A palóc népviseletű porcelánbabák mellett megtalálható a magyarság más tájainak népviselete is. Mind az ünnepi, mind a hétköznapi palóc népviseletre látunk itt példát.

zentendre egyik legrégebbi falusias jelleget őrző, hangulatos épülete a megye néprajzi, népművészeti kiállításainak helye, melyben kétévente nyílnak időszaki kiállítások. Célja, hogy Pest megye múzeumainak tárgyi anyagát felmérve, szintetizálva mutassa be a megye néprajzának egyes fejezeteit. A házat 1974-ben vásárolta meg Pest megye a római katolikus egyháztól. Helyreállítás után 1977. május 6-án nyílt meg. Az eredetileg fazsindelyes épületet 1779-ben a koronauradalom építette iskola céljára, két osztálya, két tanítója volt. A Szentendrét ért 1800-as nagy tűzvészben leégett a zsindelytető, és megrongálódott a katolikus templomhoz felvezető fedett "fagrádics" is. Kijavították, de mivel az iskola az idejáró 200 tanuló számára szűk lett, 1 805-ben a templomtéren új iskolát építettek, a régit átalakították tanítólakássá. 1845-től kezdve pedig az 1960-as évekig a mindenkori harangozó lakása volt. A XVIII. századi épület különlegessége, hogy alápincézett, ezáltal emeletes ház benyomását kelti. A pince kőfalú, melyen az eredeti vastag talpgerendákra helyezett háromhelyiséges, patics falú, azaz vesszőfonásos, agyaggal tapasztott ház áll. Ennek szerkezetét a múzeum fülkemetszetekkel mutatja be. A pince mennyezetét ma is a XVIII. századi széles deszkaborítás takarja.

Kájel Csipkeház Balatonendréden a múlt században nem volt hagyománya a csipkeverésnek. 1908-ban Kájel Endre református lelkész szervezte meg az első csipketanfolyamot Schwarz Erzsébet tanítónő szakmai irányításával. A trianoni békekötés után (1920.) az elcsatolt területekről Magyarországra jövő tanítónők számára szervezett csipketanfolyamot, akik azután a később megszervezett csipketelepeken továbbadták az endrédi csipke készítésének tudományát, ez a faluban élő lányoknak és asszonyoknak jelentős munka, és pénzkereseti lehetőség volt. Kájel Endre szervezése nyomán kb. 30-ra tehető a megvalósult csipketelepek száma az ország különböző pontjain. Kezdetben végcsipkéket készítettek, mintakönyv szerinti megrendelésre, melyek az akkori kor fehérnemű, asztalnemű és ágynemű díszítésének igényét elégítették ki, belföldi és külföldi piacokon egyaránt keresett volt. Később Kájel Endréné, Koroknai Zsófia nemcsak mintákat tervezett, hanem a kivitelezésének színvonala felett is szigorúan őrködöt az elkészített és behozott csipkék átvételénél. A tervezés folyamán a megrendelők igényei szerint alakította, kicsinyítette vagy nagyította a mintákat. Az Endréden készült csipkék mintája és anyaga igen változatos volt. Vékony, 150-180-as fonalból a finom fehérneműkhöz, vastagabb lenfonálból az asztalneműhöz ágyneműhöz készült szél- és betétcsipke. A gyárilag készült csipke megjelenésével a vert csipke iránti kereslet megszűnt, így a lakások díszítésre szolgáló különböző méretű terítők és ruhadíszek (pl. gallér) tervezése és készítése maradt csak fenn. A 150 éve, eredeti stílusban épült Kájel Csipkeházban bemutatásra kerül a családi gyűjteményt képező több mint 100 vert csipke, melyek tervezése és kivitelezése a család nevéhez fűződik.

A környéken egyedülálló gyűjtemény ma már több mint kétszáz darabból álló ?ruhatár?. Az első palástot Széchenyi Katalin grófnő 1747-ben ajándékozta a kegyszobornak, példáját sokan követték. A múzeum a Mária-kegyszobor templomával egybeépült egykori kolostorban található. A Máriához imádkozó hívők adományozták a színpompás hímzésekkel (gyakran népies motívumokkal) díszített palástokat. Ezekkel minden második hét péntekjén, hagyományos rituálé keretében öltöztetik fel a Mária-szobrot.

A közel száz éves épület a település legfrekventáltabb helyén, a Szatmárcseke és Tiszabecs felé elágazó utak kereszteződésében található. Penyige híres gyümölcséről és annak felhasználásáról. A szilvából készült termékek évszázadok óta fontos szerepet töltenek be az itt élő emberek életében. Valaha a szegény ember gyümölcsének nevezték. A „penyigei” vagy „nemtudom” szilva gyakorlatilag vadon növő, a kertekben is gondozást alig igénylő, apró gyümölcsű, nem magvaváló, hamvas-kék héjú, sárga húsú, édes, aromás ízű gyümölcs. Ebből készül a híres penyigei szilvalekvár és szilvapálinka. Ismertsége az országhatáron túlmutat. A szilvából cukor és egyéb anyagok hozzáadása nélkül készül a lekvár. Színe sötét, állománya kemény, de még kenhető. Jól eltartható tartósítószer és pasztőrözés nélkül, mivel szárazanyag tartalma 60-61%.

Az 1975-ben alapított mátészalkai Szatmári Múzeum a régió összegy?jtött szellemi és tárgyi örökségének legrangosabb központja. A múzeumban található Közép-Európa legnagyobb szekér-, kocsi- és hintógy?jteménye. A közel száz darabot számláló kiállítás gazdagon illusztrálja a népi teherhordás, a polgári és nemesi személyszállítás közlekedési eszközeit. Mindezeket a három részb?l álló, körpanorámás szekérszínekben tárják a látogatók elé. A gy?jtemény gazdagon mutatja be a magyar kocsik valamennyi alaptípusát és azok tájjelleg? változatait. A kiállítás kiemelked? darabjai: Grassalkovich-féle Viktória hintó, Eszterházy gálakocsi, gavallér kocsi, barokk halottashintó, kígyóvasalású szekerek, orosz és lengyel típusú szánok, lajtos és szivattyús t?zoltókocsik, társas vadászkocsi, Cziráky kocsi. Az állandó kiállításban kapott helyet a kovácsm?hely, a kerékgyártó m?hely, valamint a népi gazdálkodás és háztartás eszközkészlete is. A f?épületben a Szatmár-beregi fafaragásokat, a szatmári lábbelikészítést, valamint a népi díszít?m?vészetet és lakásbels?t bemutató állandó kiállítások találhatók. A múzeum legjelent?sebb képz?m?vészeti gy?jteménye az európai hír? fest?m?vészn?, Gábor Marianne érdemes m?vész életm? kiállítása, valamint Kertész Klára kerámiái. A múzeum adattárában ?rzik Luby Margit néprajzkutató több mint húszezer oldalas néprajzi gy?jtését. Két id?szaki kiállítóteremben - havonta megújuló képz?m?vészeti tárlatok valamint tudományos és ismeretterjeszt? el?adások várják az érdekl?d? látogatókat.

Petrits család 1825 óta foglalkozik mézeskalács, gyertya, cukorka és egyéb édességek készítésével. Az évszázadok során a mesterségek apáról fiúra szálltak, jelenleg a hatodik generáció két képviselője is a vállalkozásban dolgozik. Az öt fős családi vállalkozás hagyományos módszerekkel, kézzel készíti a termékeit a mai kor minőségi elvárásainak megfelelően HACCP minőségbiztosítási rendszert működtetve. Célunk a jövedelemszerzés mellett a magyar hagyományok ápolása, és azok mind szélesebb körbeni ismertetése.

Az Őrségi TeleHáz - az első magyarországi teleházak egyikeként - 1997 augusztusában nyitotta meg kapuit az Őrség szívében, Őriszentpéteren. Többfunkciós, közösségi élettér, információs pont, informatikai, oktatási, szociális és kulturális funkciókat lát el. Fenntartója helyi civil szervezet: az Őri Alapítvány. Célja a helyi közösség szolgálata naprakész tájékoztatás útján, az Őrség idegenforgalmának fejlesztése, természeti és néprajzi értékeinek bemutatása, a helyi hagyományok ápolása, kulturális és művészeti programok összehangolása és szervezése, a civil kezdeményezések felkarolása és támogatása.

Egyedi kisszériás, magas művészi értéket képviselő, igényes kivitelű díszműüveg, poharakat, kelyheket, italtárolókat gyártunk ólomkristály és kálikristály üvegből kézi technológiával. Igényes, magas színvonalú porcelánfestésünk nemzetközileg is elismert.