Erdélyi örökség:
A fontosabb erdélyi tájegységeket dolgozom fel, ahol nagyobb fazekas központok is működtek, például Nagybánya, Vámfalu, Kőrösrév, Torda, Nagyvárad, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, Székelykeresztúr, Nagyszeben, Barcaság stb.
3243 Bodony, Kossuth u. 55. szám alatt megtekinthető műhelyem és galériám, ahol bemutatókat is tartunk a látogatók számára, valamint vásárlásra is van lehetőség.
Ősi szkíta-magyar jelképekkel díszített kerámia, székely-magyar rovásírással
Hitvallásom: "Üzent utánam az ősi világ, vérembe lopta áramát.
Az utat én akartam, mert engem akart az út,
Magyar dicsőségünket, Kérlek Keressétek!" (Kőrösi Csoma Sándor)
Kerámiáimmal szeretném megismertetni a rég elfeledett ősi magyar, szkíta, hun, avar és pártus motívumvilágot, jelképrendszert, valamint a székely-magyar rovásírást az emberekkel itthon és külföldön egyaránt.
Főleg használtai tárgyakat készítek: boros készleteket, pálinkás készleteket, bögréket, ivócsanakokat stb, de dísztárgyak is szép számmal készülnek a műhelyemben: dísztálak különböző méretben, vázák, amfórák stb.
A teljes egészében kézzel készült alkotásaim megtekinthetőek a 3243 Bodony, Kossuth u. 55. szám alatti fazekas műhelyünkben, ahol édesapámmal Les Gábor fazekas népi iparművésszel dolgozunk és ahol vásárlásra, bemutató megtekintésére is lehetőség van.
Lőrincz Vitus 1933-ban, a bukovinai Istensegíts községben született. A bukovinai székely népművészet, a maroknyi magyar közösség érzésvilága, magyarsága, szívóssága, mindennapi küzdelmei adtak számára példát egy életre.
„Anyai nagyanyám és édesanyám szőttesei, édesapám fafaragásai, apai nagyanyám, özvegy Lőrincz Antalné - akit Kodály is felkeresett népdalgyűjtő útján Istensegítsen - gyönyörű népdalai jelentették az első gyermekkori művészeti élményeimet, amelyek későbbi munkásságom meghatározói. Miután bukovinai életünk lehetetlenné vált, 1940-ben és 1941-ben öt bukovinai székely falu megvált szülőföldjétől. Bácskába telepítettek bennünket. 1944 őszén viszontagságos menekülés következtében másodszor hagytuk el otthonainkat. 1945-ben Tolna megyében kezdtük újra az otthonteremtést szüleimmel és öt testvéremmel együtt. Az összetartozás élménye, egymás segítése, erősítése, a család és a gyermek szeretete és az őseinktől kapott hitünk segített át bennünket a sokszor tragikus körülményeken. Nem véletlen, hogy képeim elsősorban az emberről szólnak. A hitről, a szeretetről, az összetartozásról. A világi témák mellett sok bibliai tárgyú képet festek. Az anyaság, az anya és gyermekének szeretete Madonnáim mondanivalója is. Munkáimra a népművészet kimeríthetetlen kincsestára is hatással van és nyomon követhető.”
Lőrincz Vitus Budapesten a Művészeti Gimnáziumban érettségizett 1953-ban, majd a Képzőművészeti Főiskolán Jakuba János tanítványa volt. Kezdetben olaj- és akvarellképeket festett. 1964-ben, a bonyhádi zománcgyárban alkalma nyílt a tűzzománc technika megismerésére. 1972-74 között több hónapot töltött Ausztriában a Wiener Email- und Glasurfarbwerk Schauer et. Co. meghívására, ahol lehetőséget kapott technikai tudásának árnyalására.
„A fafaragás gyermekkorom óta kedves tevékenységeim közé tartozik. Nagyméretű zománc kompozícióimat gyakran fafaragással ötvözöm, egy ilyen nagy méretű alkotásom látható Csopakon, a Római Katolikus templomban, ahol a Szent István legendát és a Stációkat örökítettem meg, valamint Pakson látható egy közel öt négyzetméteres murális zománcképem, amelynek Életfa a címe.”
Lőrincz Vitus európai rangú, teljesen egyéni hangú kortárs alkotóművész, alkotásai szerte a világban köz- és magángyűjteményeket gazdagítanak az Egyesült Államoktól Ausztráliáig, Japántól Kanadáig.
Elérhetőségek:
+36 30 313 8911
lorinczvitus@freemail.hu