A porta speciosa magyarul ékes kaput, gyönyörűséges kaput jelent. A középkorban Esztergomban és Pannonhalmán neveztek így kapukat. Magyarország egyik legjelentőseb szobrászati emléke az esztergomi porta speciosa, ami az 1010 körül épült Szent Adalbert Székesegyház nyugati díszkapuja volt. Maga a templom a török időkig állt, alapjai a mai Bazilika építéséig megmaradtak. Barkóczy érsek idejében a Várhegyen talajegyengetéseket végeztek, amitől az ott álló minaret összedőlt, összetörve ezzel a díszes főkaput. Így csak négy-öt töredéke maradt ránk. 2009 szeptemberében a vízivárosi Hévízi bástya régészeti feltárása során is előkerült egy fehérmárványból készült mondatszalagnak a töredéke a porta speciosából. Szerencsére a baleset előtt készült róla részletes leírás. Ma darabjai a királyi várban működő Vármúzeumban tekinthetőek meg. Mellette van kiállítva egy harmadméretben rekonstruált, 1930-as évekbeli maketten a kapu teljes alakja. A kaput valószínűleg nyugati mesterek faragták erős bizáncias pompával, vonalvezetéssel. Először az oszlopok, és a díszítő faragások, oszloptartó oroszlánok, sasok készültek el. Az eredeti terveket azonban III. Béla idejében (valószínűleg 1190 körül) módosították. Ekkor új, márványberakásos képekkel díszítették, az eredeti faragásokat is felhasználva. A kapu két oldalán egymás alatt szentek és próféták alakjai láthatóak, valamint megjelenik rajta a király, III. Béla és Jób érsek portréja is. A vörösmárványból készült timpanonon Szent István látható, amint Szűz Máriának ajánlja fel Magyarországot. A Madonnától balra Szent Adalbert alakja jelenik meg. A szemöldökfa alján két angyal fog közre egy kereket, valamint kivehető a vár és a székesegyház stilizált képe is. A kapu bélletét egymást váltó vörös- és fehérmárványból készült sorok díszítik. Fontossága abban rejlik, hogy ez az első ábrázolás, amin Szent István és Szűz Mária együtt szerepelnek, hitelesíti István király országfelajánlását. Ezen felül tanúja a korabeli politikai viszonyoknak is. Megfigyelhető, hogy kínosan ügyel az állami és egyházi motívumok, alakok egyensúlyára.
Porta speciosa
Aktív turizmus
A Malom-bástya, Prímási gépgyár vagy Petz-gyár az esztergomi Víziváros Berényi Zsigmond utcájában áll az Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi szomszédságában. Ipartörténeti műemlék. Az épület alapja, a Malom-bástya a Víziváros középkori várfalának része. Várdai Pál esztergomi érsek emelte 1543-ban két tapasztalt olasz parancsnok Alessandro Vitelli és Filippo Tornielli közreműködésével (előbbi harcolt az előző évben Buda-Pest ostromakor), hogy védelmet biztosítson a 15. századi reneszánsz vízemelő gépnek, ami ivóvizet juttatott a várba. A törökök még ugyanebben az évben bevették Esztergomot, és már ők építették hozzá a félkör alakú ágyútornyot a 17. században. Ez valószínűleg Szinán mester munkája. Az akkor még új építésű toronyról részletes leírást adott Evlija Cselebi. Leírása szerint minden emeletén ágyúk álltak. A vár visszafoglalásakor és a Rákóczi-szabadságharc során is megrongálódott az épület az ágyúzások során. Újjáépítése után érseki malom lett belőle, amit az itt fakadó források vize hajtott, a szomszédos dzsámiból pedig magtár. Az érsekség hazaköltözése után Rudnay Sándor ismét vízemelő berendezéssé alakíttatta, majd az érsekség 1866-ban vas- és rézöntő gyárat alakíttatott ki benne. Ekkor jelentősen átépítették. A gyár később a Petz testvérek tulajdonába került, akik az 1920–1930-as években kibővítették. A gyár 1937-ig üzemelt. Az itteni török források vizét bekapcsolták a városi vízvezeték rendszerbe. A kút napi 1200 m³ vizet szolgáltatott, de a víz oldotta a csövek anyagát. A víz megfertőződött, amit az 1965-ös árvíz csak fokozott, ezért le kellett választani a hálózatról. Az elkövetkezendő években a város vízellátása központi kérdés lett. Eközben az épület állapota nagyon romossá vált, ezért 2006-ban megkezdődött a felújítása. A tervek szerint a restaurálás befejeztével idegenforgalmi funkciót fog betölteni a szomszédos dzsámival együtt. Részben az épület alatt állnak az eredeti Malom-bástya romjai. A félkör alakú, előreugró rondella török építésű, ami eredetileg körülbelül 3 méterrel magasabb lehetett. A mai, historizáló része a 19. század elején épült. Téglalap alaprajzú, földszintes, nyeregtetős épület. Később ehhez épült az emeletes gyárépület.
Természeti értékek | Ökoturizmus
Kulturális örökség