Császártöltés határában a löszpart alatt húzódik a Vörös-mocsár. A mocsár az egykori Duna-mederben keletkezett, több százezer évvel ezelőtt. A lassú feltöltődés által több méter vastag tőzegtelepek képződtek. A tőzeget évtizedek óta bányásszák. Az így keletkezett tőzeggödrökben fajokban gazdag vizes élőhelyek alakultak ki. A meredek löszfalakba vájt üregekben gyurgyalagok költenek.
A védett területet az országos kék sáv és a kék négyzet jelzésű utakon, valamint a Vörös-mocsár tanösvényen ajánlott látogatni. A 2 km hosszú tanösvényen a tőzeges mocsár jellemző életközösségeit, és a löszpartok madárvilágát figyelhetik meg a látogatók.
A tanösvény a császártöltési Csala-csárdától indul az 54.-es főút 68 km-nél és Császártöltés előtt egy üzemen kívüli téglagyárnál végződik.
A Vörös Sün Ház Budapest ma is álló és használt legrégebbi épülete. Napjainkra már nem eldönthető, hogy neve honnan származik: a ház megnevezése vagy a benne működő fogadó neve volt-e előbb. 1260 körül épített korai gótikus házak összeépítéséből alakult ki a mai épület, több középkori lakóházból a 18. században egyesítették. Az 1300-as években Konth Miklós nádor (a Pálffy grófi család ősapja) is a ház tulajdonosa volt. 1686-ban az épület előtt esett el Buda utolsó török kormányzója, Abdurrahmám Abdi Arnaut pasa. Sokáig ez volt a vár egyetlen vendégfogadója. 1764-ben az épület korábbi kertjében tánctermet építettek, majd Felix Berner osztrák színigazgató javaslatára színpadot is kialakítottak benne. Az 1760-as években ebben az épületben tartották Budán elsőként színházi előadást, majd ez az épület adott otthont a Verner színháznak. Ez a társulat volt az első magyar gyermekszínház. A társulatot alkotó 6-14 éves gyermekek nem csak az épület nagytermében játszottak, hanem sikeres vidéki turnékat is bonyolítottak. 1773-ban Nepauer Mátyás budai építőmester vásárolta meg az ingatlant. Azonnal kérelmet nyújtott be Albert főherceghez, hogy a kertjében 9 éve épített tánctermet nyilvános bálok céljaira használhassa. Aztán 1776-ban a budai városi tanács véleménye alapján kérelmét elutasította, mivel nem volt szükség több redutra. 1783-ban határozta el az uralkodó a kormányszékek Pozsonyból Budára telepítését. Mivel a Vár egyetlen fogadója – a Vörös Sün – ekkora forgalomhoz 7 szobájával kicsi volt és korszerűtlen, a magisztrátus felszólította a tulajdonost, Nepauer Mátyást az épület bővítésére, de az nem tudott, vagy nem akart a felszólításnak eleget tenni. Ekkor a fogadó működtetési jogát Heinrich Bulla bérelte tőle. Meyer Johann fogorvos 1789-ben meghirdeti Pestről Budára költözését a Vörös Sün fogadó 8. sz. szobájába, ahol jobb körülmények között fogadhatja pácienseit. 1798-ban ő és Karl testvére (szintén nagy gyakorlattal rendelkező fogász) ezen a címen rendel, vagyis a rendelőben így ketten dolgoznak. A vár első fogadója 1805-ig működött. 1820-ban helyezték el az épület homlokzatán a Vörös Sün domborművet, ami a A „ZUM ROTEN IGL” fogadó cégére volt. Később kabaré is működött az épületben. 1959-ben felújították az épületet.