A csíramálé fényes, aranybarna, melegen folyós tejbegríz, hidegen a kacsazsír ikrás szerkezetéhez hasonlítható sajátos ízű paraszti, tájjellegű sütemény. Illata az alapanyagban végbemenő biokémiai folyamatoknak és a készítési eljárásnak köszönhetően enyhe kovászos uborka jellegre emlékeztet. A jellegzetes, fokozott édes íz a készítési technológia eredménye, ahogy a gabona keményítőtartalma a csíráztatás és a sütési hő hatására cukorrá alakul.
A Ceglédi Csíramálé alapja a keverék gabonából (3/4 rész búza, ¼ rész rozs) nyert tejszerű csíralé kivonat melyhez búzaliszt hozzáadásával készül az édesség. A rozscsíra alkalmazása még inkább kiemeli, fokozza az édes ízt.
Elsősorban az ország búzatermelő alföldi falusi településein a répacukor általános háztartási elterjedését megelőzően a téli hónapokban mindennapi ételként került az asztalra, ami a vidéki, nehéz fizikai munkához biztosította a szükséges energiaforrást. Később a készítése alkalmakra, ünnepekre csökkent, kifejezetten a húsvéti és a karácsonyi böjtök időszakához, a téli hónapokban évi néhány alkalommal, ami részben az időigényes és nagy odafigyelést igénylő készítési eljárásnak is volt köszönhető.
Napjainkban az egészséges táplálkozásra való igény eredményezte, hogy mind szélesebb körben a gazdag ásványi anyag és vitamin tartalma, igazolt rákmegelőző hatása végett üveges kiszerelésű táplálék kiegészítő édességként, élvezeti cikként is megjelent a bio boltok polcain.