A Béres Csepp és megújított, továbbfejlesztett összetételű változata, a Béres Csepp Extra egymással szervesen összefüggő, ezért egymástól el nem választható nemzeti értékek, az emberi felhasználásra szánt, magyar feltaláló által kifejlesztett gyógyszerkincs részei Magyarországon. A Béres Csepp hazánkon kívül is gyógyszerminősítést kapott több országban. A termékek egyediségét az adja, hogy a Béres Csepp és a Béres Csepp Extra a gyógyszerek anatómiai, terápiás és kémiai (ATC) klasszifikációja szerint ma is egyedülálló összetételű, gyógyszerformájú (belsőleges oldatos cseppek) és terápiás javallatú nyomelem- és ásványianyag-tartalmú roboráló gyógyszerek.
A Béres Csepp az elmúlt 40 évben folyamatosan az egyik legnagyobb forgalmú gyógyászati készítmény volt és jelenleg is az. Milliók köszönhetik neki egészségüket, gyógyulásukat, szenvedéseik csökkenését szerte Magyarországon.
Aktív turizmus
A Mária Magdolna-templom a kommunista diktatúra által lerombolt templomok egyike. A 13. században a tatár rombolás után vár épült a Várhegyen, amely már a 13. század második felében a maihoz hasonló felosztásban állt: délen a királyi szálláshely, középen a Nagyboldogasszony temploma (Mátyás-templom), északon pedig a Mária Magdolna-templom. A Boldogasszony templom volt a németajkú, a Mária Magdolna-templom pedig a magyar lakosság temploma. Ekkor a vár északi része a szombati nagyvásároknak helyt adó Szombathely tér volt, amely a mai Bécsi kaputól az Úri utcáig tartott, és beletartozott az evangélikus templom akkor még üres telke is. A tér délnyugati sarkán állt az eleinte egyhajós, majd 1400 körül háromhajósra bővített gótikus templom. Korabeli ábrázolások szerint a tornyot gúlasisak fedte. Használták levéltári anyagok tárolására, itt koronázták 1792-ben I. Ferencet. 1817-ben a kolostorba költözött a budai főparancsnokság, a templom pedig Helyőrségi templom lett, benne katonai istentiszteleteket tartottak. A kocsifelhajtókat lebontották, az 1820-as években a hagymasisakot harang alakúra cserélték. Az 1920-as években éjszakai díszkivilágítást és fűtőrendszert kapott, komoly változás azonban nem történt az épületen, bár Lechner Jenő már 1938-ban a torony gótikus arcának visszaállítását és a templom múzeummá alakítását szorgalmazta. Az 1944-es ostrom során több bombatalálat érte az épületet: a tornyon repedések keletkeztek, a 3-4. emelet északnyugati sarka leomlott; hosszházának tetőzete, a szentély és a kápolnák fala szinte teljesen beomlott. A gótikus tornyot Csemegi József tervei szerint 1950–52 között állították helyre. Az egykori templom méretét érzékelteti a toronnyal átellenben felállított gótikus szentélyablak (amely valószínűleg sokkal magasabban lehetett az eredeti középkori templomon). A barokk templomra csak a gótikus tornyon helyreállított, attól teljesen idegen barokk sisak emlékeztet. A déli oldalon több száz kis ablak nyílik, az ezeken keresztül beszűrődő bőséges fény egész nap vándorol az épületbelsőben. A torony, a romkert és a rekonstruált szentélyablak együttesének köszönhetően az egykori templom óriási méretei máig lehengerlőek.
Természeti értékek | Ökoturizmus
Kulturális örökség