletes arányú román stílusú falusitemplom, amelyet 17. századi kőfal övez. A templom szentélye középkori szokás szerint keletre néz, vagyis keletelt. Karcsú tornya (3-4. emeletén ikerablakokkal) a nyugati homlokzat előtt emelkedik. A hajónál jóval alacsonyabb szentélyfélköríves (ívsorokból álló főpárkánnyal). A bejárat a déli oldalon nyílik, fölötte három jellegzetes félköríves román tölcsérablak. A szentélyen is van a déli oldalon egy egyszerű ablak. A templombelsőben a hajó síkmennyezetes, az apszis boltozata negyedgömb alakú. A hajótól a szentélyt diadalív választja el. A torony földszintje dongaboltozatos.
A főpárkány tükreinek különlegessége: a 19 bajuszos tatár feje. A fejeknek története van, ugyanis jól látható, hogy 20 fejnek van kialakítva ív, viszont csak 19 fejet faragtak az ívsorba. A fejek a faluba betörő és legyőzött tatárokat szimbolizálják, elrettentésül is a tatároknak, hogy hasonló eset ne következzék be újra. A támadásban megmenekült egyetlen bajuszos barbárnak meghagyták a helyet az ívsor végén, ha esetleg visszatérne.

Szent Miklós kápolnája Kehida temetőjében áll. Helyrajzi száma: 045/2, műemlékvédelmi törzsszáma 6511. A középkori Kiskallos (más néven: Karacsfölde) falu templomát Orosz fia, Karacs építtette a 13. század közepén. 1341-ben(?) Komáromi Miklós földbirtokos védőszentjének, szent Miklósnak szenteltette. Kiskallos a 15. században a Kanizsaiak tulajdonába került, és ekkor beolvasztották a szomszédos Kehida faluba. A templom a 17. században megrongálódott, ezért 1719-ben kijavították, és azóta temetőkápolnának használják.
Hajója alatt van a Deák család a 19. században épített kriptája Deák Ferenc felmenőinek sírjaival. 1945 után a kriptát feltörték, a barokk berendezést szétverték, a sírokat feldúlták.
1975-ben és 2000–2001-ben is helyreállították. A keletelt, egyhajós épület szabadon áll. Szentélye félkörívben záródik. A hajót nyeregtető, a szentélyt kontyolt nyeregtető fedi. Homlokzata oromzatos. A hajó déli oldalán két, a szentélyen három félköríves résablaka maradt meg, a hajó déli oldalán félköríves kapu nyílik. Déli falán farkasfog díszítésű párkány fut végig. Tornya nincs.
A hajó nyitott fedélszékes, a szentély boltozata negyedgömb.
Berendezés: az oltárretabló 18. századi.

A kecskeméti Szent Miklós-templom, más néven a Barátok temploma, vagy Ferences templom a város katolikus hitéletének egyik központja, Kecskemét legrégebbi, ma is álló épülete. A templom a 13. század végén épült, gótikus stílusban, később több ütemben bővítették. Középkori szokás alapján úgy építették, hogy a város védőszentje, Szent Miklós ünnepén a lemenő nap megvilágíthatta a főoltárt. A templomot említő első írásos emlék 1475-ből maradt fenn. Érdekesség, hogy a reformáció kezdetén a helyi katolikusok és reformátusok felváltva tartottak istentiszteleteket a templomban. 1647-től a ferencesrendi szerzetesek használták, innen ered a „Barátok temploma” név.
Később több bővítésen is átesett az épület, a hajó és a szentély meghosszabbításán túl a Szent Anna kápolna hozzáépítése voltak a jelentősebb mérföldkövek a templom életében. Az 1678-os tűzvész után a korábbi fatornyot már kőből építették újjá. 1777 és 1784 között a templomot barokkstílusban felújították, tornya copf stílusban 1799-ben lett megmagasítva. A romkert helyén álló temetőt is  1777-ben zárták be. Az utolsó komolyabb változtatásra 1931 és 1933 között került sor, ekkor alakították ki a lourdes-i kápolnát a templomot a főtértől elválasztó falnál. A romkert mai formáját 1974-ben nyerte el, Mayer Antal tervei alapján.

Őriszentpéter egyik fő látnivalója a román kori katolikus templom (Templomszer 17.). Műemlékvédelmi törzsszáma 7985, KÖH azonosító száma 8903. Szabadon álló, egyhajós téglaépület. A hajónál keskenyebb szentélye félkörívben záródik.
A később elbontott szentély kivételével megőrizte román jellegét. A kövek faragásának stílusa a jáki apátsági temploméhoz hasonló. Kívülről szemlélve legfeltűnőbb jellegzetessége a nyugati fal közelében nyíló déli bejárat bélletes kapuzata. Ezt egykor előtető védte, de ez elpusztult, csak a nyoma maradt ránk a falban.
A szentély északi oldalán sekrestye áll. A főhajót a szentélytől csúcsíves diadalív választja el. A hajó nyugati végében egy középoszlopos, két nyomott íves, egyetlen pilléren nyugvó román karzat, aminek oldalfalain két, illetve három ülőfülke látható. A karzatra külső falépcső vezet fel az északi falon ezt az 1929. évi tatarozáskor építették.
Nyugati oromfalát a homlokzatból kilépő torony tagolja. Ennek harmadik szintjén körablak látható, a harangok szintjén félkörívben záródó középoszlopos ikerablakok, fölöttük vakívsoros párkány. A gúlasisakos tornyot cserép fedi.
Déli homlokzatán a román stílusú kapu egylépcsős bélletű, pálcatagos, félkörívben záródik. Ezt a homlokzatot különböző méretű és bélletű résablakok és lizénák tagolják.

Magyarország sok szempontból legkülönlegesebb temploma a Szentháromság tiszteletére szentelt, egyhajós, nyugati tornyos, a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel ellátott, kőből és téglából épült, keletelt veleméri katolikus templom, ami a mostani falu déli végében található Papréten emelkedik.
Műemlék: törzsszáma 8135, KÖH azonosító száma 9510.
A veleméri templomot nem pontosan keletelték, hanem úgy, hogy a Szentháromság vasárnapján kelő nap első sugara a Szentháromság a szentély boltozatán lévő jelképére essen. Az építők és a freskót készítő Aquila János ezen kívül figyeltek a napfordulóra is. A templom tudós plébánosa, Kovács József megfigyelte, hogy a téli napforduló hajnalán a szentély délkeleti kerek ablakán besütő napsugarak a Madonna ölében ülő gyermek Jézust világítják meg elsőként. A téli napforduló Krisztus születésének ünnepe, Isten gyermekként megszületve belépett a történelembe. A sötétben a napkeltére várakozó templom méltó módon jelzi is ezt a korszakváltást: a kisded felragyogó arca mintegy életre kel a néhány perces sugárözönben. Sajnos e bámulatos fényjelenség manapság nem látható, mert a felkelő napot a közelmúltban telepített erdő fái eltakarják. Mindezen optikai hatások elérése érdekében a templom tájolása nem pontos, hanem a földrajzi kelet irányától 18,5 fokkal északnak tér el.
A templom egyterű, téglalap alaprajzú hajójához alacsonyabb, (a nyolcszög három oldalával) szögletesen záródó, boltozott szentély csatlakozik. A szentély tengelyét egy résablak, déli falát egy kerek ablak töri át. A hajót három résablak világítja meg. Ezeknek belül is van rézsűje — ami itt értelemszerűen nem a csapadék elvezetésére, hanem a fény terelésére szolgál. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a rézsű aszimmetrikus — miként maguk az ablakok is azok. Az aszimmetria célja a fény útjának szabályozása: mindent pontosan akkor világítson meg, amikor annak ideje van. Elképzelhető, hogy a megvilágítás sok Árpád-kori templomunkban kapott ehhez hasonlóan kiemelt szerepet, ez azonban a többi, hasonló korú templom átépítései és átfestései miatt már nem ellenőrizhető.
A nyugati homlokzat elé kiugró, négyzetes alaprajzú tornyot a földszinten kapuk törik át. A templom előcsarnoka a toronyalj; ide vezet a külső csúcsíves kapu. A templomhajóba nyíló belső ajtó gótikus, körtetagozatos. A torony nyugati homlokzatának három gótikus ablaka közül kettő lőrésszerű, egyenesen levágott, a legfelső díszesebb, mérműves — a torony másik három oldalán is van egy-egy ugyanilyen ablak.
A négyzetes toronyhoz csatlakozik a téglalap alaprajzú hajó, amit délről három, a szentély keleti oldalán egy csúcsíves, a szentély déli oldalán egy kerek ablak világít meg. A hajó északi és déli oldalán fennmaradt az íves téglapárkányzat egy része a párkányokat lezáró kőkonzolokkal — ezek közül három emberfejes, egy pedig egyszerű, sima.
A templomot főleg téglából, kis részben kőből és téglából vegyesen rakták. Az alapokat, a lábazatokat, a sarokarmírozásokat, a bejárat és ablakok kereteit — a körablak kivételével — kőből faragták.
A hajót a szentélytől diadalív választja el.
A szentély keleti ablakának könyöklőjét a kifestéshez lefaragták, hogy igazodjon Aquila János festményének vonalához. A szentély északi oldalán állt a pasztofórium, felső részén díszesebb oromzattal. Rómer Flóris leírta, hogy ennek legnagyobb részét nem sokkal az ő látogatása előtt ellopták úgy, hogy csak a háromszögű oromzat maradt meg középen ötszirmú rózsával meg a két csúcstornyocska.
A templomot egykor árok és sánc övezte.
Rómer Flóris leírásából tudjuk, hogy az épületet eredetileg kívül is festették. Így például a hajó külső falát a bejárattól jobbra szent Kristóf hatalmas freskója díszítette. Rómer leírása óta a külső képek leáztak; szent Kristóf ábrázolásából már csak a glória nyomai fedezhetők fel.
A közeli temetőben érdekes református fejfák láthatók.
A keskeny ablakok éles határú fényfoltokat bocsátanak az északi falra. Az ablakok rézsűit eredetileg valószínűleg fényvisszaverő anyaggal vonták be, és a fény terelésében lehetett szerepe a mostanitól különböző, eredeti padlózatnak is. Így például, ha a padlóra fényvisszaverő anyagot helyezünk, napéjegyenlőség idején egyszerre vetül a fény a két merkúrkalapos alakra, mintegy rámutatva arra, hogy e képeken ugyanazt a személyt láthatjuk különböző helyzetekben. Ilyenkor ugyancsak egyszerre világosodik ki Szent László, a középső király és a csillag — megfeleltetve ezzel a három magyar szent királyt a bibliai háromkirályoknak és a festészet eszközeivel erősítve meg a krónika azon passzusát, hogy Szent László a „csillagok közt fényes csillag”.
Pap Gábor és munkatársai 1976-os és 2005-ös vizsgálódásaik eredményeként fölfedezték, hogy az épület és a freskók elrendezésének sajátosságai miatt ezek a fényfoltok különféle jeles napokon az adott naphoz kötődő képekre vetül, emeli ki azokat.
A nyári napforduló, azaz a fénybőség idején a szentély résablakán belépő első fénysugár a Madonna köpenye alatt menedéket kereső bűnösöket világítja meg. A fényfolt továbbvonulva a küszöbnél áll meg: ezen a napon nem lép ki a hajóból, azaz kijelöli a templom hosszát. Az utolsó fénysugár a szentély méretét kijelölve a szentély és a diadalív sarkában hal el.
Napéjegyenlőség idején a fényjárás több kép egyidejű megvilágításával értelmezi az északi fal jelenetsorát, mivel ebben az évszakban a hajó ablakain behatoló fénysugarak közvetlenül nem, csak visszaverődve jutnak el. A déli ablakokon beeső utolsó fények egyszerre világítják meg Szent Lászlót és a keresztre feszített Krisztust.
A téli napforduló idején az alacsonyan járó nap fénye végig közvetlenül az északi falra esik. A legkeletibb ablakon bejutó fény délben a hajó és a szentély határán éri el a padlót, és onnan emelkedve végül a szentségházban enyészik el.