Őrségi Nemzeti Park Az Őrségi Tájvédelmi Körzetből 2002. március 1-jén hozták létre Magyarország tízedik nemzeti parkját, az Őrségi Nemzeti Parkot, amely magába foglalja az Őrséget, a Vendvidéket, a Rába folyó völgyét és a Szentgyörgyvölgy környékét. Összesen 44 000 hektáron 44 település határát öleli fel A valamikori őrispánság 18 községből állt. A földrajzi tájegység 33 települést foglal magában, ebből 7 a Vend-vidék része. A táj és természeti egység túlterjed a határon, és Ausztriában a Felső-Őrséggel folytatódik. Nemcsak a történelmi Őrséget, hanem a teljes magyarországi tájegységet magában foglalja. A területen bőségesen van víz: 200 forrás 15 patakot táplál. Az Alpok közelsége miatt az élővilág hegyvidéki jellegű: bükkösök, erdeifenyvesek a jellemzőek. Tömegesen fordul elő a fecsketárnics, a zergeboglár és a sárga liliom. A rétek fölött több mint félezer lepkefaj képviselői szálldosnak. A terület legértékesebb tagja a szőcei tőzegmohás láp. A jégkorszakból ránk maradt láprét tíz ritka tőzegmohafaj termőhelye. Leltek itt gyapjúsást és szibériai nőszirmot is. A tőzegmoha-párnák teherbíró képességét megítélni szinte lehetetlen, ezért a lápréten életveszélyes a járás. Szalafő őserdejében 1950 óta nem vágtak ki és nem ültettek fát, e fokozottan védett területen ember nem avatkozhat a természet dolgába. A kutatók azt figyelik, milyen természetes változások mennek végbe az erdő növénytársulásában. Kiderült, hogy az Alpokalján ismert valamennyi rovarfaj megtalálható az erdőben. A Szalafő és Farkasfa közötti pici dagadólápban egy kivételével az összes Magyarországon ismert tőzegmohafaj megtalálható. Van itt még vidrafű és kereklevelű harmatfű is. Szakonyfalu a Vend-vidék része. Az alpesi hangulatú erdőség hegyi kaszálóin ezerszám virágzik a zergeboglár és a kornistárnics. Az erdőkben emberi beavatkozás nélkül újulnak meg a bükkösök. Erdei ciklámen, fecsketárnics virágzik, farkasboroszlán él itt, az egyvirágú és az ernyős körtike pedig nagyon jellemző erre a vidékre. A Hársas-patak völgyében szivárványos pisztráng is élt, amíg meg nem épült a víztározó. Szentgyörgyvölgy környékén a volt Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzet védettségét elsősorban annak köszönheti, hogy a szálaló erdőgazdálkodásnak köszönhetően szinte természetes állapotban őrizte meg eredeti arculatát. Ezen a tájon kisparasztok birtokolták a fenyveseket, s ezeket úgy ritkították, hogy csak az érett, öreg szálakat vágták ki. Sohasem vágták tarra az erdőt, és a kivágott fák pótlásáról azonnal gondoskodtak, így az erdőben valamennyi fa-korosztály megtalálható. A terület megóvandó védett növényeinek egy része a hűvösebb, hegyvidéki klímát kedveli, mint a henye boroszlán, másutt a növényvilág inkább délies, és itt található pirítógyökér, lednek. Tavasszal virágzik a csillagos nárcisz és a sárga liliom.

A kastélyszállót átölelő ősfás, országosan védett arborétum valóban a pihenni vágyó vendégek menedéke. A közel 3000-féle fa- és cserje között szép számmal találhatunk impozáns méretű fákat a XIX. század végéről is. Az arborétumot 1972-ben kezdte telepíteni Festetich Andor, hiszen abban az időben a főúri kényelemhez hozzátartoztak a napközbeni kiadós séták, így a 4 hektár területű növényzetet 7,5 hektárrá fejlesztette. 1910-ben a kastély új tulajdonosa a kertészet és növénykultúra iránt elkötelezett báró, Baich Mihály fejezte be elődje munkáját. Az ő elképzelései nyomán alakult ki a ma is látható dús növényvilág, amelyet további hat hektárral növelt. Ebben segítségére volt az az 1920-as szőlőpusztulás, amely révén hatalmas területeket tudott vásárolni a környék szőlősgazdáitól az arborétum kiterjesztésére. Ha a vendégek az arborétum belseje felé veszik az irányt, teraszos kialakítású, pázsitos és virágos szegélyek mentén juthatnak egyre beljebb. Valamikor a századforduló környékén gyönyörű rózsakert pompázott itt, amelyet sajnos a világháború végleg elpusztított. A többszintes lombozat szűrve engedi be a napfényt, így hűs levegőt biztosít a nagy nyári melegekben is. Az elődök szakértelme a gazdag, változatos növényvilág megteremtése mellett a harmonikusan együtt élő, egymásba érő lombozatok látványában érhető tetten. Az ősfás arborétum egyik sarkában gyönyörű virágoskert nyomait láthatjuk. A kertre immár ráférne a teljes rekonstrukció, de még ebben az állapotában is élmény a gondosan kialakított, szépen nyírt törpepuszpángok által szegélyezett utakon járni, amely közvetíti számunkra a kései romantika hangulatát. Az arborétumban könnyen találkozhatunk mókusokkal is, akik egy akrobata ügyességével ugrálnak ágról-ágra kedvenc csemegéjük, a török mogyoró után kutatva. Elüldögélhetünk az öreg fák és cserjék árnyas lombjai alatt, ahol megélhető az időtlenség, a múlt századok véget nem érő nyugalma. A kastélyprogramok különlegessége az arborétum vezető kertészével tett, közel egyórás séta, amely alatt érdekes történeteket hallhatunk a kert születéséről és a növényekről. Az Arborétum nevezetességei az idős fenyők, a szelestei ezüst hársak, amelyek a park legnagyobb és legértékesebb egyedei voltak, de viharkárt szenvedtek, az idős szelídgesztenyefák, a liliomfagyűjtemény, a különböző bükkfák és tölgyek. Az Arborétumot 1952-ben országosan védett természetvédelmi területté nyilvánítják és a Szombathelyi Állami Erdőgazdaság Szelestei Erdészete kezelte 1969-ig. 1992. február 1-től a Szelestei Önkormányzat az Arborétum tulajdonosa és fenntartója.