A Száraz-Gerence völgyében, mintegy 50 m-es magasságban nyílik a Pörgöl-barlang háromszög alakú bejárata, mely a SΩ jelzésen közelíthető meg.
A barlangot a mészkő repedéseibe, hasadékaiba a felszínről bejutó víz oldó hatása hozta létre. Járatainak teljes hossza kb. 25 m, de a mintegy 18 m hosszú és 3-5 m széles előcsarnoka a domináns. Tetején, oldalán és hasadékaiban a mészkőben kialakult barlangokra jellemző sokszínű és többféle alakzatot formáló cseppkőbekérgeződéseket figyelhetünk meg, az oldalfalakban pedig könnyen kivehetőek az egykori tengeri élőlények megkövült maradványai.
A barlang egyike a Bakony legforgalmasabb denevér nászhelyeinek, benne 14 védett és fokozottan védett denevérfaj fordul elő.
A többszöri régészeti feltárások eredményeként bebizonyosodott, hogy már az ősember idején is lakott volt.
Aktív turizmus
A templomtól kb. 1 km-re van a Borostyán-kút remeteség, ahol 1015-tól Szent Günter, majd 1023-tól 7 évig Szent Gellért élt. A Borostyán-kő lábánál három bővizű forrás fakad.
IX. Gergely pápa 1230-ban kelt bullája említ két béli kápolnát, az egyiket Szűz Mária tiszteletére szentelve, - Bél Mátyással ellentétben nem Szent Günter, hanem - Szent Gellért sziklája felett, a másikat pedig Mária Magdolna tiszteletére szentelve, "Sorvul" kert felett. Valószinű, hogy a középkorban Szent Gellért sziklájának nevezett hely a Borostyán-kővel azonos.
Természeti értékek | Ökoturizmus
Az 1018-ban alapított monostor közepén, ahogy minden középkori bencés monostor esetén, kertet építettek, az Édenkert szimbólumát. Itt Bakonybélben a 19. században — a kor megváltozott természetszemléletének megfelelően — angolparkot építenek a szerzetesek. A béli bencés monostor jeles apátja, Guzmics Izidor 1834-ben angolpark telepítését kezdi meg, amit az elmúlt fél évszázadban inkább fakitermelésre használtak. A monostor 1998-as újraalapítása óta váltakozó intenzitással, de anyagi lehetőségeinkhez képest folyamatosan igyekeztünk rekonstruálni, alakítani, fejleszteni az arborétumot és a gyógynövénykertet.
Kulturális örökség
A Tájház egy szép gádoros parasztporta, melyben időszaki kiállításokat láthatnak.
A Fő utca középső szakaszán szembeötlő a barokkosan ívelt kapuval összekötött két épület. A jellegzetes bakonyi háztípust képviselő bakonybéli Tájház műemlék. Egy 1857-ben készült térkép már jelöli.
A szabálytalan négyszög alaprajzú külső, és a papucsra emlékeztető belső várat 1529-33 között építette a Podmaniczky - család. Urai rettegett rablólovagok voltak, akik a Gerence-völgyön átvezető É-D-i irányú kereskedelmi utat fosztogatták. Egy őskori földvár 10-10 m széles sáncárkai közé épült. A várfalakhoz épültek az őrség és a várnagy szállásai és a kastély. A belső vár alapterülete 7000 m alapterületű volt. A várat 1546-47 körül a királyi csapatok elfoglalták és lerombolták. A 18. század elején még tekintélyes várromokról tesznek említést a források.