A közel száz éves épület a település legfrekventáltabb helyén, a Szatmárcseke és Tiszabecs felé elágazó utak kereszteződésében található. Penyige híres gyümölcséről és annak felhasználásáról. A szilvából készült termékek évszázadok óta fontos szerepet töltenek be az itt élő emberek életében. Valaha a szegény ember gyümölcsének nevezték. A „penyigei” vagy „nemtudom” szilva gyakorlatilag vadon növő, a kertekben is gondozást alig igénylő, apró gyümölcsű, nem magvaváló, hamvas-kék héjú, sárga húsú, édes, aromás ízű gyümölcs. Ebből készül a híres penyigei szilvalekvár és szilvapálinka. Ismertsége az országhatáron túlmutat. A szilvából cukor és egyéb anyagok hozzáadása nélkül készül a lekvár. Színe sötét, állománya kemény, de még kenhető. Jól eltartható tartósítószer és pasztőrözés nélkül, mivel szárazanyag tartalma 60-61%.

A lovasmúzeumban a bábolnai lótenyésztés történetét mutatjuk be különböző emléktárgyak segítségével. Többek között iratok, térképek, könyvek, festmények, fotók, szerszámok és különböző használati tárgyak, oklevelek kerültek kiállításra. Ezek az emlékek, emléktárgyak mindegyike mesél. Mesél a múltról, arról a több mint 200 esztendőről, amely az alapítás óta eltelt. Mesélnek az eseményekről, a híres lovakról és lovasokról, mindazokról, akik munkájukkal, tevékenységükkel és teljesítményükkel hírnevet, megbecsülést szereztek Bábolnának az országhatáron belül és azon túl is.

A múzeumot a kalocsai paprikagyár (KAGE) és a Magyar Mezőgazdasági Múzeum alapította 1977-ben a paprika hazájában. Kalocsa Szeged mellett a magyar paprikatermesztés legjelentősebb központja. Paprikagyárának termékei világhírűek. A Szent István Háznak nevezett érseki épületben a paprikafűszer előállításának teljes folyamata és eszközkészlete látható, a hagyományos mozsaraktól az Elekes-féle magmosón át a mai berendezésekig.

A környéken egyedülálló gyűjtemény ma már több mint kétszáz darabból álló ?ruhatár?. Az első palástot Széchenyi Katalin grófnő 1747-ben ajándékozta a kegyszobornak, példáját sokan követték. A múzeum a Mária-kegyszobor templomával egybeépült egykori kolostorban található. A Máriához imádkozó hívők adományozták a színpompás hímzésekkel (gyakran népies motívumokkal) díszített palástokat. Ezekkel minden második hét péntekjén, hagyományos rituálé keretében öltöztetik fel a Mária-szobrot.

A Matyó Múzeum - melynek fő feladata a népművészeti és népviseleti anyag összegyűjtése, feldolgozása, valamint időszakos kiállításokon való bemutatása - 1952-ben alakult, a volt Korona Vendéglő és Szálloda első emeletén. A matyó népviselet történetét és a hímzés fejlődését bemutató kiállítása 1953. július 26-án nyílt meg. A múzeum 1962-ben került a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatósághoz. Jelenlegi helyére 1964-ben költözött. A múzeum gyűjteményeinek jelentős részét a viseletek, hímzések, szőttesek képezik^ valamint megtalálhatóak benne a paraszti élet eszközei, bútorai, cserépedényei is. Jelenlegi állandó kiállítása - mely gazdag válogatást nyújt a múzeum gyűjteményeibből - 1975-ben készült "Matyó élet - Ünnepek és hétköznapok" címmel, Fügedi Márta forgatókönyve alapján.

Petrits család 1825 óta foglalkozik mézeskalács, gyertya, cukorka és egyéb édességek készítésével. Az évszázadok során a mesterségek apáról fiúra szálltak, jelenleg a hatodik generáció két képviselője is a vállalkozásban dolgozik. Az öt fős családi vállalkozás hagyományos módszerekkel, kézzel készíti a termékeit a mai kor minőségi elvárásainak megfelelően HACCP minőségbiztosítási rendszert működtetve. Célunk a jövedelemszerzés mellett a magyar hagyományok ápolása, és azok mind szélesebb körbeni ismertetése.

A Nagyrábén található Mezőgazdasági Hagyományok Gyűjteménye Ványai Gusztáv egyedülálló néprajzi magángyűjteménye, 10 év szorgos gyűjtő- és kutatómunkájának eredménye. A gyűjtemény gerincét alkotó Okos Gépek – Találékony Emberek című állandó kiállítás különleges időutazásra invitál a múltba, melyen a látogató betekintést nyerhet a 18-20. századi falusi gazdálkodás hagyományaiba. Az 1300 m2-en tematikus kiállítóterekben bemutatott 2500 tárgy egy része ránézésre ócska, szedett-vedettnek tűnő, néprajzi szempontból azonban igen becses. Többségük házi gyártmány, készítőjük évszázados gyakorlat szerint maga alkotta vagy alakította át, így a tárgyak nem csak az egykori falusi kultúra emlékeit, hagyományait, de alkotójuk képességeit, tudását, ízlését is őrzik. A tárgyak régies, tájszavas elnevezése, mint a brigigyó, fintok, palóka, gyalázka, légely, szerhát, triőr vagy vonyogó, a néprajzi ismeretek mellett különleges nyelvészeti élményt is nyújt.

A Mezőgazdasági Hagyományok Gyűjteményének otthont adó porta melléképületében 1957 óta pálinkafőzde áll, ahol 15 éve Ványai Gusztáv főzi a pálinkát. Az ötféle gyümölcsből – alma, barack, meggy, szilva és törköly – helyben főtt párlatokat a vendégek rendhagyó gasztronómiai program keretében kóstolhatják végig, melyhez a különleges hátteret a néprajzi gyűjtemény, a kulináris élvezeteket a pálinkák mellett a tájegységre jellemző ételkülönlegességek adják.

Nyitva tartás:

A Mezőgazdasági Hagyományok Gyűjteménye előzetes bejelentkezéssel látogatható.

Belépőjegy:

Felnőtt: 800 Ft

Diák/Nyugdíjas: 400 Ft

Tárlatvezetés: 2000 Ft / csoport

Programlehetőségek:

-         Rendhagyó történelemóra

-         Múzeumpedagógiai foglalkozás

-         Csapatépítő tréning

-         Pálinkakóstoló

A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát területének termeléstörténete tekinthető meg Békáspusztán, a hajdani Montenuovo-uradalom gazdasági központjában. A volt méntelepi istállók egy részében alakították ki az országosan is elismert agrártörténeti kiállítást.

Az abaúji hagyományos paraszti gazdálkodás emlékanyagának megmentését a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Barátainak helyi köre vállalta. A múzeum kiállításán a mezőgazdasággal, az állattartással, a szövés-fonással kapcsolatos tárgyak láthatók. Különösen gazdag a mérőeszköz-gyűjtemény.

Alig egy évtizede újabb, ugyancsak európai hírű nevezetességgel gazdagodott a falu: a Németországban élő dr. Nienhaus Rózsa magángyűjtő jóvoltából háromezer művészileg megmunkált tojás került Zengővárkonyba. Ez képezi a 2000-ben megnyílt Míves Tojás Múzeum gyűjteményének fő részét. A tojást alapul vevő művészi alkotások állandó kiállításon tekinthetők meg. A tárlókban alkotónként és tájegységenként rendezték el a tojásokat, amelyek tizenkilenc ország művészetét mutatják be. A Kárpát-medence, valamint Európa más részeinek tojásdíszítő művészete mellett számos alkotás Kína, India, Izrael és Indonézia hagyományaiba avat be. A múzeumba látogatók a tojásfestésen kívül olyan különleges művészi technikákkal is megismerkedhetnek, mint például a batikolás, a drótozás vagy éppen a tojáspatkolás. A mintegy harmincféle eljárással készült alkotás között találni horgolt, viaszlevonatos, karcolt, maratott vagy éppen szalmarátétes tojást is.

Az 1945 után keletkezett legnagyobb népi iparművészeti gyűjtemény Kecskeméten látható, a régi serházban. Ezt a tágas, boltíves épületet 1793-ban építtette a városi magisztrátus, jövedelme kiegészítésére. A bevételek csökkenésekor laktanyává alakították, majd 1917-től városi szeszfőzdeként működött, ahol a walesi herceg révén híressé vált kecskeméti barackpálinka is készült. Ez a tevékenység 1982-ig folyt itt. A város jellegzetes épületét 1983-ban helyezte védelem alá az Országos Műemléki Felügyelőség. A város és a megye vezetői ebben az évben döntöttek úgy, hogy a szeszfőzde épületében adnak helyet a Magyar Népi Iparművészet Múzeumának. A több évtizede gyűlt, kiállításokon részlegesen vagy ritkán látható értékes gyűjtemény így állandó otthonra lelt. 1984. decemberében nyílt meg Kecskeméten az állandó népi iparművészeti tárlat, mely egyedüli az országban. A legidősebb nemzedék, neves alkotók - pl. a fafaragó Kapoli Antal és fia, a hímző Kis Jankó Bori, a fazekas Kántor Sándor, Gerencsér Sebestyén - munkái mellett a fiatalabb, még ma is aktívan alkotó korosztály munkái is megtalálhatók a kb. 800 m2-es kiállítóhelyen, kellően reprezentálva hazánk etnikailag jeles tájainak népi iparművészetét. Később az állandó kiállítás az úgynevezett Zana-gyűjteménnyel bővült.

zentendre egyik legrégebbi falusias jelleget őrző, hangulatos épülete a megye néprajzi, népművészeti kiállításainak helye, melyben kétévente nyílnak időszaki kiállítások. Célja, hogy Pest megye múzeumainak tárgyi anyagát felmérve, szintetizálva mutassa be a megye néprajzának egyes fejezeteit. A házat 1974-ben vásárolta meg Pest megye a római katolikus egyháztól. Helyreállítás után 1977. május 6-án nyílt meg. Az eredetileg fazsindelyes épületet 1779-ben a koronauradalom építette iskola céljára, két osztálya, két tanítója volt. A Szentendrét ért 1800-as nagy tűzvészben leégett a zsindelytető, és megrongálódott a katolikus templomhoz felvezető fedett "fagrádics" is. Kijavították, de mivel az iskola az idejáró 200 tanuló számára szűk lett, 1 805-ben a templomtéren új iskolát építettek, a régit átalakították tanítólakássá. 1845-től kezdve pedig az 1960-as évekig a mindenkori harangozó lakása volt. A XVIII. századi épület különlegessége, hogy alápincézett, ezáltal emeletes ház benyomását kelti. A pince kőfalú, melyen az eredeti vastag talpgerendákra helyezett háromhelyiséges, patics falú, azaz vesszőfonásos, agyaggal tapasztott ház áll. Ennek szerkezetét a múzeum fülkemetszetekkel mutatja be. A pince mennyezetét ma is a XVIII. századi széles deszkaborítás takarja.

Gábor Lajos 1952-ben hagyta a városra a mai múzeum épületét (Kalocsa, Tompa M. u. 5-7.) Akkoriban a szomszédos épületekben a kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövetkezet készítette népművészeti termékeit. A rendszerváltás után, a Háziipar megszűntével a Kalocsa-Korona Tours Utazási Iroda felvásárolta a múzeum melletti épületeket és kialakított egy folklórpresszót és egy bemutatótermet is. Maga a tájház az ún. "partos ház"-ak közé tartozik. Dombra építették a lakóépületet, mely a Duna közelségéből adódó esetleges árvíz esetén védve volt. Vályogból készült, így télen tartotta a meleget, nyáron pedig hűvöst adott. A tetőt náddal fedték^ a kéményen kereszt hirdette lakosainak vallásosságát. Az ilyen jellegű parasztházak általában 3-4 szobásak voltak. Az ún. tiszta szobát a család csak ünnepnapokon használta, vagy ha messziről jött vendég érkezett. Falait az asszonyok szabad kézzel pingálták: az erdők, a mezők és a képzelet virágaival. A második helyiség a konyha volt. Érdekessége a nyitott kémény, ahol télen kolbászt füstöltek. A meleget a kemence szolgáltatta: ebben sütötték az asszonyok a kenyeret is. A következő szoba a lakószoba, a család mindennapjainak színhelye. Egyszerre több generáció is együtt élt ebben a szobában: nemcsak a szülők és a gyerekek, hanem sokszor a nagyszülők is. Természetesen nem hiányozhattak a falakról a szent képek sem: a család katolikus hitének jelképei. Az utolsó szoba korábban kamra volt, ahol most egy kis kiállítás keretében követhetjük nyomon a kalocsai népművészet fejlődését. Hiszen a kalocsai hímzés nem volt mindig ilyen színes. Korábban fehéren fehéret hímeztek, majd később jött hozzá a fekete, piros és a kék szín. Ezeket a színeket akkor még növényekből nyerték. Később, úgy a harmincas évek végétől vált sokszínűvé a kalocsai hímzésvilág.

Kiállításunk létrejöttét az a magángyűjtői felajánlás indította, melynek révén mintegy 150 darab XIX-XX. századi óbányai fazekasedényt kap községünk, amennyiben gondoskodik annak megfelelő elhelyezéséről, látogathatóságáról. Egyesületünk vállalta mindezt, s a község egyik középületében 1997. július 5-én megnyitottuk kiállításunkat. Szakmai segítségünkre volt Lantosné Dr. Imre Mária néprajzkutató, aki a témakör szakértője. A kiállítás esztétikus megjelenésében Bátori László faműves segített. Egyesületünk tevékenységét sokan támogatták pályázatok és egyéni felajánlások révén egyaránt.

Ópusztaszer a magyarság múltjának, történelmének, identitás-tudatának fontos helyszíne. Anonymus tudósítása szerint honfoglaló vezéreink ezen a helyen „ejtették szerét az ország minden dolgának”. Erre emlékeztet a millennium korában emelt emlékmű az egykor nagy jelentőségű középkori monostor romjai mellett. Már a XIX. század végén felmerült, hogy emlékhelyet alakítanak ki a monostor és az Árpád-emlékmű körül. Rendszeresen tartottak ünnepségeket az Árpád-ligetben, megemlékezvén a honszerző vezérről. Később ezeket az összejöveteleket nevezték „Szobori búcsúnak”.

A jelenlegi emlékpark gondolata 1970-ben született Erdei Ferenc közreműködésével. Ettől kezdve folyamatosak a feltárások a monostor romjainál, 1974-ben döntöttek Feszty Árpád panorámaképének, a Magyarok bejövetelének restaurálásáról és itteni felállításáról, 1978-ban megkezdődött a szabadtéri néprajzi múzeum kialakítása. Az 1982 óta Nemzeti Történeti Emlékpark néven működő múzeum és kirándulóhely, örökségpark ma mintegy félszáz látnivalóval várja a látogatókat.

Az Emlékpark látnivalói
 
A Rotunda (körépület) kiállításai: Feszty-körkép; Szer monostora és települése; Honfoglalás; Délvidéki kortárs magyar festőművészek; Promenád 1896; Az Emlékpark története; Reneszánsz Panoptikum, Királyi Koronák, Koronás Királyok; A csengelei kunok ura és népe; Őseink arcai; Magyar Tájak a XX. században Árpád-emlékmű

• Történelmi szoborpark 
• Szer mezőváros monostorromjai
• Csete-jurták
• Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény (skanzen)
• Gátőrház, árvízi kiállítás
• Tiszai halászat, fafeldolgozás emlékhelye
• Nomád Park
• Őshonos állatok
• Erdei tanösvény
• Vasútállomás

Szolgáltatások
 
Büfék
Szeri Falatozó: a főbejárat közelében, az ajándékboltok mellett. 
Gőzös Büfé: a skanzen és a Nomád Park közelében, az Erdészházzal szemben található.
 
A büfék körül igényesen kialakított, fedett étkezőhelyeken a gyermekek kényelmesen megpihenhetnek, elfogyaszthatják ebédjüket, uzsonnájukat. Férőhelyek: 60 illetve 150 fő.
 
Bográcsozási lehetőség az Emlékparkon belül kijelölt tűzrakó helyeken. Bográcsot korlátozott számban tudunk biztosítani.
 
Feszty Ajándékbolt
Kapható: A magyar történelemmel, a magyarság múltjával, kultúrájával, hagyományaival kapcsolatos könyvek, zenei CD-k, térképek. Feszty-körkép részleteivel díszített képek, naptárak, kirakók. Egyéb igényes ajándéktárgyak: tollkészlet, bögre, falióra stb.
 
Szatócsbolt
Korabeli kézműves termékekkel, a régmúlt idők édességeivel (medvecukor, krumplicukor stb.) várjuk a skanzenben a kedves látogatókat, gyermekeket.
 
Szeri Kemping
Kiváló szálláslehetőség többnapos osztálykirándulások esetére az Emlékpark közvetlen szomszédságában.

Parkjárat
20 perces sétakocsikázás az Emlékpark területén, zenés idegenvezetéssel.
 
Vándorkönyv
Az egyedi pecsétek összegyűjtése után névre szóló Mesterlevél illeti a jogos tulajdonost.

Szeri Csárda
"Ha mögmondtam, hát mögmondtam!"
 
Szeretettel várja minden  Kedves Vendégét az Emlékpark közvetlen szomszédságában található, megújult Szeri Csárda! Térjenek be egy jó ebédre, hogy ópusztaszeri látogatásuk még emlékezetesebbé váljék!
 
A kívül-belül megújult étterem különlegessége, hogy a betérők egy valódi, korhű betyárcsárdában találják magukat: a berendezés és a kiállított műtárgyak mind-mind igazi betyáros hangulatot teremtenek. A falakat híres betyárvezérek portréi, puskák, disznóláb-pisztolyok, pásztorkellékek díszítik, középpontban természetesen a Szeged környéki híres betyárkirály, Rózsa Sándor egyik legismertebb ábrázolásával.