Feldíszített, baba alakú kalács. Lakodalmak, pasziták (keresztelők) jellegzetes étke. A fumu készítése, ajándékozása és elfogyasztása Hetés és környékének sajátos népszokása. A tészta finomlisztből, tej, zsír, cukor, tojás és élesztő hozzáadásával készül. Tölteléknek diót, mákot, aszalt szilvát, almát, fügét, szőlőt szoktak beletenni, kinek mire van gusztusa és lehetősége.
A fumu évszázadok óta ismert ünnepi sütemény a dél-zalai falvakban. A hetési településeken „a 15-16. században is használatos sütemény-elnevezést (fumoly) éltetett tovább, de kora- újkori mérete és formája nem ilyen volt.”
A 19-20. század fordulóján a gyermekágyas asszonynak vitt étrend elmaradhatatlan fogása volt. Lehetőség szerint vasárnapra maradt az utoljára vitt étel: erre az úgynevezett „niézü”-re púpozott kosárral hozták az ételt a komaasszonyok, szomszédok, rokonok. Az utolsó ételvitelnél kimaradhatatlan volt régebben a pólyásgyermek alakú „fumu”. E tészta olyan nagyságú, mint egy csecsemő. Egyes helyeken fejkötőt tettek a fejére s az egészet az u. n. korozsmába beletakarták. „Ezen utolsó ételvivés alkalmával jó mulatságot, göcsejiesen „dáridombot” csapnak, melyen a komák, szomszédok s rokonok vannak jelen. Ilyenkor a fumut az Atyának, Fiúnak, s Szentlélekistennek nevében megkeresztelik, s a vendégek között szétosztják, kik abból esznek. Néhol ez volt a paszita.”
Ez a hagyományos sváb étel 2012-ben sikeresen megpályázta a Vidékfejlesztési Minisztérium által meghirdetett HÍR védjegy használatának jogosultságát. A gőzgombócra egy fesztivál is épül, amelyre az ország minden tájáról érkeztek látogatók, valamint rendszeres vendégek a település osztrák és finn testvértelepülésének.
Tejes kifli alaptésztából sodort, rúd alakú péksütemény, melyet hagyományosan speciális célra, a karácsonyesti böjtös vacsora egyik fogásához, a mákos gubához sütnek.
A gubarúd a mákos, illetve túrós guba alaptésztája. A feldarabolt, majd leforrázott gubarudat mézzel, mákkal vagy túróval ízesítve fogyasztották. A 14. században még kelesztetlen tészta. A guba valószínűleg finnugor eredetű hangfestőszó. Jelentése: egy fajta tésztaétel. 1833-ban már a mai értelemben használták.
A szegedi tanyákon kenyér- és (zsír, tejföl, tej nélküli) kalácstésztából készítették, melybe esetenként krumplit, mákot tettek. A 2-3 cm vastagra nyújtott ágakat 2 ujjnyi darabokra vágták, lisztezett tepsiben sütötték. Forró vízzel leöntötték, pirított zsemlemorzsába forgatva (esetleg mézzel) fogyasztották. Alsótanyán a 19. században sós tejben is ették. A katolikus és evangélikus családokban az ujjnyi vastagra sodort kenyértésztát a kenyér mellett, tepsiben sütötték. Néhány nap múlva ujjnyi darabokra vágták, szűrőre rakva leforrázták, ízesítőkkel (túró, mák, dió) tálalták.” Csongrádon a karácsonyi mákos gubát perecből készítették. Helyenként nagypénteken is fogyasztották. (Erre utaló mondás: Majd megtudják, ha kilenc nagypénteki gubát megesznek = a házasság kilenc év után bizonyul tartósnak.)
Gulyás Mihályné friss tejből, a szüleitől és nagyszüleitől tanult módszerrel készíti a sajtkülönlegességeket. A mesterséges tartósítószerek és adalékanyagoktól mentes termék nem csak finomabb, de egészségesebb is bolti társainál.
Ezek a sajtok a hajdúdrogi Gulyás Mihályné kezei közül kerültek ki. Gyerekkorában kitanulta a sajtkészítés mesterségét, hiszen édesanyja mellett már 10 évesen foglalkozott tejtermékekkel.
Forrás: Hajdúdorogi Polgári Összefogás Egyesület, http://hpoe.gportal.hu/gindex.php?pg=21541629&nid=4946675
A monostor gyertyamanufaktúrájában - melynek kialakítása és közvetlen irányítása az előző perjel, Kiss Domonkos atya nevéhez fűződik - hagyományos technikával, kézzel készítjük a mártott és öntött gyertyákat. A manufaktúrát jelenleg nem rendtag, hanem a faluban élő világi munkatársunk, Takács Nándor vezeti, aki a korábbi gyártási és technológiai hagyományok folytatója a műhelyben. Ugyanígy az elmúlt években kialakult formai választék képezi a kínálatunkat, amelyet kiegészít a műhely vezetőjének újító kreativitása. Természetesen igyekszünk nyitottak lenni a megrendelőink kérései irányában, és ha azok a vallott esztétikai elveinkkel nem ütköznek, akkor azokat mindenkor figyelembe is vesszük.
Két, egymással kis felületen érintkező páros zsemle mintha két darab kerek zsemle összeforrt volna. Felülete fényes, színe sárgásbarna. Bélzete egyenletesen apró lyukacsú. Íze kellemes, tejes aromájú.
A zsemle szó német eredetű, bajor-osztrák közvetítéssel került a magyar nyelvben; a német polgári lakosságú városokban 1395 óta ismert szó. A 15. sz. elején a Budai Jogkönyv már megkülönböztette a zsemlét a finom kenyértől. Mátyás király felesége, Beatrix az olaszos fehér zsemléket kedvelte. 1487-ben már a Zsemlesütő Gáspár családi név is jelezte a pékek közti megkülönböztetést. 1484-ben Székesfehérváron egy Zsemlesütő utcanév utal az itteni pékek munkájára. 1430-1450 között a bécsi Udvari Kártyán már zsemlét cipelő pékinast ábrázoltak.
A nyugat-magyarországi, alsó-ausztriai vándorutat bejáró péklegények valószínűleg dél-német, osztrák területekről hozták Magyarországra a középkor végén a páros, ikerzsemle sütésének módját. Kétféle módja volt az ilyen zsemlekészítésnek; a nehezebb vajas, és a vizes könnyű változat. Utóbbit a pékmesterek céh remeknek is készítették. A pékcéhek idejében „Zwilling Semmel” névvel illették az ilyen páros zsemléket, amelyek a céhek szimbólumai között is megtalálhatók, így pecséten, tányéron stb. A páros zsemle a nyugat-magyarországi városok, német hatásra kialakult pékterméke volt. Egy győri, 1815-ből származó céhes cégéren is ábrázolták.