Fertő-Hanság Nemzeti Park Tavi nádas, lápvilág, ártéri mocsárrét váltják egymást, mégsem járhatatlan, úttalan utakból áll a Fertő-Hanság Nemzeti Park. A Világörökség részeként jegyzett Fertő tó és vidéke Közép-Európa egyik legnagyobb madárrezervátuma, távcsővel "becserkészhetők" az itt élő szárnyasok és a pihenésre megálló vándorok. A parton a szikes pusztai tó sótűrő növénykülönlegességei figyelhetők meg, a környező dombokon számos ritka faj él. A Hanságban az egykor hatalmas lápvilág lecsapolások után is megmaradt láperdei, -rétjei, -tavai rejtenek különlegesen gazdag élővilágot. A Répce-mentén az ártéri mocsárrétek, az ország legnagyobb tőzikés ligeterdeje vár felfedezésre. A Fertő-táj nemzetközi elismertségét bizonyítja, hogy az 1970-es években magyar és osztrák része egyaránt tájvédelmi körzet lett, 1979-ben az UNESCO MAB programja keretében Bioszféra Rezervátummá nyilvánították, 1989-től pedig a Ramsari egyezmény nemzetközi jelentőségű vízi élőhelyei között is számon tartják. A nemzeti park kialakításánál a magyar és osztrák szakemberek az IUCN (Természetvédelmi Világszervezet) előírásait vették figyelembe, amelynek eredménye-ként három zónát hoztak létre: — a természeti vagy natúr-zóna, amely a nemzeti park érintetlen, fokozottan védett területeit foglalja magába (magterület), s ahol csak minimális emberi tevékenység folyhat, — a megőrző zóna, itt továbbra is folyhat hagyományos, természetkímélő gazdálkodás (legeltetés, kaszálás, nádaratás), — környező vagy ütköző zóna, a partmenti részek, települések, a Fertőrákosi-öböl idegenforgalmi szempontból jelentős területei, ahol a táj- és környezetvédelmi előírások betartása a legfontosabb.

A kastélyszállót átölelő ősfás, országosan védett arborétum valóban a pihenni vágyó vendégek menedéke. A közel 3000-féle fa- és cserje között szép számmal találhatunk impozáns méretű fákat a XIX. század végéről is. Az arborétumot 1972-ben kezdte telepíteni Festetich Andor, hiszen abban az időben a főúri kényelemhez hozzátartoztak a napközbeni kiadós séták, így a 4 hektár területű növényzetet 7,5 hektárrá fejlesztette. 1910-ben a kastély új tulajdonosa a kertészet és növénykultúra iránt elkötelezett báró, Baich Mihály fejezte be elődje munkáját. Az ő elképzelései nyomán alakult ki a ma is látható dús növényvilág, amelyet további hat hektárral növelt. Ebben segítségére volt az az 1920-as szőlőpusztulás, amely révén hatalmas területeket tudott vásárolni a környék szőlősgazdáitól az arborétum kiterjesztésére. Ha a vendégek az arborétum belseje felé veszik az irányt, teraszos kialakítású, pázsitos és virágos szegélyek mentén juthatnak egyre beljebb. Valamikor a századforduló környékén gyönyörű rózsakert pompázott itt, amelyet sajnos a világháború végleg elpusztított. A többszintes lombozat szűrve engedi be a napfényt, így hűs levegőt biztosít a nagy nyári melegekben is. Az elődök szakértelme a gazdag, változatos növényvilág megteremtése mellett a harmonikusan együtt élő, egymásba érő lombozatok látványában érhető tetten. Az ősfás arborétum egyik sarkában gyönyörű virágoskert nyomait láthatjuk. A kertre immár ráférne a teljes rekonstrukció, de még ebben az állapotában is élmény a gondosan kialakított, szépen nyírt törpepuszpángok által szegélyezett utakon járni, amely közvetíti számunkra a kései romantika hangulatát. Az arborétumban könnyen találkozhatunk mókusokkal is, akik egy akrobata ügyességével ugrálnak ágról-ágra kedvenc csemegéjük, a török mogyoró után kutatva. Elüldögélhetünk az öreg fák és cserjék árnyas lombjai alatt, ahol megélhető az időtlenség, a múlt századok véget nem érő nyugalma. A kastélyprogramok különlegessége az arborétum vezető kertészével tett, közel egyórás séta, amely alatt érdekes történeteket hallhatunk a kert születéséről és a növényekről. Az Arborétum nevezetességei az idős fenyők, a szelestei ezüst hársak, amelyek a park legnagyobb és legértékesebb egyedei voltak, de viharkárt szenvedtek, az idős szelídgesztenyefák, a liliomfagyűjtemény, a különböző bükkfák és tölgyek. Az Arborétumot 1952-ben országosan védett természetvédelmi területté nyilvánítják és a Szombathelyi Állami Erdőgazdaság Szelestei Erdészete kezelte 1969-ig. 1992. február 1-től a Szelestei Önkormányzat az Arborétum tulajdonosa és fenntartója.