A kenyérlángos kb. férfitenyér átmérőjű, kissé egyenlőtlen vastagságú (1-1,5 cm), többé-kevésbé kerek formájú. Illata, íze a friss kenyérével azonos. Kívül ropogós, belseje puha. Csak frissen, melegen fogyasztva finom, később megszíjasodik.

Kenyérsütéskor az első étkezésre fogyasztották. Natúr állapotban, vagy ízesítve önálló, laktató étel. Ma már országszerte ismerik és fogyasztják. A kenyérlángos szóösszetétel. A lángos lángnál sütött lepényt jelent. Története a 14. századig nyúlik vissza. Első írásos emléke 1700-ból való. 1730 körül az Alföldön a naponta hazajáró disznópásztorok, csordások részére sütötték, a fizetség elszámolásánál figyelembe vették. A kenyérlángos sütése azokban a régiókban volt jellemző, ahol jól keleszthető búzalisztből sütöttek kenyeret. Sütési technológiáját a paraszti háztartások kísérletezték ki: a már megkelt kenyértésztából annyi tésztadarabot szakítottak ki, ahány lángost akartak sütni. A tésztát elnyújtották, és a már felfűtött kemence fenekére az izzó parázs, a láng elé behelyezték. Hamar megsült. Melegen fogyasztották zsírral, vajjal, sűrű tejföllel megkenve. Ízesítés nélkül, önmagában is élvezhető. Sütötték káposztalevélen, karalábélevélen. A zöld levelek különleges ízt kölcsönöztek neki.

Kenyérsütés napján pótolta a kenyeret, ami ekkorra már elfogyott a háznál. Kenyérlángos mellé nem ettek más ételt.

A 19. sz. második felétől már nemcsak kenyérsütés napján készítették. A 19. sz. végétől elterjedt olvasztott sertészsírban, olajban sütött változata. Elsősorban piacokon, vásárokon, fürdőhelyeken működő kifőzdékben vált népszerűvé. A forró zsiradékban sült lángos megjelenése után a kemencében készülőt kenyérlángosnak kezdték nevezni.

A kenyérlángos íze, illata a friss kenyérre emlékeztet.

A kenyértésztából a szükséges tésztamennyiséget egyszerűen kiszakítják. Ugyanúgy kelesztik, mint a kenyeret. Az egyszerű változatnál, a frissen sült lángost foghagymás zsírral kenik. Igen elterjedt változat: sütés előtt sós, tejfölös, kapros túrót simítanak rá, ill. kockára vágott szalonnával és hagymával dúsítják.

Napjainkban elterjedt, hogy a kenyérlángos kenyérsütéstől függetlenül kemencében vagy a háztartási tűzhelyekben, tepsiben vagy sütőlapon sütik.  

A Kiskunsági Hagyományőrző, Kézműves és Turisztikai Egyesület tagjai jegyezték le a régi receptet, melynek alapján készül a KISKUNSÁGI MANGALICA KOLBÁSZ. Termékünk nem csak Magyarországon, de külföldön is elismert - a Slow Food Biodiverzitásért Világalapítvány prezidiuma -./prezídium=oltalom/.

Az Egyesület által szervezett ÖKOTÚRA útvonalon a gazdáknál közvetlenül is kóstolhatják a vendégek az ízletes különlegességet, valamint a tartási környezetben láthatja a vendég a nyugodt állatokat.

Knyihár Mihály gyermekkorában sajátította el a kolbászkészítés fortélyait és a családi recept alapjait megőrizve alakította ki a jelenlegi fűszerezést. 2006. óta árusítja a nevével jelzett házikolbászt vásárlói legnagyobb megelégedésére.

Az igazi Csabai kolbász hagyományosan 4 fűszer felhasználásával, tartósítószer és adalékanyagok nélkül készül sertéshúsból.  HIR Logó Igazán finom vastagkolbászt a november és március közötti időszakban lehet készíteni és a füsttel úgy tartósítani, hogy íze és zamata a következő szezon elején is kifogástalan legyen.

A "Csabai" jellegzetessége, a hozzáadott fűszerek harmóniája, amelyből egyértelműen csak a paprika karakteres ízét érezhetjük. A jó kolbász erős paprika nélkül elképzelhetetlen, így a leggyengébb fűszerezésből sem hiányozhat egy csipetnyi.

2012-ben HÍR (Hagyományok-Ízek-Régiók) védjegy használatára nyert jogosultságot a Knyihár féle vastag- és vékony kolbász. Ezen védjegyet olyan termékek kaphatják, melyek az adott tájegységhez köthetőek és minimum 50 éves múlttal rendelkeznek.

A Lectio Divina sorozatot 2000-ben indította el a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor (akkor még Cella), mely az eredeti elképzelés szerint elsősorban monasztikus irodalommal és hagiográfiával foglalkozó írások megjelenését segítette volna. Több éves szünet után Xeravits Géza és Baán Izsák jóvoltából 2005-ben indulhatott újra a könyvsorozat a L’Harmattan Kiadóval együttműködve, s azóta összesen 12 könyv látott napvilágot. Az eredeti elképzelés kicsit átalakult, a koncepció bővült: az eredeti témakörök mellett megjelent az igényes, de közérthető biblikus tanulmányok területe. 2008-ban a szerkesztőbizottság átalakult, Baán Izsák mellett Sághy Marianne (CEU Mediaeval Studies, ELTE, Sapientia) és Simon László OSB (Pontificio Ateneo Sant’Anselmo, Roma) vállalták a sorozat gondozását.

A kőtt túrós béles 6-8 cm-es kockára vágott tészta, melynek a közepébe teszik a tojással, cukorral összekevert túrót.  A tölteléket ráhelyezve, a tésztára mind a négy sarkát felhajtják, így rakják a tepsibe. Felülete sárgás- vöröses fényes színű.

Bélzete puha, a cukros túrótól édes zamatos, míg ha zöld kaporral és túróval készítjük, a kapor íz domináns.

Mutatós küllemű házi sütemény, frissen a legízletesebb, de kellemes ízét 1-2 napig megőrzi. Készítése nincs alkalomhoz kötve, bármikor megsüthető.

Kb. 50 cm átmérőjű, 8-10 szál tésztasodratból, (rudakból) kulcsolással kialakított, ünnepi alkalomra, elsősorban lakodalomra készített, kerek alakú termék. Fonásmódja speciálisan magyar, a kulcsolás a rácsozás egyik formája.

A kulcsos kalács a lakodalomban fontos szerepet játszott. Az Alföldön a mai napig készítik lakodalomkor.  A vőfély kulacsán kulcsos kaláccsal indult a lánykikérésre, így mentek a templomba is, majd a díszes kalács az ünnepi asztalra került. Ilyennel kínálták a vendégeket és a bámészkodókat. Ajándékba adták a papnak, a szomszédoknak, a maradékból pedig a legközelebbi rokonoknak csomagoltak. Ma lakodalmakra, családi ünnepekre (eljegyzés, keresztelő, névnap), húsvétra is sütik.

A kunsági perec egyetlen ágból, hurkolással jellegzetes perec alakúra formázott, 4-5 cm átmérőjű termék. Felülete aranysárga színű, fehér lisztes-sós foltokkal díszített, ízesített.

Lakodalmakkor az ifjú párt kísérő nászmenet női illetve kislány tagjai osztogatták a kunsági és kevi pereceket az úgynevezett “hívatlanok”-nak, a bámészkodóknak. Ez a szokás helyenként még ma is élő. A falusi búcsúknak elengedhetetlen kelléke volt régebben és ma is a kunsági és a kevi perec. A Nagykunságban a perecsütő asszonyok régóta háziiparként űzik a perecsütést. Számuk mára megfogyatkozott, alkalmi munkaként, elsősorban piaci árusításra és különböző ünnepekre készítik a kunsági és kevi pereceket. Ma már a pékszakma átvette a perecsütést, a kunsági és kevi perecet folyamatosan gyártják és forgalmazzák a régióban. A napi élelmiszerek között - az egyéb rágcsálnivalók mellett - előkelő helyet foglal el ez a kellemesen sós ízű kis perec.