Vodicska Sándorné Zilahi Erzsébet
zilahi.e.zsoka@gmail.com
20/206-4587
Aktív turizmus
A Pilis belsejében megbújó Pilisszentléleket alig több mint háromszázan lakják. A központból északra vezető, kanyargós úton juthatunk föl, s egy domboldalban ott állnak előttünk a pálos kolostor 1985-1992 között feltárt romjai. A tájat minden irányból a Pilis erdővel borított hegyei uralják. A Csévi-szirtek alatt (Pilisszentlélek határában) a „hármas-barlangnál” telepedtek meg, majd néhány esztendővel később (1250 körül) inne nem messze alapították meg az első templomot és kolostort, a Szent Kereszt tiszteletére szentelve. A Pilis erdejében, királyaink egyik kedvelt vadászterületén, az Esztergom felé nyíló Benedek-völgyben állt egy királyi vadászház (palota). IV. László király Péter felhévízi remetének és társainak adományozta (1287), hogy ott kápolnát és kolostort építsenek maguknak. A közeli Szent Kereszt monostor perjelének, Benedeknek a feladata lett a rendház benépesítése, saját szerzetesei közül választott testvérekkel. I. Károly király is járt az új kolostorban (1323), majd fia, Nagy Lajos király itt töltötte 1378 nagyhetét, s ha már itt volt, megerősítette a korábbi királyi birtokadományokat, sőt még újabb birtokokkal is gyarapította azokat. A kolostor gyarapodása a 15. században is folytatódott, ám az 1526-os év hirtelen a véget jelentette: a mohácsi csata után a Dunakanyarig jutó portyázó török seregek áldozatául esett.
A kolostor feltárása és építészete
A 18-19. században a romos épületek falai még magasan álltak. Amikor az első ásatásokra sor került (1928-1933), már csak néhány falcsonk magasodott a föld fölé. Ekkor tisztázódott a főbb épültek elrendezése, az 1980/90 évek ásatásai során néhány fontosabb részlet tisztázódott, ám még további feltárásokra van szükség, hogy sikerüljön kiásni a nyugati kerítőfalat és egyéb, még a föld alatt rejtőző építményeket. Egyelőre nem sikerült megtalálni sem a 13. századi királyi vadászlak, sem a legkorábbi kolostor maradványait. A 14-15. század fordulóján épült ma látható épületek közül a legépebben megmaradt a kicsinynek számító templom. A szentélyben helyreállították a Szentlélek tiszteletére szentelt főoltárt. A templomhoz csatlakozó keleti épületszárny emeletes lehetett. Az ásatás során előkerültek a helyiségeket valaha fűtő kályhák csempemaradványai. Ezekből arra következtethetünk, hogy nagyon díszesek lehettek. A budai várban állott lovag alakos kályhák variánsait építették meg a szentkereszti kolostor számára. A keleti szárny két legnagyobb, középpilléres terme közül a kisebbik a káptalanterem, a nagyobbik a refektórium (ebédlő) lehetett. A káptalanteremből vezetett átjáró a nyugati épületszárny helyiségeibe. Északon L alakú épületszárny fogott közre egy kis belső udvart. Délén húzódtak a kerítőfal mentén a gazdasági épületek (műhelyek).
Természeti értékek | Ökoturizmus
Kulturális örökség
Lőrincz Vitus 1933-ban, a bukovinai Istensegíts községben született. A bukovinai székely népművészet, a maroknyi magyar közösség érzésvilága, magyarsága, szívóssága, mindennapi küzdelmei adtak számára példát egy életre.
„Anyai nagyanyám és édesanyám szőttesei, édesapám fafaragásai, apai nagyanyám, özvegy Lőrincz Antalné - akit Kodály is felkeresett népdalgyűjtő útján Istensegítsen - gyönyörű népdalai jelentették az első gyermekkori művészeti élményeimet, amelyek későbbi munkásságom meghatározói. Miután bukovinai életünk lehetetlenné vált, 1940-ben és 1941-ben öt bukovinai székely falu megvált szülőföldjétől. Bácskába telepítettek bennünket. 1944 őszén viszontagságos menekülés következtében másodszor hagytuk el otthonainkat. 1945-ben Tolna megyében kezdtük újra az otthonteremtést szüleimmel és öt testvéremmel együtt. Az összetartozás élménye, egymás segítése, erősítése, a család és a gyermek szeretete és az őseinktől kapott hitünk segített át bennünket a sokszor tragikus körülményeken. Nem véletlen, hogy képeim elsősorban az emberről szólnak. A hitről, a szeretetről, az összetartozásról. A világi témák mellett sok bibliai tárgyú képet festek. Az anyaság, az anya és gyermekének szeretete Madonnáim mondanivalója is. Munkáimra a népművészet kimeríthetetlen kincsestára is hatással van és nyomon követhető.”
Lőrincz Vitus Budapesten a Művészeti Gimnáziumban érettségizett 1953-ban, majd a Képzőművészeti Főiskolán Jakuba János tanítványa volt. Kezdetben olaj- és akvarellképeket festett. 1964-ben, a bonyhádi zománcgyárban alkalma nyílt a tűzzománc technika megismerésére. 1972-74 között több hónapot töltött Ausztriában a Wiener Email- und Glasurfarbwerk Schauer et. Co. meghívására, ahol lehetőséget kapott technikai tudásának árnyalására.
„A fafaragás gyermekkorom óta kedves tevékenységeim közé tartozik. Nagyméretű zománc kompozícióimat gyakran fafaragással ötvözöm, egy ilyen nagy méretű alkotásom látható Csopakon, a Római Katolikus templomban, ahol a Szent István legendát és a Stációkat örökítettem meg, valamint Pakson látható egy közel öt négyzetméteres murális zománcképem, amelynek Életfa a címe.”
Lőrincz Vitus európai rangú, teljesen egyéni hangú kortárs alkotóművész, alkotásai szerte a világban köz- és magángyűjteményeket gazdagítanak az Egyesült Államoktól Ausztráliáig, Japántól Kanadáig.
Elérhetőségek:
+36 30 313 8911
lorinczvitus@freemail.hu