Kiskunsági Nemzeti Park A Kiskunsági Nemzeti Park hazánk második nemzeti parkja. Hasonlóan a Hortobágyhoz, ez a táj is az ember és a természet sok száz éves együttélésének emlékeit őrzi. A nemzeti park értékes területei a Duna-völgy szikes pusztái, a Duna-Tisza közi homokhátság homokbuckái, mocsarai, az Alsó-Tiszavidék holtágai és ártéri erdői és a Bácska homokbuckái. Területének kétharmadát az UNESCO Ember és Bioszféra programja 1979-ben bioszféra-rezervátummá nyilvánította. Vizes élőhelyei a Ramsari egyezmény hatálya alá tartoznak és fokozottan védettek. Igazgatósága Kecskeméten található. A nemzeti park a Duna-Tisza köze legjelentősebb természeti értékekkel rendelkező területeit foglalja magába, melyek a Duna-menti síkságon, a Homokhátságon és a Tisza-völgyében találhatók. A kilenc különálló egységből álló Kiskunsági Nemzeti Park területe 53.000 ha. Élőhelyeit nagyobb részben szikes és homokpuszták alkotják. Vizes élőhelyei szikes tavak, továbbá mocsarak és lápok, valamint Tisza-menti holtágak. A tanyasi gazdálkodás, a pusztai állattartás és a mezőgazdasági kultúra hagyományai a természeti rendszerekkel együtt határozzák meg a kiskunsági táj egyedi arculatát. Ezek megismerését bemutatóhelyek és az egyes védett területeken található tanösvényekkel rendelkező látogatható helyek teszik lehetővé.

A két generáció munkájának eredménye, hogy az egykori ártéri erdő helyén az idős fák meghagyásával, hazai kertekből és külföldről hozatott fákkal és cserjékkel csodálatos kertkompozíció alakult ki. Az arborétum alapállományát jelentő erdő fő fajai: a kocsányos tölgy, a magyar kőris és a mezei juhar. Különösen szépek az idős tölgyfák. Nevezetes fa a mellmagasságban 6 m átmérőjű hármas platán: úgy tartják,hogy három, egymáshoz közel ültetett csemete összenövésével alakult kia fatörzs. Néhány más fának is látni itt termetes, idős példányát,ilyen a bíbortölgy, a vöröstölgy, a fekete dió, a török mogyoró. 2006 őszére elkészült egy multimédiás konferenciateremmel, kiállítási térrel ellátott, akadálymentesített látogatóközpont, ezen kívül egy látványtó és kilátó. Az arborétum telepítése a Szarvason arborétumot alapító Bolza József Tiszakürtre nősülő gyermeke, Péter és fia, József nevéhez fűződik. Ízlésükben nem az Európát járt ember szemlélete, az angol parkot utánzó főúri szenvedély érződik. Sokkal inkább a tiszatáji természet visszatükrözésének szándéka. A munkában nagy segítséget nyújtott a főkertész, Tompa Mihály. A nagyvonalú elképzelések kivitelezési munkái mellett féltő gonddal vigyázott a gereblyézett gyöngykavicsos sétautakra, a fordulókba telepített tarka virágágyasokra és a kastély előtti oldal formált puszpángsövényeire. Bolza József halála után még évekig őrizte a parkot. Az 1944-45-ös időszak a kastélyban és a parkban is a megpróbáltatások ideje volt. Az épületben katonai parancsnokság működött, a kastély berendezése jórészt eltűnt, illetve elpusztult, és sok pompás fa esett áldozatul. 1950-ben a kastélyba az akkor alakuló termelőszövetkezet irodái költöztek, majd hosszú távra eldőlt az épület sorsa: 1951-ben az elhagyott gyermekek nevelőintézete költözött falai közé. Az épület új szerepének megfelelően színpad épült s, a legszebb gyepfelületen futballpálya létesült. Mára sikerült visszaállítani a park eredeti állapotát. Nyitva tartás: Március 1-31. H-V 8.00-17.00, április 1-szeptember 30. H-V 8.00-18.00, október 1-31. H-V 8.00-17.00, november 1-30. H-V 8.00-16.00, december 1-február 28. H-V 8-14