A Pilis belsejében megbújó Pilisszentléleket alig több mint háromszázan lakják. A központból északra vezető, kanyargós úton juthatunk föl, s egy domboldalban ott állnak előttünk a pálos kolostor 1985-1992 között feltárt romjai. A tájat minden irányból a Pilis erdővel borított hegyei uralják. A Csévi-szirtek alatt (Pilisszentlélek határában) a „hármas-barlangnál” telepedtek meg, majd néhány esztendővel később (1250 körül) inne nem messze alapították meg az első templomot és kolostort, a Szent Kereszt tiszteletére szentelve. A Pilis erdejében, királyaink egyik kedvelt vadászterületén, az Esztergom felé nyíló Benedek-völgyben állt egy királyi vadászház (palota). IV. László király Péter felhévízi remetének és társainak adományozta (1287), hogy ott kápolnát és kolostort építsenek maguknak. A közeli Szent Kereszt monostor perjelének, Benedeknek a feladata lett a rendház benépesítése, saját szerzetesei közül választott testvérekkel. I. Károly király is járt az új kolostorban (1323), majd fia, Nagy Lajos király itt töltötte 1378 nagyhetét, s ha már itt volt, megerősítette a korábbi királyi birtokadományokat, sőt még újabb birtokokkal is gyarapította azokat. A kolostor gyarapodása a 15. században is folytatódott, ám az 1526-os év hirtelen a véget jelentette: a mohácsi csata után a Dunakanyarig jutó portyázó török seregek áldozatául esett.
A kolostor feltárása és építészete
A 18-19. században a romos épületek falai még magasan álltak. Amikor az első ásatásokra sor került (1928-1933), már csak néhány falcsonk magasodott a föld fölé. Ekkor tisztázódott a főbb épültek elrendezése, az 1980/90 évek ásatásai során néhány fontosabb részlet tisztázódott, ám még további feltárásokra van szükség, hogy sikerüljön kiásni a nyugati kerítőfalat és egyéb, még a föld alatt rejtőző építményeket. Egyelőre nem sikerült megtalálni sem a 13. századi királyi vadászlak, sem a legkorábbi kolostor maradványait. A 14-15. század fordulóján épült ma látható épületek közül a legépebben megmaradt a kicsinynek számító templom. A szentélyben helyreállították a Szentlélek tiszteletére szentelt főoltárt. A templomhoz csatlakozó keleti épületszárny emeletes lehetett. Az ásatás során előkerültek a helyiségeket valaha fűtő kályhák csempemaradványai. Ezekből arra következtethetünk, hogy nagyon díszesek lehettek. A budai várban állott lovag alakos kályhák variánsait építették meg a szentkereszti kolostor számára. A keleti szárny két legnagyobb, középpilléres terme közül a kisebbik a káptalanterem, a nagyobbik a refektórium (ebédlő) lehetett. A káptalanteremből vezetett átjáró a nyugati épületszárny helyiségeibe. Északon L alakú épületszárny fogott közre egy kis belső udvart. Délén húzódtak a kerítőfal mentén a gazdasági épületek (műhelyek).
Pálos kolostor - Pilisszentlélek
Aktív turizmus
A Malom-bástya, Prímási gépgyár vagy Petz-gyár az esztergomi Víziváros Berényi Zsigmond utcájában áll az Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi szomszédságában. Ipartörténeti műemlék. Az épület alapja, a Malom-bástya a Víziváros középkori várfalának része. Várdai Pál esztergomi érsek emelte 1543-ban két tapasztalt olasz parancsnok Alessandro Vitelli és Filippo Tornielli közreműködésével (előbbi harcolt az előző évben Buda-Pest ostromakor), hogy védelmet biztosítson a 15. századi reneszánsz vízemelő gépnek, ami ivóvizet juttatott a várba. A törökök még ugyanebben az évben bevették Esztergomot, és már ők építették hozzá a félkör alakú ágyútornyot a 17. században. Ez valószínűleg Szinán mester munkája. Az akkor még új építésű toronyról részletes leírást adott Evlija Cselebi. Leírása szerint minden emeletén ágyúk álltak. A vár visszafoglalásakor és a Rákóczi-szabadságharc során is megrongálódott az épület az ágyúzások során. Újjáépítése után érseki malom lett belőle, amit az itt fakadó források vize hajtott, a szomszédos dzsámiból pedig magtár. Az érsekség hazaköltözése után Rudnay Sándor ismét vízemelő berendezéssé alakíttatta, majd az érsekség 1866-ban vas- és rézöntő gyárat alakíttatott ki benne. Ekkor jelentősen átépítették. A gyár később a Petz testvérek tulajdonába került, akik az 1920–1930-as években kibővítették. A gyár 1937-ig üzemelt. Az itteni török források vizét bekapcsolták a városi vízvezeték rendszerbe. A kút napi 1200 m³ vizet szolgáltatott, de a víz oldotta a csövek anyagát. A víz megfertőződött, amit az 1965-ös árvíz csak fokozott, ezért le kellett választani a hálózatról. Az elkövetkezendő években a város vízellátása központi kérdés lett. Eközben az épület állapota nagyon romossá vált, ezért 2006-ban megkezdődött a felújítása. A tervek szerint a restaurálás befejeztével idegenforgalmi funkciót fog betölteni a szomszédos dzsámival együtt. Részben az épület alatt állnak az eredeti Malom-bástya romjai. A félkör alakú, előreugró rondella török építésű, ami eredetileg körülbelül 3 méterrel magasabb lehetett. A mai, historizáló része a 19. század elején épült. Téglalap alaprajzú, földszintes, nyeregtetős épület. Később ehhez épült az emeletes gyárépület.
Természeti értékek | Ökoturizmus
Kulturális örökség